A 3D-s szemüvegekkel játszható virtuális világok új területét jelenthetik a szexuális zaklatásoknak? Erre utal legalábbis az MIT Technology Review nemrég megjelent cikke, amely több esetet is idéz. Hol a határ a sima trollkodás és a tényleges pszichológiai károkat okozó zaklatás között? A 3D illúziója jelent-e olyan intenzitást, hogy az ott történt visszaélést súlyosabban kelljen megítélnünk?
„Egy nőt markolászással zaklattak a Meta VR közösségi platformon.” Ez áll a cikk bevezetőjében, aminek első hallásra még a címe is kicsit abszurd. A legendás massachusettsi technológiai egyetem, az MIT hivatalos kiadványán így posztolták: „A metaverzumnak máris tapizásproblémái vannak„. És tényleg erről szól az anyag: a VR-szemüveggel játszható világok (és jövőbeli közösségi platformok) fogdosással-markolászással kapcsolatos ügyeiről, amelyekről néhány női játékos és tesztelő számolt be. Az ilyesmi természetesen komoly dolog, nem szabad bagatellizálni. Furcsának tűnhet azonban, hogy ezúttal virtuális térben történt mindez, az érintés érzetének lehetősége nélkül.
A cikk szerzője először egy 2016-os esetre hivatkozik, ami a Mediumban jelent meg egy nő tollából, aki egy ártalmatlan VR-játékban, a Qui VR című nyilazgatós mókában szembesült illetlen viselkedéssel, és erről hosszú, drámai hangú beszámolót írt. Akkor az történt, hogy a szemüveget magára öltve, a játék multiplayer módjában azzal szembesült, hogy
egy másik játékos közel megy hozzá, és tapizós mozdulatokat imitál.
Mivel a nő hangja hallatszott a mikrofonban (és ezt a többi játékos is észlelte), a játékos, nevezetesen BigBro442 feltehetően szexuális tartalmú közeledést imitálgatott. Az élmény egyre kellemetlenebb lett, ahogy az elszenvedő, Jordan Belamire fogalmaz:
Előbb egy isten voltam, aki nem tud leesni a szikla pereméről, a következő pillanatban pedig már egy gyenge nő, akit egy BigBro442 nevű avatár üldöz.
A hölgy menekülni kezdett, amire BigBro442 követte, így a cikk szerzője le is vette a VR-szemüveget. Azt írja, utána még egy héttel is rossz érzés volt benne emiatt, és úgy érezte, őt megtapizták, tehát lényegében szexuálisan zaklatták, ráadásul a férje és az unokatestvére szeme láttára, akik mögötte ültek a kanapén.
Namost
Ez természetesen sajnálatos, és a zaklatást soha nem szabad elbagatellizálni. Mi például rendre felszólalunk a zaklatások ellen a Bronson.men cikkeiben. Annak mérlegelésekor azonban, hogy a fenti esetben rosszindulatú trollkodás történt-e, vagy súlyos szexuális visszaélés, tegyük mérlegre azt is, hogy a Qui VR körülbelül ez:
Mivel ezeknél a játékoknál az ember kezében csak kontroller van, az „érintésekből” tulajdonképpen semmit nem érzékel, lényegében csak egy pixelhalmaz kalimpálását látja, hatással rá az ilyesmi fizikailag nincsen.
Kötözködés, bolondozás, bunkóság
A hölgy panasza a nyilvános térben ellentmondásos reakciókat szült. Aki játszott már valaha bármit többjátékos módban, tisztában van vele, hogy a rosszindulatú trollkodás mindennapos, nemcsak azt érintheti, aki más nemű, hanem azt is, akinek más az akcentusa, esetleg hátráltatja a csapattársait, vagy épp csak rossz helyen áll. A toxikus játékosokat éppen ezért le lehet halkítani, ki lehet lépni a csapatból, át lehet menni másik szerverre, súlyosabb esetben jelenteni az ilyen viselkedést, amit a fejlesztők a legtöbb esetben ki is vizsgálnak, és szükség esetén akár bannolással honorálnak.
Akkor most a „teabag” is szexuális zaklatás?
De hogy az esetet, és úgy általában a jelenséget mennyire komolyan veszik arrafelé, annak beszédes példája, hogy
a Melbourne-i Egyetem csapata egy alapos elemzést is készített arról, miket kommenteltek vajon erre a cikkre, vagyis a női felhasználó panaszára az emberek a Reddit nevű fórumon.
A kimerítő elemzést itt találod – van kördiagram, absztrakt, meg minden. Érdemes megnézni az anyagot; a végén 3 oldalban (!) sorolják az ügy elemzésekor felhasznált források bibliográfiáját, illetve az is kiderül, hogy a tanulmány elkészültét az ausztrál kormány egyik tudományos ösztöndíjprogramja szponzorálta, tehát közvetve az ausztrál adófizetők, amit hagyunk egy kicsit ülepedni. A tanulmányban még kommenteket is idéznek pro-kontra. Ott került elő a „markolászós” zaklatásra egy olyan analógia, hogy miután az embert bármelyik játékban kilövik, akkor is kaphat egy-két teabaget a homlokára, mégsem érzi feltétlenül úgy, hogy ezzel pszichológushoz kell fordulnia másnap.
Más-e a VR-érintkezés, mint a síkképernyős?
A Technology Review megszólaltatta Katherine Crosst is, aki kimondottan online-zaklatásokkal foglalkozik. Ő azt mondta, mivel a virtuális valóság másképp hat az idegrendszerre, simán lehet, hogy ott az ember az ilyen típusú, digitális érintkezéseket pszichésen is nehezebben dolgozza fel. Tehát bármennyire tűnhet bagatellnek az ügy azok számára, akik megszokták az online játékok alatt a vegzálást, elméletben a virtuális valóság felerősítheti a negatív élményt.
A Meta saját virtuális világában is számoltak be ilyenről
A The Verge hozta le nemrég, hogy a Facebook fórumában nemrég egy tesztelő arról panaszkodott, a Horizon Worlds nevű virtuálisvalóság-platformjában „markolászták”, és őt rettenetesen kiszolgáltatottá tette, hogy az abban a digitális térben jelenlévő többi játékos semmit nem tett, sőt, látszólag még szórakozott is a történteken. Azt nem részletezi, pontosan hogyan történt a „fogdosás” maga.
Van megoldás
A dolog előtt azért áll értetlenül a publikum egy része, mert egyébként a Meta már a mostani bétaverzióban is kínál konkrét megoldást erre. A fejlesztők előrelátóan egy
úgynevezett safe zone-t hoztak létre, ami megakadályoz bármiféle interakciót a karakterünkkel, sőt, innen egy mozdulattal bárki lehalkítható, tiltható vagy akár riportolható.
Ezt a szóban forgó játékos nem kapcsolta be. Erre a fentebb is idézett Katherine Cross azzal felelt: a cég hibája, ha a játékos nem használja a safe zone lehetőséget, hiszen a vállalatok az ilyesmivel lényegében csak áthárítják a kényes helyzetek megoldását a zaklatást elszenvedő játékosra. „Amíg nem történik változás, a Meta veszélyes és problémás közeg marad” – zárja sorait az MIT újságírója.