Multiverzum ide vagy oda, az új Marvel-eposz legnagyobb erénye maga Peter Parker.

Doctor Strange. Multiverzum. Minden eddiginél több szupergonosz. Minden eddiginél látványosabb csetepaték.

A Pókember: Nincs hazaút előzetesei a korábbi pókos filmeknél grandiózusabb szuperhőskalandot ígértek, és ez nem feltétlenül volt biztató jel: Peter Parker a Marvel-univerzum egyik legszimpatikusabb, leghétköznapibb (már amennyire egy szuperhős hétköznapi lehet), szomszédsrác-karaktere, és sokkal jobban illenek hozzá a kisebb léptékű, karaktercentrikus sztorik, mint a Disney bőséges fanservice-szel megszórt, sokszor bombasztikus megalomániája.

Szerencsére ezt az alkotók is érezték, és hiába a főgonosztúltengés, hiába a rengeteg rajongósimogatós kikacsintás, nem forgácsolják szét a filmet, és a forgatókönyv megtartja a fókuszt: a Nincs hazaút a sok látványos CGI-bunyó ellenére is szívhez szóló, emberi, karaktercentrikus kaland marad ­– Peter Parker felnövéstörténete.

A Pókember-sztorik alapból is a felelősségvállalásról és a segítségnyújtásról szólnak, és a Nincs hazaút az előző két filmnél jóval komolyabban taglalja ezeket a témákat, és őszintén mesél arról, milyen a tinédzserlétből hirtelen kilépni a felnőttek világába:

milyen naiv, szerethető kamaszból felelősségteljes férfivé válni.

Persze annak sem kell csalódnia, aki poénokra, kalandra, bunyóra, látványos hálóhintázásra és univerzumépítésre vágyik – azért ez mégis csak egy Marvel-blockbuster, nem egy Bergman-dráma. Bár látványban nyilván nem veszi fel a versenyt a Bosszúállók filmekkel, azért nem kell szégyenkeznie: a film fő ereje ugyan nem a harcjelenetekben, hanem a karakterekben rejlik, akadnak izgalmas és jópofa megoldások. Egyedül a finálé gyepálásai sikeredtek kissé generikusra, de ez lényegében a szuperhősfilmek típushibája.

A film a lendületes nyitás után szinte egyáltalán nem ül le, sorra követik egymást a set piece-ek, az alternatív világokból érkező karaktereket pedig ügyesen mutatják be: mindannyiuknak megvan a szerepe a történetben, és a hiába nagy a színészgárda, mindenki kap valami emlékezetes pillanatot.

Tom Holland pedig még sosem volt ilyen jó a szerepben: azt már eddig is tudtuk, hogy vicces, megnyerő és karizmatikus, és most azt is demonstrálja, mennyire sokoldalú színész. Az általa megformált Peterrel nagyon könnyű empatizálni (ez persze a jól sikerült forgatókönyv erénye is),

Holland játéka pedig a mélyebb karakterpillanatokat is átélhetővé teszi.

Az egész színészgárda remek, Holland és Zendaya kémiája vitathatatlan, és a régi-új ismerősöket is remek élmény látni.

A Pókember: Nincs hazaút az eddigi legnagyobb szabású és legérettebb film a barátságos és közkedvelt falmászóról, és biztosan nem okoz majd csalódást a rajongók számára.

Tom Holland amúgy nemcsak hálót vetni, de öltözködni is eléggé tud:

A képek forrása: Spider-Man: No Way Home (Sony/Disney/Marvel)