A mozit körülbelül évtizedenként eltemetjük, aztán mágikus módon exhumáljuk és úgy csinálunk, mintha semmi nem történt volna. Éppen egy ilyen kiemelt kulturális jelenség kellős közepén vagyunk, amiről miért pont Tarantino mesternek ne lenne mondanivalója? Meg is mondta a frankót.
Míg a pandémia és az állandóan változó karanténhelyzet okán láthatólag belassult az élet időre, a hétköznapi szokásaink annál rohamosabban változtak meg. Az elmúlt 1-2 évben fordulatot fordulat követett, amikor mindennapivá vált a videóhívás intézménye, a homeoffice egyre legitimebb műfaj lett, a kajarendelés elengedhetetlenné vált, a macinaci pedig reneszánszát éli.
Mindeközben pedig a tartalomfogyasztási szokásaink is megváltoztak, ami egy kisebb hidegháborút robbantott ki a mozik és a streaming közt.
Ebbe a végtelenül mély sáncba ugrott most bele egyik kedvenc rendezőnk, Quentin Tarantino is, amikor a Late Night Show színpadán kiállt a klasszikus moziélmény mellett.
Persze nem ő az első, aki így tesz: szinte hetente van egy jelentős művészember, akinek egy random elejtett gondolatát clickbait-cikkek formájában megnyúzza a sajtó – így járt a gengszterpápa Martin Scorsese és a boncmester Christopher Nolan is. Előbbi visszakézből kevert le egy verbális pofont a Marvel-filmeknek, mondván, hogy hát az nem mozi, kéremszépen.
Utóbbi legújabb filmje, a Tenet kapcsán rágott be a Warnerre, mikor a sokáig halogatott film az HBO Max streaming-szolgáltatón is megjelent a szélesvászon mellett. Ez a kultúrharc nem most indult, de talán mostanra érte el a forráspontját, miután évek óta állandó téma, hogy most akkor moziba kéne-e járni filmet nézni, vagy full okés a kanapéról lecsekkolni a legújabb pénznyomdát mikrós popcornt zabálva.
A puristák az angol közmondással élve öregember módjára kiabálnak a felhőkkel és siratják a régi szép időket, míg az internet gyermekei örülnek neki, hogy anélkül is tudnak kellemesen (és amúgy olcsóbban) szórakozni, hogy valaki rúgdosná a széktámlájukat.
Nem tisztünk ebben a vitában igazságot tenni, meg talán kicsit fölösleges is, hiszen a jelenlegi szituáció majd úgyis kiforrja magát és mindenki beletörődik. Ami viszont elvitathatatlan, hogy Tarantino talán az első, akit nem az érzelmei fűtenek, szavaival nem indít el újabb kommentlavinát és ugrasztja egymásnak a békés, műélvező népeket. Pedig a videótékásból lett kultrendezőnek legalább annyi joga lenne könnyesre sírnia a párnáját a kismilliárd streaming-szolgáltatás térnyerése miatt, mint az előbb említett úriembereknek.
Deésakkor mit is mondott?
Semmi megbotránkoztatót, szimplán csak elmagyarázta a saját szavaival, hogy miben rejlik a mozizás ereje. Így szólt az öreg:
„A tévé jó… de ugyanakkor egy eldobható élmény is. Egy bizonyos aspektusa eldobhatóvá teszi. Néha kijön egy film, ami annyira érdekel, hogy hajlandó vagy elhagyni a lakásod és venni rá egy jegyet. A világon bármi mást is csinálhatnál aznap este, de te úgy döntesz, hogy megnézel egy filmet. Egy bizonyos filmet. És akkor elmész rá, jegyet veszel, beülsz és átélsz egy élményt – egy közös élményt egy csomó másik idegennel. Abban a pillanatban pedig, amikor lemennek a fények és elindul a vetítés, hirtelen egy kollektívává váltok.„
Az értelmetlen fröcsögés és a viszályszítás helyett elmondja azt is, hogy nyilván rengeteg filmet látott ő is úgy, hogy a nappalijában tespedt a tévé előtt, ami teljesen okés. Csak azt akarta ezzel az egésszel hangsúlyozni, hogy házimozi ide vagy oda, a valódi filmélményt otthon nem lehet reprodukálni, ahhoz bizony be kell ugrani egy jóöreg vetítésre.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem végtelenül szimpatikus ez a visszafogott, szívből jövő reakció a jelenlegi helyzetre.
A mozi ugyan halhatatlan, de csak remélni tudjuk, hogy a jövőben egyre biztonságosabban, a Covidtól nem parázva és a maszktól nem fulladozva vihetjük a csajunkat még sok mozis randira.
