Azt mondják, mindenkinek arra van ideje, amire, vagy akire szeretné. És azt is tudjuk, hogy minden csak jó szervezés kérdése. Azt meg kifejezetten sokat hangoztatják, hogy a tökéletes időmenedzsment a siker kulcsa (na, meg a kitartás, kreativitás, akarat stb.). Azt viszont annyira már nem szokták részletezni, hogy hogyan is kellene ezt jól csinálni. Jól ÉS gyakorlatban is kivitelezhetően. Tele a padlás hülyeségekkel, amelyek a jól szervezettséget napi 48 órára osztanák be, de nálam például egy nap csak 24 óra.
Nekem kicsit mindig az egy seggel két lovat, meg a jóllakott kecske, megmaradt káposzta jut eszembe arról, aki tényleg mindent, de mindent bele tud szervezni a napjaiba, és mellette nem érzi azt, hogy másodpercre beosztott robot az élete. Mert nem azt mondom, hogy pontos szervezéssel nem férhet minden bele 24 órába (bár sokszor még ez sem igaz), csak nem feltétlen szereti az ember, ha 4,5 perce van a kávéjára 2-szer 15 a párjára, és pilates után szusszanás helyett, egyszerre kell zuhanyozni és már szárazon öltözködni is, nehogy csorbuljon a gondosan tervezett menetrend.
A jó hír (és egyben a rossz is) viszont az, hogy
a jól szervezettség nem egyenlő a jó időbeosztással, utóbbi csak része annak.
Így ha jól működő életet akarsz, és maximális hatékonyság mellett törekednél boldogságod megőrzésére, akkor van még pár sarka az asztalnak, ahonnan megközelítheted a kérdéskört.
#1 Jegyzetelj
Tollal papírra, ujjal érintőképernyőre – tök mindegy, csak jegyzetelj. Baromság elvárni bárkitől is, hogy mindent fejben tudjon tartani. Ha a melóban van 4-5 projekted, otthon el kellene még végezned másik 100 apró-cseprő dolgot, a bevásárlólistán van legalább 10 tételed, és még a gyerek dolgait is te intézed, akkor pont annyi dolog kavarog a fejedben, amennyit már lehetetlen kezelni. Tégy tehát magadnak egy szívességet, és vezess to-do-listát, rengeteg időt és energiát spórolhatsz vele.
Befizetni egy csekket neten fél perc (ha eszedbe jut), visszakapcsoltatni az áramot jóval több idő, pénz, macera.
Ahogy plusz kör és fáradság az elfelejtett paradicsomért is visszarohanni a boltba. Arról nem is beszélve, mekkora szemétnek fogod érezni magad, ha a gyerek azért jön majd haza a suliból éhező árvaként, mert te nem fizetted be a kajáját. Szóval nem mágia, nem nagy dolog, de rengeteg vesződést spórolhatsz meg, ha van egy nálad is okosabb jegyzeted.
#2 Legyenek saját határidőid
A munkában általában van, mi több, szankcionálják is a be nem tartását. Ennek következtében nem is nagyon fordul elő olyan, mint a vasalásra váró ruhával, hogy hetekig csak azt mondogatjuk, majd holnap. Az ember fiatalon rühelli a határidőket, pedig ha jobban belegondolsz, pont vizsga előtt 3 nappal vagy épp 3 órával (ki mennyire volt pro) ment legjobban a tanulás. Aztán egyszer csak rájössz, hogy magadnak teszel jót azzal, ha egy-egy folyamatnak előre kitűzöd a végét.
Ilyenkor ugyanis nemcsak a munka, hanem a megkönnyebbülés és az áhított szabadidő is kilátásba kerül.
És persze nem csak a munkára és a feladatokra vonatkoztatva lehet ez hasznos. A bakancslistádon is könnyebben gyűlnek majd a pipák, ha az elérésükhöz szükséges lépéseknek időkorlátot szabsz.
#3 Ne halogass
Ha csak egyet akarsz megfogadni a sok okosságból, akkor az legyen ez, és alkalmazd az életed minden területén.
Mondd el neki, menj el oda, csináld meg, szerezd meg, érd el, váltsd valóra, mert egyetlen biztos pillanat van, az pedig a most.
Ez nagyon eckharttollés, tudom, de ettől még sajnos igaz. Ahogyan az is, hogy ha időd még van is, minden, amit a halogatásra bízol, a fejedre nő. Ott fog mocorogni a gondolataidban, fel fogja emlegetni az anyukád, a társad, a barátaid, és te felesleges köröket fogsz futni, míg másokat és magadat győzködöd arról, hogy egyszer majd meg fogod tenni, amit már 3 hete és 2 hónapja is megígértél.
Miközben a folyamat állni fog, az idő ketyeg, a halogatott dolgok egyre csak sokasodnak majd, te pedig nem haladsz egyről a kettőre. Lehetsz pályakezdő 23 és 28 évesen is, függően attól, hogy kipörgeted 5 év alatt a felsőoktatást, vagy ott üdülsz anyuék pénzén 10 évig. Az időt igazából magadtól rabolod, ahogy abban is hátráltatod magad, hogy mielőbb jobb és főleg jobban fizető pozícióba kerülhess. A halogatás nem a barátod, még ha jó cimbinek tűnik, akkor sem.
#4 Legyen meg a helye mindennek
És ez nem csak akkor fontos, ha egy hozzám hasonló rendmániás Mónikával élsz. Akkor is az, ha nem egyszer kell egy fél délelőttöt azzal töltened, hogy megkeresd azt a papírt, amit ahelyett, hogy a mappájából kiemelhetnél, egy zsírfoltos mekis zacskó aljára ragadva találsz majd meg négy és fél óra idegbeteg turkálás után, amit legalább ugyanennyi takarítás követhet. Persze csak ha tanultál az esetből, és úgy döntesz, inkább rendet raksz. Ha minden a kezed alatt, illetve a felcímkézett helyén van, könnyebb, gyorsabb, stresszmentesebb napjaid lehetnek, ez garantált (már csak azért is, mert nem lesz állandó vitatéma a trehányságod).
#5 Tervezz heti szinten
A tervezés sajnos nem az a folyamat, amit egyszer megejtünk, aztán egy életre elfelejthetünk. Még az életet áthidaló nagy lépések esetében is szükség lehet újratervezésre vagy épp a részegységek megtervezésére. A napi életvitel szempontjából pedig
a jól szervezettség csak állandó karbantartás mellett működhet.
Azok, akik ezt bizonyíthatóan jól csinálják, heti szinten áldoznak a tervezés oltárán. Nyilván nem annyit, hogy az már az időpocsékolás kategóriába essen, de annyit mindenképpen, hogy a következő hetet egyben, kompletten láthassák határidőkkel, megérdemelt pihenőkkel, fejlődésre fordítható szabad időegységekkel. Ilyenkor azt is átgondolják, hogy a hosszabb távú célok eléréséhez mi az éppen aktuális lépés, amin dolgozniuk kell, nehogy megrekedjen egy-egy folyamat a távolinak tűnő határidők miatt. Ezek után az ember egyszerre lehet nyugodt, mert tisztán látja, mi vár rá és motivált, hiszen a célok és az oda vezető lépések is naptárba véshetőek és tiszták.
#6 Szelektálj
Csakúgy, mint a tervezés esetében, a rend megtartásával kapcsolatban is elmondható, hogy állandó karbantartást igényel. Hiszen napi szinten veszel, kapsz, és kerülnek misztikus úton az életteredbe olyan dolgok, amelyeket aztán abszolút nem értesz, miért is vannak ott. Aztán egyszer csak már nem látod a fától az erdőt, és ezáltal nem is tudod feltétlen élvezni és kihasználni azt, amid van.
Éppen ezért kell szelektálni és megszabadulni mindentől, ami nem szolgálja a mindennapjaidat, a boldogságodat vagy a fejlődésedet. Tök jó a kazettás magnó, az 1000 darabosos cédégyűjtemény, meg az elmúlt 5 évben felhalmozott magazinok és katalógusok kupaca, csak éppen nem sok értelmük van, ha sosem veszed kézbe őket. Készíts listát minden szoba esetében, hogy mi az, amit ténylegesen használni szeretnél, és amit ehhez képest többletnek látsz, az takarítsd el a hasznos életteredből.
Így jobban szem előtt lesz, ami kell, rendezettebbé válik körülötted minden, ezáltal pedig benned is.
#7 Tüntesd el, ami nem kell
Ha megvolt a válogatás, akkor az érzékeny búcsú se maradjon el. Az már egy nagy lépés, ha kigyűjtöd, ami nem kell a mindennapjaidhoz, az meg egy még nagyobb, ha túl is tudsz adni a tényleges feleslegen. Persze ne a nagyi ezüstkészletével, meg a családi ereklyékkel kezd, azokat még a legnagyobb rendszeretők körében is legális egy arra méltó helyen megőrzésre elcsomagolni. De azokat a kacatokat, amikhez nem kötnek mély érzelmek se téged, se a szeretteidet, teljesen felesleges elraktározni.
Csinálj garázsvásárt, add rászorulóknak, tedd közkinccsé a lomtalanításon, vagy egy hideg téli napon rituális máglyaceremónia keretein belül gyújtsd fel őket a ‘csába’,
csak ne pakolgasd a tároló egyik sarkából a másikba, mert nem fog eltűnni magától. Hidd el, próbáltam. És ha öt év alatt ötször pakolod át, akkor pont ötször annyi időt pazarolsz rá, mintha egyszer kidobtad volna.
#8 Ne vásárolj elsőre
Ha kettőt akarsz magadévá tenni a listából csak, akkor a halasztgatás mellőzése mellett legyen ez a másik. Mert hiába rendszerezel, és dobálod ki a kacatokat, ha a helyükre meggondolatlan vásárlások hadával hordasz újakat. Felejtsd el az impulzusvásárlást, menekülj az akció feliratoktól és a szívedig hatoló reklámdumáktól.
#8 Légy racionális!
Nézd meg akár kétszer is, várj egy hetet vagy kettőt. Ha még utána is kell, és valóban szükségesnek érzed, majd akkor megveszed. Ma már nem kell attól tartani, hogy az adott darabot elviszik, és nem lesz másik, hiszen ha akkora a szerelem, és a jóisten is egymásnak teremtett titeket, a neten majd találsz belőle ugyanolyat vagy max nagyon hasonlót. Viszont némi önuralommal hihetetlen sokat spórolhatsz azon, hogy otthagysz olyan dolgokat, amelyekre két nap múlva úgy néznél, mint egy megfáradt, előző napi szendvicsre, amit csak azért eszel meg, mert nincs szíved kidobni. Spórolj pénzt, helyet, időt, óvd a természetet, neked is jobb lesz így.
#9 Csökkentsd a nyomást
A sikeres emberek azért is tudnak sikeresebbek lenni a társaiknál, mert nem darabolódnak szét, és nem osztják túl sokfelé a figyelmüket. Minél több dolgot szeretnél megcsinálni, annál kisebb rá az esély, hogy mindent jól, vagy bármelyiket is kiemelkedően jól tudd megcsinálni. Márpedig
szerencsésebb akár csak egy dologban remekelni, mint millió dolgot átlagosan vagy átlag alatt teljesítve megcsinálni.
Arról nem is beszélve, hogy az ezek miatti aggodalom átviszi azon a szinten a stresszt, ami még hasznos lehetne. Szóval ne programozd túl magad, ne akarj egyszerre mindent, priorizálj. Ha a to-do-listádra nézve egyet-egyet kihúzol, vagy másnak delegálsz, máris megkönnyebbültebben és spórolt energiával felvértezve koncentrálhatsz a többire.
#10 Használd ki az időd
Bármi is legyen a határidőnaplódban aktuális napirendi pontként, próbáld meg azt száz százalékban csinálni. Ha dolgoznod kell, dolgozz keményen. Ha a barátaiddal vagy, figyelj rájuk. Ha tanulsz, próbálj az adott időben elérhetően legtöbbet fejlődni, így amikor pihenésre kerül a sor, nyugodt szívvel dőlhetsz majd hátra tudván, hogy mindent megtettél, amit szerettél volna. Fél óra pihenő vagy egy cikk elolvasása is feltölthet teljesen, feltéve, ha a jól szervezettség jegyében nem zavar be a körülötted uralkodó káosz, a megkésett napirend, a halogatás következtében rád nehezedő nyomás és a túlvállalás miatti stressz.
Köszi az inspirációt, Lifehack.