Steve Martin humorának és komédiájának mindig is volt egy olyan markáns sajátossága, amit szinte lehetetlen megfogalmazni. A filozófia szakon végzett humorista viszont megpróbálta tudományosan megközelíteni a dolgot.

Steve Martint, az indokolatlanul hamar őszülő viccesfickót talán fölösleges is volna bemutatni. Nagyon szórakoztató filmekben szerepelt, és aki hajlandó volt egy fokkal komolyabban követni a munkásságát, utánozhatatlan humorú élményekkel lett gazdagabb – legyen az klasszikus standup vagy vendéghakni.

Az Apple TV+ új, március 29-én debütáló, Steve! című kétrészes dokumentumfilmje nemcsak arról mesél, hogy hogy hogyan is vált Steve Martin egy szorongásos betegséggel küzdő harmincasból felhőtlenül boldog 75 éves vén szivarrá, de a legendás humorista azt is elárulja, mi volt a karrierjében az áttörés. A doku Morgan Neville rendező munkája, ígéretes a trailere:

A friss és meglehetősen intenzív reflektorfény kapcsán Steve Martin a Daily Beast magazinnak nyilatkozva mesélt a filozófia és a humor kapcsolatáról, illetve leginkább arról, hogy ő össze szerette volna kötni a kettőt. „A filozófiában először mindent lebontanak, majd újragondolnak”– mondja Martin, aki a Long Beach-i Kaliforniai Állami Egyetem filozófia szakán végzett.

Martin ugyanis ahelyett, hogy olyan egzisztenciális kérdéseket tett volna fel, mint például létezik-e isten, inkább elkezdett mindent megkérdőjelezni a humorral (is) kapcsolatban, és egyre inkább abba ásta bele magát, hogy miért viccesek bizonyos dolgok, illetve hogyan lehetne „még jobban nevetni”.

Hosszas gondolkodás és tesztelés után arra jutott, hogy nemigen lehet megmagyarázni, pontosan miért tartunk viccesnek bizonyos dolgokat. Itt jegyezzük meg, hogy ha korábban nem is, legalább ekkor

elolvashatta volna a nagy Nobel-díjas filozófus, a francia Henri Bergson könyvecskéjét, A nevetést. Ebben ugyanis – filozófiai műhöz képest – érthetően és csettintősen logikusan levezeti a szerző az egyes humorfajták viccességének okait.

Ha te viszont kíváncsi vagy rá, itt elolvashatod magyarul.

Utolsó kísérleteként úgy döntött, lenullázza, vagyis szó szerint kiiktatja, eliminálja azokat a bizonyos „indikátorokat”, amelyekkel a humoristák szoktak üzenni a közönségüknek, hogy adott ponton ideje nevetni.

Mint kiderült, Steve Martin valójában arra a szituációra vágyott, amikor a néző azt mondja: „Nem tudom, miért volt vicces, de nagyon röhögtem.” Ennyi színpadi és vászonidő után nyugodtan kijelenthetjük, hogy sikerült neki, mert ő az egyik legemblematikusabb olyan karakter, aki valóban mesteri szintre volt képes emelni a nem vicces viccest.