Hány várost képes eljátszani Budapest egy filmben? Mi közük Hollywood alapítóinak Magyarországhoz? Hogy kerül egy cyberpunk sci-fi egy 19. századi tőzsdepalotába? És miért van az, hogy itt még az egyen-gyorskaja is jobban ízlik a színészeknek, mint máshol?
E sorok írásakor pár napja debütált a mozikban a jelentős részben Budapesten forgatott Dűne 2, illetve épphogy túl vagyunk a 96. Oscar-gálán, amely – ha sok meglepetést nem is, de – magyar sikert hozott, így elérkezettnek láttuk az időt, hogy körbejárjuk Magyarország, illetve Budapest hollywoodi filmgyártásban játszott, nem csak az ország méretéhez képest elképesztően jelentős, teljességében mégis kevesek által ismert szerepét.
A kezdetek: a sokoldalú város
Aki turistaként főszezonban Budapestre érkezik és legalább egy hétig marad, jó eséllyel találkozik legalább egy-két A kategóriás hollywoodi színésszel. Nem túlzás azt mondani, hogy
a magyar főváros Hollywood kedvenc európai városa, ahova a legnagyobb amerikai sztárok hovatovább hazajárnak. Vajon miért?
A válasz meglehetősen komplex, messziről kell kezdenünk – a történelmi okokkal. A honfoglalás óta eltelt több mint ezer évben szövetségesként vagy ellenfélként számtalan nemzettel találkoztunk, amelyek vagy beolvadtak közénk vagy épp megszálltak minket. Ennek nemcsak a magyarok kevert vérét és így – a hazai Nobel-díjasok számán is lemérhető – kreativitását köszönhetjük: hanem azt is, hogy fővárosunk elképesztően eklektikus.
Eufemisztikusan fogalmazunk, ha azt mondjuk, hogy a régiónk történelme meglehetősen viharos. A Tabánban időszámításunk előtt 400 évvel már a kelták áldozták fel a legyőzött törzsek tagjait, az 1. században a rómaiak a frissen megalapított új provincia, Pannónia székhelyén három erődöt is felhúztak (a budai oldalon egyet, a pestin kettőt). Nyomaik ma is láthatók az Erzsébet-híd hídfőjénél álló, eredetileg 1048-ban épült templom üveg padlózata alatt, vagy Aquincum romjai között.
Aztán a 13. században jöttek a mongolok, majd az ottománok, akik a várban mecseteket építettek, illetve százötven éves itt-tartózkodásuk alatt az első termálfürdőket is megépítették (na meg meghonosították a kávét és az erőspaprikát, amelyek nélkül – lássuk be – magára valamit adó magyar férfi élni sem tudna), mígnem az osztrákok végre kiűzték őket, csak hogy bő 200 évre megszálljanak minket (de a bécsi szeletért hálásak lehetünk nekik is). A Hunyadiak uralkodása alatt sorra épültek a várban a barokk házak és gótikus templomok.
A 19. századra az ország vezetői megérezték, hogy közeledik a kiegyezés, így a millenniumi ünnepségre készülve a legjobb építészeket – Hild József, Ybl Miklós, Steindl Imre – kérték fel, hogy a Habsburgok pénzét nem kímélve álljanak elő a legjobb épületekkel, amiket csak meg tudnak álmodni, ezzel téve a történelmi koronázási központként funkcionáló Buda helyett az addig fiatal kereskedővárosként vegetáló Pestet a monarchia új központjává, Budapest 1873-as megalapításával.
Van itt minden, mint a búcsúban
Az 1895-ről végül ’96-ra halasztott ünnepségre tervezték a neoreneszánsz Szent István Bazilika, illetve az azt övező, klasszicista épületek, a neogótikus, akkoriban a világ legnagyobbjának számító Parlament, a Hősök tere, a millenniumi földalatti, az Andrássy út – lényegében Pest szinte minden mai nevezetességének átadását. A második világháború végeztével, a német megszállók szovjet hadsereg általi kiűzetése után aztán kezdetét vette a kemény-, majd gulyássá puhuló kommunizmus, az új épületek pedig kötelező jelleggel szocialista-brutalista stílusban készültek.
Jó példa erre a várban található Hilton szálló, amely mai szemmel rendkívül ocsmány épület, noha építésze korának egyik legjobbja volt. A Párt a világháború rombolása után ugyanis nagy erőkkel próbálta „megtisztítani” a várat a rendszeridegen gondolatoktól, ám végül a vezetők a szemük előtt lebegő dollárjelek hatására beengedték az Egyesült Államok egyik kapitalista jelképét, a Hilton szállodaláncot. A kijelölt építésznek, Pintér Bélának ukázba adták, hogy a luxushotel a szocializmus lelkületét tükrözze, így lett belőle hatalmas, négyzethálós, totálisan tájidegen kocka. Pintér próbálta menteni a menthetőt, burkolatnak egy speciális, fényvisszaverő anyagot választott, hogy a kocka tükörként, amennyire lehet, olvadjon be környezetébe.
Száz szónak is egy a vége: csak megfelelő napszak, perspektíva és persze a utómunka kérdése, hogy Budapest kaméleonként bármilyen más európai nagyvárost eljátsszon. Ami azt illeti, fővárosunk sokkal többször alakított más európai városokat, mint ahányszor saját magát.
Feltűnt Steven Spielberg Eric Bana és Daniel Craig főszereplésével készült filmjében, a Münchenben Rómaként, Párizsként, Londonként és Amszterdamként is – itt az Andrássy út és a Gerlóczy kávéház alakította Párizst, az Operaház és környéke Rómát, a Marriott Londont, a Népstadion pedig Münchent. De játszott Budapest Buenos Airest az Evitában, Boszniát Angelina Jolie háborús filmjében (A vér és méz földjén), a címszereplő Kelet-Berlint Brad Pitt és Robert Redford Kémjátszmájában, és folytathatnánk a sort.
„Imádom Budapestet, mindig fantasztikus élmény. (…) Úgy tudom, az egyik legnagyobb forgatási műhely Európában, nagyobb, mint London vagy Berlin. (…) Sok arca van a városnak, az egyik sarokról olyan, mint Berlin, a másikból Párizs, Róma, London vagy mint a mi esetünkben, New York fantasy-verziója. Talán nincs is még egy ilyen város”
– mondta tavaly nyáron a Hannibal széria showrunnereként is ismert Bryan Fuller, aki épp a Sigourney Weaver és Mads Mikkelsen főszereplésével készülő Dust Bunnyt forgatta nálunk.
A múlt: Hollywood magyar ősatyái
Zukor Adolf vagy Fuch Vilmos nevét talán nem hallotta mindenki, pedig nem túlzás állítani, hogy ez a két, egymástól alig 50 kilométerre fekvő, zempléni kisvárosból, Ricséről és Tolcsváról induló fiatalember alapította meg Hollywoodot. Előbbi az első amerikai nagyjátékfilm (az 1913-as The Prisoner of Zenda) producereként, utóbbi a hangosfilmek óriásaként vált ismertté.
Zukor 1888-ban, mindössze 15 évesen elárvulva emigrált az Egyesült Államokba, ahol előbb szőrmeárusként dolgozott, majd egy bódéban, ahol egy penny bedobása fejében 3 perces némafilmeket vetítettek, beleszeretett a filmbe. Remek üzleti érzékével zsebre vágta az amerikai filmipart, amikor 1916-ban megalapította a Paramount Picturest, az első hollywoodi mammutstúdiót, amely a mai napig prosperál. Felesége, Kaufmann Lotti volt élete végéig a legfőbb támasza. Zukor munkásságát 1949-ben Oscar-díjjal ismerték el, egyike a kevés magyarnak, aki saját csillagot kapott a hírességek sétányán.
Fuchs 1879-ben született nehéz sorsú, zsidó bevándorlók gyermekeként. Ő is a ruhaiparban kezdte karrierjét, majd textilcégét eladva egy brooklyni mozit vásárolt, ahol hamarosan filmeket kezdett gyártani. Ő az a magyar, akit ma csak úgy ismer a világ, hogy William Fox – a 20th Century Fox, a világ legnagyobb filmes stúdiójának alapítója. A történelem első, 1929-as Oscar-díj-átadóján mindketten hazavihették az akkoriban még valóban felbecsülhetetlen presztízsű arany szobrocskát.
Az erős kezdetek tehát adottak voltak Magyarország szerepvállalására a hollywoodi filmgyártásban, hiszen azt minden magára valamit is adó szakember megtanulta a főiskolán, hogy Hollywood léte egy apró közép-kelet-európai ország kreatív szülötteinek köszönhető.
A jelen: a Szabadság tér titkai
A budapesti Szabadság tér az ország legbiztonságosabb tere, értelemszerűen az éjjel-nappal őrzött amerikai nagykövetség miatt (a hatalmas fákat is azért hozatták ide, hogy ne lehessen belátni az épület ablakán), szóval itt akár éjszaka, nyugiban is minden további nélkül lehet sétálgatni. A turistákat köszöntő, ellentmondásos német megszállási emlékmű és a tömegsírként is funkcionáló szovjet emlékmű között kábé félúton balra egy hatalmas, modern eklektikus, szecessziós stílusú (tervezte: Alpár Ignác) épületet láthatsz, amelynek sem az eredeti, sem a jelenlegi funkciója nem magától értetődő.
Az épület előtti park közepén kopottas, kupát formázó szobor áll – a véredény, amelyet az 1848-as szabadságharcosok és a forradalmat támogató magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos emlékére állítottak, akiket épp itt, a Szabadság téri Tőzsdepalota helyén akkoriban álló katonai börtönben végeztek ki a forradalom leverése után. A böhöm nagy monstrumot, a Tőzsdepalotát a 19. század végén kezdték építeni, azzal a céllal, hogy Európa legfontosabb pénzügyi központja legyen az Osztrák-Magyar Monarchia frissen egyesült új fővárosa, Budapest szívében.
Az épület öt év alatt el is készült, majd pár évre rá kitört az első világháború, amit elvesztettünk, az ország területének nagy részét elcsatolták, a monarchia felbomlott – a Tőzsdepalota pedig funkció nélkül maradt.
Minek egy ilyen hatalmas börzeépület egy ilyen pici országnak? Pláne 1945 után, egy kommunista országban! A hajdan sem sok szebb napot látott épület így előbb a Szovjetunió kulturális központjaként, Lenin-intézetként működött, majd 40 éven át adott otthont Magyar Televízió székházának, hogy aztán 2006-ban egy kanadai vállalat megvegye az államtól.
Az épület tetején azóta rohangált Scarlett Johansson, éldegélt benne Harrison Ford, égig érő szobrokkal szegélyezett lépcsőházán felsétált Ryan Gosling, sőt a Dűne-filmekben is szerepeltek a csarnokai – többek között az, amikor Vladimir Harkonnen kiemelkedik a kádból. A legnagyobb hollywoodi stúdiók azóta is egymásnak adják a kilincset, mert a kanadai cég által belülről tökéletesen felújított, az első világháború előtti időszakot megidéző épületbelső tökéletes forgatási helyszín bármely hollywoodi szuperprodukciónak, ha történetesen kosztümös filmet vagy épp cyberpunk sci-fit forgatnának.
Ugyanez a kanadai vállalat intézi a szomszédos Adria-palota filmes megjelenéseit is – annak a története egyébként kísértetiesen emlékeztet a Tőzsdepalotáéra, hiszen a 19. század végén azzal a céllal épült, hogy a tengeri kereskedelem központja legyen, aztán, mire kész lett, kitört az első világháború, és sok egyébbel együtt elveszítettük a tengeri kijáratunkat is.
Az Adria-palotában most épp Angelina Jolie forgat egy filmet, melyben Budapest Párizst alakítja – a tér azon részét tavaly év végén tele is rakták francia plakátokkal teleragasztott hirdetőoszlopokkal.
Tavaly decemberben épp a környéken sétáltam pár barátommal, amikor két békésen kávézgató, jól öltözött férfira lettünk figyelmesek. Az egyikük a Modi című, Amedeo Modigliani életét bemutató filmjét forgató Johnny Depp volt, vele szemben pedig a film egyik fontos szerepét alakító Al Pacino ült. Egy másik alkalommal épp Harrison Ford tekert át az úton, útban a Margit-szigeten kiépített kerékpárpálya felé.
Ha a Tőzsdepalota előtt állva a sétány padkájára pillantasz, egy aprócska levelibéka néz vissza rád: Kolodko Mihály ukrán-magyar szobrászművész 45 budapesti miniszobra közül az egyik legkedveltebb, az „End of the Show” című alkotás. Breki – eredeti nevén Kermit – nyakába a budapestiek télen sálat kötnek, nyáron pénzérméket tesznek az ölébe. A tűpontosan elhelyezett miniszobor Hollywood és hazánk több mint 100 éves, megdöbbentően szoros, mégis kevéssé ismert kapcsolatáról regél.
A jövő: ismertség szerte a világon
Al Pacino, Johnny Depp, Harrison Ford, Mark Ruffalo, Charlize Theron, Eddie Redmayne, Orlando Bloom, Willam Dafoe, Emma Stone, Daniel Craig, Adrien Brody, Bruce Willis, Scarlett Johansson, Mads Mikkelsen, Madonna, Josh Brolin, Timothée Chalamet, Angelina Jolie, Dave Bautista, Eddie Murphy, Will Smith, Sigourney Weaver, Brad Pitt, Oscar Isaac, Nicolas Cage, Matt Damon, Tom Hanks – egy rögtönzött lista azokról, akik az elmúlt néhány évben hazánkban dolgoztak.
Smith tartózkodása emlékezetesre sikeredett a Lánchídon illegálisan forgatott, virális táncklipjével, míg Mark Ruffalo és Emma Stone a Szegény párák forgatásakor egy friss interjúban arról értekezett, hogy szerintük a világon Magyarországon a legjobbak a McDonald’s-kaják. Az ORIGO stúdióban felépítették a Dűne mindkét részének stúdiódíszleteit, nemrég fejezték be a Cate Blanchett és Jamie Lee Curtis főszereplésével készülő, az azonos című videójátékon alapuló Borderlands széria forgatását.
„Nagyszerű érzés Magyarországon dolgozni. Attól a pillanattól fogva, hogy megérkeztem, egy csomó hozzám hasonló gondolkodású emberrel találkoztam, akikben a testvéreimre leltem” – mondta Curtis, aki számára csak 2021-ben vált nyilvánvalóvá a magyar származása. Holott apjáról, Tony Curtisről, az 1959-ben Marilyn Monroe-val és Jack Lemmonnal forgatott Van, aki forrón szereti, meg a Roger Moore-ral közös, a hetvenes években futó Minden lében két kanál és számos más blockbuster főszereplőjéről közismert tény, hogy édesapja még itt született.
Magyarország jelenleg hivatalosan is Kelet-Európa legnépszerűbb nemzetközi forgatási helyszíne. Legutóbb a Disney és a Marvel Moon Knightja forgott itt, de az etyeki Korda Stúdióban is egymásnak adják a kilincset a hollywoodi forgatócsoportok. Ebben persze az is benne van, hogy hagyományosan jó a hazai mozgófilmes képzés, míg a fizetési igények viszonylag alacsonyak, a kormány pedig párját ritkítóan alacsony adókulccsal és kedvezményekkel csábítja ide a külföldi projekteket.
Két magyar Oscar
A másik nagy stúdió a még Andy Vajna alapította, etyeki Korda, ott van a világ egyik legnagyobb sound stage-e – egy olyan hatalmas belső stúdió, ahol mozgóképet és hangot egyszerre tudnak rögzíteni. Itt forgott többek között a Borgiák, amelynek mediterrán és középkori európai városkának egyaránt beillő díszleteit jelenleg is kézről kézre adják a nagy amerikai stúdiók.
Miután a jó infrastruktúra és a professzionális emberi erőforrás egy helyen megtalálható, úgy tűnik, Hollywood végleg Magyarországra szokott, és közben az elmúlt három évben nemzetközi, A kategóriás produkciók alkotójaként két magyar Oscar-díjat is sikerült magyar szakembereknek behúzni. A 2022-es Dűnéért (Patrice Vermette látványtervezővel együtt) Sipos Zsuzsanna díszlettervező kapta meg, aki a saját használati tárgyait is beépítette a Denis Villeneuve által megálmodott, monumentális díszletbe. Idén Mihalik Zsuzsa, a Szegény párák berendezője nyerte a legjobb produkciós tervért járó Oscart.
Szóval a jelek szerint a kis levelibéka a Tőzsdepalota előtt még nagyon sokáig mesélhet a turistáknak a háta mögötti épületekben megesett, izgalmas hollywoodi történetekről, Budapesten megforduló, többszörös Oscar-díjas sztárokról, és persze a remélhetőleg egyre nagyobbat szóló magyar sikerekről.