A becsült ár duplájáért.
Onnan kezdeném, hogy ezt nézd meg; senki, de tényleg senki nem tud így végigsétálni egy halpiacon, ehhez Alain Delonnak kell lenni és kész. Hogy mi köze ennek a témához? Semmi.
Minden idők egyik legkomolyabb womanizere, a franciásan hanyag elegancia final bossa, a 87 éves Alain Delon nagy műértő és -gyűjtő, bár párszor már lenyilatkozta, hogy besokallt a nagy gyűjtögetésben. Először 2007-ben adott túl egy jó adag kortárs műalkotáson és azóta is inkább elad, minthogy vegyen. Akkor a Le Monde című napilap kérdésére azt a dölonosan elegáns választ adta, hogy rendesen „gyűlöli a posztumusz eladásokat”.
2016-ban, miután eladta értékes borait, különleges óra- és fegyvergyűjteményét, Rembrandt Bugatti bronzszobraiból álló kollekciójának első sorozatát árvereztette el, ami komoly siker volt, mert bőven a várakozások fölött kaszált vele az egykori filmcsillag. Hasonló történt csütörtökön is, amikor
több mint nyolcmillió euróért, tehát a becsült ár duplájáért kelt el nyolcvan darabból álló műkincsgyűjteménye
a Bonhams-Cornette de Saint Cyr aukciósház Alain Delon: Hatvan évnyi szenvedély elnevezésű árverésén Párizsban.
A közel hárommilliárd forintnak megfelelő bevételhez ráadásul komoly licitháborúkkal kikövezett út vezetett, hiszen mindkét terem dugig volt az öreg sármőr rajongóival és azok mindenre elszánt pénztárcáival. Delon maga viszont ezúttal nem vett részt az aukción.
Az esemény egyik csúcspontja Raoul Dufy 1906-os A Saint-Adresse-i öböl című textilje volt, amelynek értékét 600 és 800 ezer euró közé taksálták, ám végül több mint egymillió euróért kelt el. Hasonlóképp, egy negyven éve nem látott Delacroix 775 ezer eurós áron, a meghatározott minimálára kétszereséért talált gazdára. Jean-Francois Millet Normandiai tejesasszony című rajza is ráduplázott a becsértékére, de
a legdurvább teljesítő talán az a XVI. századi Beccafumi volt, ami végül ötször annyiért kelt el, mint amennyire taksálták.
Az árverést megelőzően a műtárgyakat egyébként New Yorkban, Genfben, Brüsszelben és Hongkongban ki is állították, így már áprilistól meg lehetett őket csodálni testközelből is.
Az aukciósház értékbecslő szakembere, Arnaud Cornette de Saint Cyr azt mondta: „Egyáltalán nem meglepő, hogy ezek a műalkotások ilyen szenvedélyes licitálást váltottak ki. Az ösztönösen jó érzékű, lelkes műgyűjtőként ismert Delon még a hatvanas és a hetvenes években vásárolt föl olyan rajzokat, amelyek akkoriban nem annyira voltak divatosak.”
Vagy ahogy Alain Delon fogalmazott:
„Első rajzomat 1964-ben, Londonban vásároltam. Olyan műveket szereztem be az évek során, amelyek hozzám szóltak. El tudtak kápráztatni, és néha meg is vigasztaltak. Ezek a műalkotások az életem része voltak.”
Alain delon szavai az árverés katalógusában