150 éves lett a világ kedvenc farmere, amely egyebek mellett a minőségi reklámjairól is híres – jobbnál jobb zenékkel aláfestve.

„Ha valaminek van esélye egy szép napon elhozni a világbékét, akkor az a Levi’s ikonikus farmere lesz, amit az évek alatt már mindenki hordott, mindenkinek jelent valamit”

– ezzel a gondolattal nyitja Mack kollégám márkatörténeti cikkét, mely a jelentős évforduló alkalmából készült.

Könnyű dolgom éppenséggel nem volt az alábbi zenelista elkészítésekor, hiszen a Levi’s egészen a hetvenes évektől napjainkig mintegy ötven szuper dalt használt fel a reklámszpotjaiban. Olyannyira felvállaltan fontos eleme volt egy-egy fogósabb szám az egyébként is magas minőségű reklámoknak, hogy

a Levi’s egy ízben még egy albumot is kiadott belőlük

az azóta már megszűnt svéd EVA Records gondozásában. Az igazán eredeti The Originals című album cédén, lemezen és magnókazetta formátumban is megvásárolható volt.

Isteni válogatás, rajta a legnagyobb klasszikusok zömével, de az a tíz szám csak a jéghegy csúcsa – én a teljes merítésből válogattam össze nyolc olyat, ahol a gigaklasszikusok mellett megfér valami kevésbé ismert is. Először végigfutunk a reklámokon, de a végére biggyesztettem egy Spotify-playlistet is a teljes verzióikkal.

#1 The Clash: Should I Stay or Should I Go

„The only band that matters” – szól a fáma, és ezek a londoni fickók nálam is a ha csak egy zenekart választhatsz kategória, mert

olyan egyedi karakterrel és játszi könnyedséggel szörfözgettek zenei műfajokon keresztül-kasul, hogy borzasztó nehéz megunni a lemezeiket.

Vicces módon pont ez talán a legkönnyebben megunható alkotásuk evör, hiszen az is ismeri, aki egyébként sosem hallgatta őket. Ennek ellenére nem hagyhattam le a listáról, mert Clasht. Nem. Hagyunk. Le. A. Listáról.

Fun fact: az abszolút személyes kedvenc Clashem ugyanennek az 1982-es kislemeznek a másik oldalán hallható.

#2 Marc Bolan & T.Rex: 20th Century Boy

Még ugyanabban az évben a Levi’s gurított egy olyat is, hogy megnyerte az akkor 28 éves Brad Pittet egy reklámszpot főszerepére, ahol épp börtönből szabadul, alsónadrágban. Szerencsére megjelenik a csaja egy farmerrel, ám az igazi szerencse az, hogy a kissé blőd reklám alatt állati jó zene szól.

Marc Bolan – aki miatt Slash cilindert kezdett hordani – és zenekara, a T.Rex, a hetvenes évek első felének glam-korszakában lett világhírú.

Tulajdonképpen ő volt a hetvenes évek első nagy tinibálványa, bizony, még itt Magyarországon is.

Az a fajta fazon volt, akiről, ha nem tudnád, csak tippelnél, akkor is eltrafálnád, hogy korán halt meg. Két hét híja volt, hogy megérje a harmincat. Annyira erős karakter volt, hogy halála után a T.Rex lényegében értelmezhetetlenné vált, és hamarosan fel is oszlott.

#3 Muddy Waters: Mannish Boy

1988-ban nem volt annyira divatos húzás a popkultúrában már évek óta halott blueslegendákhoz nyúlni, ám a Levi’s mindig is ügyelt rá, hogy a blues passzoljon a márkaimázshoz.

Ez a reklám egyenesen a chicagói blues atyjához nyúlt,

ami egyszerre volt bátor és roppant ügyes húzás, hiszen Muddy Waters zenei katalógusában bizony lehetetlen mellényúlni. Itt is hibátlan aláfestésül szolgál a verejtékező homlokokkal és igéző tekintetekkel tűzdelt, kánikulával fűtött szoftos vadnyugati erotikának, ahol bizony a hűtőből kerül elő a farmer.

#4 Marvin Gaye: Heard It Through The Grapevine

Ha azt mondom, Motown-hangzás, azt mondod, Marvin Gaye, ez ennyi. A nem túl előnyös Marvin Pentz Gay néven napvilágot látott ütőhangszeres és énekes zseni ugyanis a múlt század hatvanas éveiben

komoly hatással volt a tipikus Motown sound kialakulására – kezdetben dobosként, majd később énekesként is.

Ennek a szpotnak az is az érdekessége, hogy nagyban hozzájárult a tavalyelőtt elhunyt, akkoriban többnyire modellként ismert énekes-dalszerző, Nick Kamen karrierjének beindulásához. Ő az a srác a reklámban, aki miatt külön fel kell majd mosni a mosodában.

#5 Screamin’ Jay Hawkins: I Put a Spell On You

Ez a Levi’s 569-es modellt hirdető kis szösszenet az egyik legjobb mind közül, és roppant hálás vagyok érte, hogy az egyik legjobb dalt is magában foglalja mind közül. Persze nem véletlen, hiszen

itt is egyértelműen rezonál a dalszöveg a történetre,

ami egyébként annyi, hogy a szigorú tekintetű próbababa mindenhová követi a ruhabolti srácot, miután az egy nap végén kölcsönvette tőle a nadrágját.

Az eredetileg operaénekesnek készülő, mellékesen még ökölvívő-bajnokságot is nyerő Screamin’ Jay Hawkins igazi állat volt, vélhetően mindenféle értelemben. Hatszor nősült, és saját állítása szerint összesen kb. 75 gyereke volt, akik közül eddig 33-at sikerült is beazonosítani.

Ő volt a legelső zenész, aki szándékosan sokkoló kinézettel jelent meg a koncerteken. Ezzel, valamint egyedi orgánumával és énekstílusával zenészek, zenekarok egész generációit és megannyi zenei műfajt inspirált.

#6 Dinah Washington: Mad About the Boy

Igen, szerintem is nagyon kellett már egy női hang, úgyhogy itt az egyik legjobb, a blues egyik királynője. Dinah Washington tizenöt évesen megnyert egy chicagói énekversenyt, és öt évre rá már meg is jelent első saját lemeze, amelyen Lionel Hampton és zenekara kísérte.

Később rendszeresen fellépett a Garrick Stage Bar emeleti színpadán, ahol vele egyidőben a földszinten Billie Holiday énekelt. Legismertebb dala az 1959-es What a Difference a Day Makes volt, de

kiterjedt diszkográfiája megszámlálhatatlan gyöngyszemet őriz.

Magánélete sem volt kevésbé kiterjedt, mindössze 39 évig tartó élete alatt nyolc férjet is elfogyasztott. Fun fact: Dinah Washington egy évvel e reklám megjelenése után bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be.

#7 Biosphere: Novelty Waves

A Biosphere név mögött az Északi-sarkkörről származó norvég Geir Aule Jenssen áll. Az elektronikus zenész ambient- és ambienthouse-darabjairól ismert, amelyeket gyakran a sarkvidéki környezet ihletett és mindenféle sci-fis, illetve természeti forrásokból származó hangmintákat használ bennük. Számos filmzenét is komponált,

1997-ben megjelent Substrata című albumát pedig minden idők legjobb klasszikusambient-lemezének választották.

Mindenképp szerettem volna valami modernebb hangzású tételt is beválogatni ide, és félreértés ne essék, a Levi’s-reklámzenék halmaza szép számmal tartalmaz változatos, modern zenéket is, ám ez mind közül kiemelkedik, pláne a fílinges képanyaggal harmóniában.

#8 Mr. Oizo: Flat Beat

Szándékosan a végére hagytam minden idők egyik legvirálisabban terjedő számát, egyrészt azért, mert ez a legismertebb, másrészt azért, mert a legmegosztóbb is. A jelenséget mindenesetre roppant érdekes volt végignézni az internetrobbanás előtti időben, és ma visszatekinteni rá is az.

Ugyanakkor van a Flat Beatnek egy további különlegessége is:

ez az egyetlen olyan szám, amely kifejezetten a Levi’s reklámozásáért született.

Mr. Oizo aka Quentin Dupieux szerint a szám csak egy hülye loop, aminek kizárólagos célja a Flat Eric bábu megtáncoltatása volt, de olyan kulturális árucikket hozott létre, amely még mindig visszhangzik. Sőt, a Flat Beat segített megágyazni az electrohouse-nak, és így az edm-nek is.

A bábu-producer páros az 1998-as M Seq videójában debütált. Ez Dupieux második megjelenése volt Laurent Garnier francia producer F-Communications kiadójánál. Hangzását a mocskos basszusok és a visszafogott egyszerűség határozta meg. Tökéletes filmzene a cuki, narancssárga, (eredetileg) Stéphane nevű izé szerencsétlenkedéseihez is.

Az outsider zseni

A videó furcsa soundja és a kedves, szőrös barát felkeltette a Levi’s reklámszakembereinek figyelmét, ezért beszervezték a producert egy hatalmas hirdetési kampányba. Dupieux egyébként soha nem kívánt főállású tánczenei producer lenni vagy fellépni, még csak nagy klubber sem volt soha.

A zene megalkotásának folyamata azonban mindig lenyűgözte, egy ilyen ugródeszka pedig, amit a Levi’s reklámjának köszönhet, predesztinációnak bizonyult.

Ha kellőképpen hangulatba kerültél ezekhez a remek zenékhez, a dalok teljes verzióiból készítettem egy Spotify-lejátszási listát is: