A filmrendező a százéves fennállását ünneplő Time magazin gálaestjén fejtette ki a modernkori cenzúrával kapcsolatos gondolatait.
Steven Spielberg amerikai filmrendező lett az első ember, aki nemrégiben átvehette a Time Impact-díját a százéves fennállását ünneplő magazin Time 100 gáláján. Ez a kitüntetés olyan globális hatású úttörők munkásságát hivatott elismerni, akik iparágaik előremozdítása érdekében folyamatosan a határokat feszegetik. A díjat Drew Barrymore és Ke Huy Quan adták át.
Spielberg, akinek a nagy áttörést az 1975-ös Cápa hozta meg, így viccelődött, miközben átvette a Time díját, melynek 100 évvel ezelőtti első számában Elmer Clifton 1922-es A bálna című némafilmjét ismertették: „Váó, egy film egy nagy halról, ami csónakokba harap; bárcsak nekem is eszembe jutott volna!„
A rendező ugyanitt beszélt Edward Felsenthalnak, a Time ügyvezető elnökének és volt főszerkesztőjének, a művészet cenzúrálásáról is. Meggyőződése szerint
a műalkotásokat nem volna szabad megjelenésük után újra meg újra felülvizsgálni, hogy tükrözzék a változó társadalmi és politikai nézeteket, vagy akár az alkotók saját aktuális nézőpontját.
Megbánta már saját döntését is, amikor az 1982-es E.T., a földönkívüli című filmjének 20. évfordulós kiadásában visszamenőleg lecserélték a fegyvereket walkie talkie-kra.
Ezt az álláspontját Spielberg egyébként a művészetek összességére vonatkozóan is fenntartja. Ugyanitt kérdezték Roald Dahl gyerekkönyveinek meglehetősen meredek átdolgozásáról is, mint például a kövér szó óriásira való kicserélése a Charlie és a csokigyár (melynek amúgy magyar címe a kicsit viccesen hangzó Karcsi és a csokoládégyár), amire a rendezőzseni így reagált: