Válogatás az utóbbi évek legjobb, legijesztőbb rémfilmjeiből, főmunkatársunktól, aki maga is jegyez horrornovellákat (itt és itt olvashatsz ezekből).
Sokan úgy gondolják, a horrorfilmeknek már leáldozott, és manapság csak különféle olcsó rémisztgetésekre épülő, klisékkel teli alkotások készülnek ebben a zsánerben. Azonban nemcsak az előző században, de a kétezres évek után is számos olyan gyöngyszem született, amely érdemes a figyelemre, akár azoknak számára is, akik még csak most ismerkednének a műfajjal.
De miért nézzünk horrort?
Ha valaki horrorrajongó, gyakran csodabogárnak tartják: hiszen ki az, aki szeret félni? Azonban a pszichológusok szerint ez a félelem iránti vágy az emberi lét fontos része. Az őskorban az emberek sokszor nem tudták megvédeni magukat a vadállatoktól, nem tudtak elmenekülni: ezért folyamatos éberségre volt szükségük a túléléshez. Aztán az idők folyamán fegyvereket gyártottunk, menedékeket építettünk, uralmunk alá vontuk a bolygót –
azonban a félelem belénk van kódolva, és a horrorfilmek nézése közben újra átélhetjük, mit éreztek elődeink, csak biztonságos körülmények között.
Vannak, akik úgy tartják, aki sok horrort néz, valós veszélyhelyzetekben is könnyebben tud cselekedni, és jobban bírja idegekkel – emellett pedig egyes alkotások a különféle traumákkal való szembenézésben is segíthetnek.
Elsőre talán furcsának hangozhat, hogy a horrorfilmek mindig akkor a legnépszerűbbek, amikor szörnyű dolgok történnek a világban: a gazdasági válságok, háborúk, járványok ideje alatt. Sokan azt gondolnák, ilyenkor az emberek inkább a vígjátékokhoz fordulnak, azonban a horror sokaknak segít a szorongás leküzdésében.
Az Egyesült Államokban rendkívül elismert, zseniális horroríró és angolprofesszor, Stephen Graham Jones kiválóan megfogalmazta, miért különösen menő mostanában a horror:
„A horror természetesen visszatükrözi az aktuális szorongásainkat és félelmeinket, így átmenetileg kiűzhetjük, vagy akár jobban is boncolgathatjuk őket. De nyugtalan időkben, legyen szó politikai, pénzügyi, környezeti, vagy épp járványhelyzetről, a horror azért van, hogy megpróbáljon értelmet adni az egésznek. Azért nyújt örömöt a nyugtalan időkben, mert a könyvek lapjain, a képernyőkön a rettenet valamiféle végkifejlethez ér: a gonoszt sokszor elnyomják, legyőzik. Ami persze képzelgés, de amikor az igazi gonoszok a valós világban zavartalanul tevékenykednek, akkor nagyon vonzó, hogy néhány órára elmerüljünk ebben a fantáziában”
– nyilatkozta egy interjújában. Ezek után nem csoda, hogy a zsáner a pandémia óta újra reneszánszát éli. Számos kiváló alkotás készült az utóbbi években, ezek közül válogattunk pár angol nyelvű filmet, több alzsánert is érintve.
#1 Az árva / Az árva: Első áldozat (Orphan / Orphan: First Kill)
A 2009-ben készült, bizarr igaz történeten alapuló Az árva a kétezres évek egyik legszórakoztóbb horrorfilmje, amelyben egy gazdag amerikai család örökbe fogad egy titokzatos kislányt, akinek érkezése teljesen felborítja a család életét. Jaume Collet-Serra (Viasztestek) gyönyörűen filmezett alkotása hamar kultikussá vált, és a rajongók nagy örömére tavaly egy előzményfilmet is készítettek hozzá.
Az árva: Első áldozat hasonló szituációt vázol fel, mint az eredeti mű, mégis teljesen eltérő utat jár be, és máshová fekteti a hangsúlyt, mint az eredeti film – először a régebbi alkotás megtekintését ajánljuk a teljes élmény érdekében.
#2 A boncolás (The Autopsy of Jane Doe)
Apa és fia (az Utódlásból ismert Brian Cox és az Út a vadonba főszereplője, Emile Hirsch párosa) rendhagyó családi vállalkozást üzemeltetnek: halottkémként dolgoznak. Egyik éjjel furcsa megbízást kapnak a helyi rendőrségtől: egy gyilkossági helyszínen talált, ismeretlen fiatal nő holttestét kell megvizsgálniuk, akin semmiféle halálos kimenetelű sérülés nem látható.
André Øvredal filmjének első fele mesterkurzus a visszafogott feszültségteremtésből: az ember pisszenés nélkül, a karfát markolva nézi végig, ahogy a szereplők próbálják felgöngyölíteni a rejtélyt. A családi ház pincéjében játszódó, alig másfél órás kamarahorror második fele már hagyományosabb rémisztgetésekkel operál, azonban még így is borzongató élményt nyújt.
#3 A meghívás (The Invitation)
Karyn Kusama (Jennifer’s Body) 2015-ös filmje szintén egy helyszínen játszódik: egy fényűző, Los Angeles-i házban. Egy férfit (Logan Marshall-Green) vacsorapartira hívja a volt felesége, de ahogy telik az este, egyre furcsább, nyugtalanító dolgok történnek. A meghívás lassan építkezik, pattanásig feszíti az idegeket, és hamar a bőr alá kúszik – majd egy felejthetetlen fináléban csúcsosodik ki a rettenet.
#4 Nope (Nem)
Jordan Peele (Tűnj el!, Mi) tavalyi remekműve sokat markol, és sokat is fog: többek közt a csodák iránti vágyról, a testvéri szeretetről, a színes bőrűek szerepéről Hollywoodban, a hírnév hajhászásáról, az állatok kizsákmányolásáról és a hübriszről is mesél – szűkszavúan, leginkább a filmnyelvre hagyatkozva. A Nem hipnotikus erejű sci-fi-horror, amely sokadik nézésre is ad valamilyen új élményt sokrétű szimbolizmusának köszönhetően.
#5 Zöld szoba (Green Room)
Punkzenekar vs. szkinhedbanda – összezárva egy épületben. Jeremy Saulnier mozijának koncepciója végtelenül egyszerű, azonban a színészeknek és a megvalósításnak hála
a valaha volt egyik legintenzívebb horrorfilmet sikerült letenni az asztalra.
A kevés helyszínen játszódó, vérfagyasztó alkotás egyik legemlékezetesebb alakítását Patrick Stewart (a Star Trek Picardja és az X-Men professzora) nyújtja a bőrfejűek vezéreként: a gyakran jóságos karaktereket megformáló színész iszonyatosan ijesztő és tekintélyt parancsoló a szerepben. A Frászkarika (Fright Night) című 2011-es filmben összeszokott, néhai Anton Yelchin és Imogen Poots párosának pedig lehetetlen nem drukkolni.
#6 Te következel (You’re Next)
Adam Wingard filmje a home invasion (vagyis az otthonba betörő gonoszok toposzára épülő) alzsáner egyik legszórakoztatóbb gyöngyszeme, amelynek sztorijáról minél kevesebbet tud az ember, annál jobb. Néhány állatmaszkos betolakodó megzavar egy vidéki, nagycsaládi összejövetelt, azonban parányi hiba csúszik a számításukba.
A főszereplő Erin (Sharni Vinson) az egyik legtalpraesettebb final girl, mellette pedig a nyolcvanas évek sikolykirálynője, Barbara Crampton, valamint Ti West rendező (X, Pearl) is tiszteletét teszi a filmben – amely a turmixgép rendhagyó használatát is demonstrálja. Különösen ajánlott a Reszkessetek, betörők! (Home Alone) rajongóinak.
#7 Mosolyogj (Smile)
Az Alice Csodaországban vigyori macsekja, a gothami Joker, valamint Stephen King csatornabohóca, Krajcáros/Pennywise már szemléltette, hogy egy mosoly nemcsak kedves, de hátborzongató is lehet – a torz vigyorok kínálta parafaktort járatja csúcsra 2022 egyik legsikeresebb horrorfilmje is. A kör (The Ring/Ringu) és a Valami követ (It Follows) örökségére építő alkotás
nyugtalanító zenéjének és hanghatásainak, illetve érdekes vizuális megoldásainak köszönhetően rendkívül nyomasztó és torokszorító élménnyel szolgál.
Az elsőfilmes Parker Finn – aki amúgy a már említett Stephen Graham Jones tanítványa volt – impozáns alkotással debütált, ami ugyan valószínűleg nem válik klasszikussá (egy-két jumpscare-je például kissé sutára sikerült), érdekes pszichológiai kérdéseket vet fel – és néha tényleg belefagyasztja az emberbe a sz.rt.
#8 A menü (The Menu)
Társadalomkritikus szatíra, véres horrorral vegyítve – ez A menü receptje. Ralph Fiennes mesterséfje egy különleges menüsorral készült luxuséttermében a felső tízezerbe tartozó, válogatott vendégei számára, és könnyen lehet, hogy legtöbbüknek torkukon akadnak a falatok. A lassan építkező, de végig feszült filmet rendesen megpakolták fekete humorral, Fiennes és Anya Taylor-Joy párosa pedig fantasztikus.
Amúgy gitárhős Slash is beszállt a horroriparba: