Egy angol publicista írja ezt, és még megoldást is javasol, csak kell hozzá némi humorérzék.

Danny Dyer angol színész forgatott egy kétrészes dokumentumfilmet How to Be a Man (Hogyan legyünk férfiak) címmel, már le ment a helyi Channel 4-en. Azt a jelenséget járja körül, amit más szerzők – például az amerikai közgazdász-író, Richard Reeves – is egyre többet feszegetnek: a férfiak egyre súlyosbodó krízisét.

Ez a válság az oktatástól a gazdaságig sok területen tetten érhető, és Dyer arra jut, hogy a fiatal férfiakat viseli meg a legjobban. Miközben folyton kioktatják őket a „toxikus maszkulinitás” eredendő gonoszságáról, úgy érzik, férfiellenes előítéletek és megkülönböztetések áldozatai, ezért egy részük olyan visszataszító példaképek követője lesz, mint Andrew Tate.

De mi a gyökérok?

A film apropóján érdekes véleménycikket közölt a konzervatív Telegraph publicistája, Michael Deacon. Tétele, hogy a nemi egyenlőség kiteljesedése ugyan nagyszerű a nők számára, férfiszempontból viszont katasztrófával ér fel, elsősorban a párkeresés terén.

A nők ugyanis ma megengedhetik maguknak, hogy sokkal válogatósabbak legyenek, mint korábban.

Amikor a nők sokkal kevésbé voltak anyagilag függetlenek, írja Deacon, hajlamosak voltak hozzámenni az első elfogadható fickóhoz, aki szembejött. A tervük világos volt: már fiatalon megállapodni, háziasszonnyá válni, gyereket szülni – mi mást tehettek volna?

„Mióta azonban van saját karrierjük és pénzük, megtehetik, hogy magasabb követelményeket támasszanak a partnerválasztás során. És lássuk be, mi, férfiak nem feltétlenül nőttünk fel ehhez a különleges kihíváshoz”

– összegzi önkritikusan. Hozzáteszi, épp ez az oka az incelek létezésének. (Az involuntary celibate – nem szándékos cölibátus – kifejezés összevonásából eredő szó olyan férfiakat jelöl, akik egyebek mellett azzal határozzák meg magukat, hogy senki sem akar lefeküdni velük.), Sőt, szerinte a születésszámok folyamatos csökkenése is ebből következik, nem a lakásviszonyokból.

Ezen a ponton Deacon siet hozzátenni, hogy a szexuális egyenlőséget nem gondolja rossznak, egyszerűen arról van szó, hogy a jó dolgoknak néha nem szándékolt kellemetlen következményei is vannak, amelyeket aztán valahogy meg kell próbálni kivédeni.

Egy szerény javaslat

A cikk lezárása az angol szatíra hagyományait követi, amennyiben kijelenti, hogy az egyetlen megoldás, amely úgy növeli a születésszámot, hogy közben megőrzi a nők nehezen kivívott jogait, a férfiak teherbe esésének lehetővé tétele. Persze ez is csak addig működhet, amíg a férfiak el nem kezdenek harcolni a szabadságukért.