Az inga 50 év alatt átlendült: ma már a fiúk teljesítenek rosszabbul az iskolában, csak épp ezzel senki sem törődik.
“A nemek közötti egyenlőtlenség az egyetemi oktatásban most nagyobb, mint 1972-ben volt, csak éppen fordítva” – vagyis a férfiak jócskán le vannak maradva a nőkhöz képest, a részvételi arány, a tanulmányi eredmények és a diplomaszerzés terén is. Ez a jelenség a nyugati világ szinte minden országára jellemző.
Mi történik?
Az idézett gondolatmenet Richard V. Reeves amerikai közgazdász, író, újságíró minap megjelent interjújából származik, melyet tavalyi könyve (Fiúkról és férfiakról – Miért küszködik a modern férfi, miért fontos ez, és mit tehetünk ellene?) megjelenése apropóján adott. Helyenként meghökkentő, és mindenképp tanulságos, itt lehet eredetiben megnézni vagy elolvasni.
A diplomáját Oxfordban megszerző, a Warwick Egyetemen doktoráló, többek között a National Affairsben, a Wall Street Journalban és a New York Timesban publikáló Reeves a Brookings Institute nevű think tank főmunkatársa. Vészcsengőnek is szánt munkája arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedekben az amerikai férfiak
egyre rosszabbul teljesítettek az élet számos területén, így az oktatásban, a munkaerőpiacon, a készségek elsajátításában, a pénzkeresésben és az apaságban.
Ezzel összefüggésben pedig amellett érvel, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikát nem szabad zéró összegű játszmaként kezelni, ellenben meg kellene látni, hogy a férfiak rossz közérzetéhez hozzájáruló strukturális problémák hosszú távon mindenkit érintenek.
“Az egyik igazi kihívás az, hogy ha a férfiak hiányoznak társadalmunk és gazdaságunk bizonyos kulcsfontosságú területeiről, az megnehezíti más férfiak és fiúk boldogulását ezeken a területeken. Az oktatási rendszerünkben kevés a férfi tanár. Olyan munkaerőpiacunk van, ahol azok az álláslehetőségek szaporodnak a leggyorsabban, ahol a legkevesebb férfi van – és a családokban növekszik az, amit ‘apahiánynak’ nevezhetünk.
„Ahogy a férfiak küszködnek ezeken a területeken, a fiúknak nehezebb a nyomdokaikba lépniük. (…) Tehát fennáll a veszélye, hogy ha nem cselekszünk, beindul az ördögi kör”
– így foglalja össze a szerző a probléma társadalmi vetületét.
A tendencia az oktatási rendszer működésében gyökerezik. A 70-es évektől, amikor még nagy volt a nemek közötti szakadék, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy előmozdítsák a nők részvételét az oktatásban. De azt senki sem látta előre, hogy a dolog megdöbbentően gyorsan a visszájára fordul. Ötven éve, amikor Amerikában jogszabály született a nemek közötti oktatási egyenlőségről, a diplomszerzésben 13 százalékpont volt a különbség a férfiak javára.
Most 15 százalékpont a differencia a nők javára.
Nem véletlenül: mára az Egyesült Államokban a lányok a legtöbb tárgyban lehagyták a fiúkat. A legmagasabb tanulmányi átlagot elérők körében kétharmados többségben vannak, az alsó 10 százalékban viszont csak egyharmad az arányuk.
De miért nem állt meg az inga középen?
A kulcs alighanem az agyfejlődés ütemének eltérése. A lányoknál serdülőkorban lényegesen gyorsabban kifejlődik a prefrontális kéreg (valószínűleg azért, mert a pubertás előbb indul be náluk). Ez az agy azon része, amely azt mondja: inkább csináld meg a házi feladatodat, mint hogy bulizni menj. Az oktatási rendszer pedig jutalmazza a felelősebb hozzáállást, tehát azt a csoportot juttatja előnyhöz, amelynek az agya korábban kifejlődött.
Reeves szerint indokolt lenne, hogy a fiúk egy évvel később kezdjék el az iskolát, mint a lányok. Emellett sokkal több férfi tanárra lenne szükség – ezzel egyébként bizonyos kutatások szerint mindenki jobban járna –, továbbá sokkal többet kellene befektetni a szakképzésbe, ezzel segítve az alsóbb társadalmi osztályokban magukat egyre inkább elveszettnek érző férfiakat. Itt idézi Sheryl Sandberg Meta-vezérigazgató mondását, miszerint
„Annyira elfoglaltak vagyunk, hogy nem nézünk lefelé”.
A legtöbb amerikai férfi ugyanis ma kevesebbet keres, mint 1979-ben, továbbá rengetegen kiszorulnak a munkaerőpiacról, a még dolgozók pedig lassan tolódnak az alacsonyabb státuszú szakmák felé. Nyilvánvalóan azért, mert rosszabbul sajátítják el a szükséges készségeket, mint korábban.
Az apai minta eltűnése
Az anyagiakon túl: Reeves óriási gondnak nevezi, hogy az USA-ban négyből egy apa nem él együtt a gyermekével. Ha a szülők szétválnak, a gyerekek sokkal nagyobb valószínűséggel veszítik el a kapcsolatot az apjukkal, mint az anyjukkal, és közülük minden harmadik néhány évvel később már egyáltalán nem látja az apját.
„Ez pedig megint a férfiak hátrányát erősíti, mert ha az apák nem vesznek részt a gyerekeik életében, azt, megfelelő minta híján, a fiúk szenvedik meg a leginkább.”
Mindennek súlyos egészségügyi következményei vannak. Az alkohol, a drog és az öngyilkosság okozta, úgynevezett kétségbeesés okozta halálesetek száma háromszor magasabb a férfiaknál, mint a nőknél, és nagyon gyorsan terjed, különösen a középkorúak és a fiatalabbak körében. A rossz közérzet fő oka a hasznosság tudatának hiánya: egy felmérés szerint a férfiak leggyakrabban az értéktelen és a haszontalan szóval jellemzik magukat, mielőtt öngyilkosságot követnek el vagy kísérelnek meg – mondja Reeves.
És akkor itt van még ez is: