A szakma legnagyobb figuráit sorjázzuk.
Kémkedés gyakorlatilag azóta létezik, amióta az ember államokba szervezve él. Az egyes uralkodóknak már az ókor óta fontos volt, hogy kifürkészhessék szomszédaik, ellenfeleik gyenge pontjait, rejtett titkait. Az alábbi nyolc, elmúlt száz évben tevékenykedett kém története mind különböző: egyesek sikeresen épültek be a célország intézményeibe, mások lebukásukkal váltak híressé, és akad olyan is, akiről a mai napig nem tudni, hogy valóban kémkedett-e egyáltalán.
#1 Richard Sorge
Egy német kommunista Japánban, aki a főnöke feleségét is megdöntötte
A félig orosz, félig német származású Richard Sorge az első világháború nyomasztó évei után lépett be a kommunista mozgalomba. Ez annyira magával ragadta, hogy 1925-ben felvette a szovjet állampolgárságot, majd nyelvtudásának köszönhetően a harmincas években Japánba költözött, ahol német újságírónak adta ki magát.
Jó kapcsolatokat épített ki japán és német diplomatákkal, ám közben szorgosan küldte jelentéseit Moszkvába. A pali egyébként a kínai kultúra nagy fanatikusa, úgynevezett sinofil volt, bizonyára jókat ebédelne tehát manapság Budapesten.
A karizma, amit nem tudsz hova tenni
Kémként roppant hatékonynak bizonyult, és karizmáját jól szemlélteti, hogy nemcsak elcsábította főnöke, Eugen Ott német ezredes feleségét, de indirekt módon még azt is elérte, hogy Ott következetesen szemet hunyjon efölött arra hivatkozva, hogy a kém karizmájának úgysem tudna senki ellenállni. Tehát vegyük át még egyszer:
Japánban kémkedsz magadat németnek kiadva, ahol még blokkolod is egy magasrangú náci katonatiszt feleségét, aki erre csak annyit mond: ez van, hát ez az ember ekkora nagy király.
Már 1941-ben aztán tudomására jutott, hogy Hitler nyáron elindítja a Barbarossa-hadműveletet a Szovjetunió ellen, ám az erről szóló üzeneteit Sztálin nem volt hajlandó elhinni. Később a japánok Szibéria elleni terveiről is ő tájékoztatta a szovjeteket, akik ekkor már hittek neki, és sikeres ellentámadást hajtottak végre. 1944-ben azonban a japán kémelhárítás leleplezte Sorgét, és még abban az évben kivégezték.
A Szovjetunió csak húsz évvel később adományozott neki egy posztumuszkitüntetést, és ezt is csak azért, mert Hruscsov látta a Kicsoda Ön, Sorge úr? című, 1961-es francia filmet. Legutóbb 2003-ban készült róla film, Sorge, a kém címmel.
#2 Juan Pujol García
A troll, aki kamuhadsereget épített, és hülyét csinált a németekből
A spanyol Juan Pujol García a második világháború egyik legnagyobb hatású kettős ügynöke volt. A hazáját feldúló polgárháború során mind a fasizmus, mind a kommunizmus bűntetteivel szembesült, ezért úgy döntött, hogy felveszi a harcot ellenük.
1941-ben önként jelentkezett Nagy-Britannia madridi követségén, hogy felajánlja szolgálatait a szövetségeseknek – sikertelenül. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve beleásta magát a náci ideológiába, majd felkereste a német hírszerzést. Először itt sem mutattak nagy érdeklődést személye iránt, ám végül fogadták és rövid kiképzésben részesítették.
García azt a megbízást kapta, hogy utazzon Nagy-Britanniába és onnan küldjön jelentéseket a németeknek. Ő azonban Lisszabonba ment, feletteseivel azonban sikerült elhitetnie, hogy már brit földön van. Ekkor vette kezdetét a nagy színjáték:
elkezdte felépíteni azt a fiktív hálózatot, melybe tucatnyi kitalált személy kamuprofilját dolgozta ki manipulált levelek és sajtóanyagok segítségével.
A németek megbíztak üzeneteiben és kulcsfontosságú angliai emberükként tartották számon.
Ekkor már az amerikaiak is felfigyeltek rá, és úgy döntöttek, hogy kihasználják a Garbo fedőnevű ügynökben rejlő lehetőségeket. Ők már valóban elvitték Angliába, ahonnan (többek között) a normandiai partraszállás diverziójában is részt vett. Pont úgy, mint amikor vaktában beadod a jelentkezésedet az összes lehetséges pozira, és váratlanul mindenhova felvesznek. Te meg nem választasz, hanem párhuzamosan az összes melót elkezded.
Jelentései révén a németek elhitték, hogy a szövetségesek 1944 júniusában nem a normandiai partoknál, hanem attól keletebbre, Calais irányából fognak támadni. És ezért sebtiben még a Vaskeresztet is megkapta!
A nácik sosem jöttek rá, hogy nagy becsben tartott ügynökük valójában félrevezeti őket.
A háború után García a német bosszútól tartva még saját halálát is megrendezte. Venezuelában telepedett le álnéven, és csak a hetvenes években vált nyilvánvalóvá többek számára, hogy még életben van. 1984-ben részt vett a partraszállás negyvenedik évfordulójának ünnepségén. 1988-ban hunyt el Caracasban.
Garbo ügynökkel eddig a moziban nem találkozhattunk, viszont több dokumentumfilmet is forgattak róla, melyek közül a 2009-es spanyol Garbo, a kém Magyarországon is megjelent. Ha könyvet olvasnál róla, akkor A kém neve: Garbo című kötetet ajánljuk.
#3 Virginia Hall
A sánta hölgy
A baltimore-i születésű Virginia Hall már fiatalon nagy érdeklődés mutatott az európai nyelvek iránt. Főiskolai és egyetemi tanulmányai során megtanult franciául, olaszul és németül, majd egy ösztöndíj és egy követségi állás révén a tengerentúlra is eljutott.
Járt Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Lengyelországban és Törökországban. Utóbbi helyen érte őt az a vadászbaleset, minek eredményeképp amputálni kellett a bal lábát térdtől lefelé. Ez hiúsította meg diplomatakarrierjét, ahol nem láttak szívesen mozgáskorlátozottakat (pedig hát Roosevelt elnök is tolószékes volt, ugye).
A második világháború kitörése és Franciaország eleste után a New York Post tudósítójaként érkezett Vichybe, ahol titokban a francia ellenállás egyik legfontosabb szervezője lett, és létrehozta az igen sikeres Heckler nevű sejtet. Hamar rá is került a nácik által leginkább keresett személyek listájára, és elfogására a Gestapo Klaus Barbie-t, a lyoni mészárost küldte.
Egy filmbe illő börtönszabadulás
Egyik legkalandosabb története a Mauzac börtönében fogvatartott 12 francia ügynök kiszabadítása volt, amit azzal a módszerrel követett el, amivel Bauldric megpróbálta kiszabadítani a Vipera századost a Black Adder egyik részében. Azzal a különbséggel, hogy ő gumikacsa és Robin Hood-jelmez helyett valóban szerszámokat csempészett a rácsok mögé, továbbá megszervezte a meneküléshez szükséges járműveket, segítőket és safe house-okat.
Kémtevékenysége során fontos információkat juttatott el az USA-ba, miközben a Gestapo végig a nyomában volt. Műlábát tréfásan Cuthbertnek nevezte el, és egy alkalommal arról panaszkodott táviratban feletteseinek, hogy Cuthbert nagyon sok problémát okoz neki menekülés közben. Erre a parancsnoka (nem sejtve, hogy mire utal a név) azt válaszolta:
„ha ez a Cuthbert ennyi gondot okoz, ölesse meg!”
Egy alkalommal hat hétig fogságba is esett a spanyol határon, ám az amerikai hatóságok elérték, hogy kiszabaduljon. 1944-ben rádiósként segítette az ellenállóknak ledobott szállítmányok koordinálását, és társaival több vasútvonalat és telefonvezetéket tett használhatatlanná.
A háború után amerikai, francia és brit kitüntetésekben is részesült. Hatvanéves koráig elemzőként segítette a CIA munkáját. 1982-ben hunyt el. Történetéről érdekes módon csak 2019-ben forgattak filmet Churchill kémei címmel. Itt egy tök jó anyag olvasható róla.
#4 Rudolf Abel alias Viljam Fiser
Az elcserélt kém
2015-ben nagy visszhangot váltott ki Steven Spielberg Kémek hídja című filmje, ami az USA-ban elfogott szovjet ügynök és a Szovjetunióban elfogott amerikai pilóta, Francis Gary Powers történetét dolgozta fel.
Abel eredetileg Viljam Fiser néven látta meg a napvilágot Nagy-Britanniában, német és orosz bevándorló szülők gyermekeként. Nyelvtehetségnek bizonyult: élete során hat-hét nyelvet sajátított el, miközben a tudományokhoz is jó érzéke volt. Apja, aki állítólag Lenin barátja volt, azért jött Nagy-Britanniába, hogy gyári munkások között hirdesse a kommunizmus eszméit.
Sikertelensége után fiával visszatért Moszkvába. Abel itt hírszerzői kiképzést kapott, majd 1948-ban illegális úton az USA-ba juttatták, ahol fényképészként dolgozott. Itt főleg a kémek számára hasznos miniatűr eszközök készítésével töltötte idejét, miközben jókora hírszerzői hálózatot épített ki.
Az FBI 1957-ben tartóztatta le, majd – miután a bíróság bűnösnek találta – harmincévnyi börtönt kapott. Ezt azonban nem kellett letöltenie, ugyanis 1960-ban a szovjetek lelőttek egy U-2 típusú kémrepülőt, melynek pilótája, Gary Powers életben maradt.
Az ügy nagy blama volt az USA-nak, Hruscsov az egész világsajtót telekürtölte az esettel, és még a gép roncsairól készült fotókat is közszemlére bocsátották.
A kémcsere ötlete James Donovantől, Fiser ügyvédjétől származott, aki elérte, hogy védencét 1962. február 10-én a Nyugat- és Kelet-Berlin határán álló, Potsdamhoz közel eső hídon átadják az oroszoknak, akik cserébe az eléggé viharvert állapotban lévő Powerst szolgáltatták vissza.
Ez volt az első ilyen cserebere a hidegháború során, így később mintául szolgálhatott a hasonló esetekhez.
Hazatérése után Fiser a KGB egyik sztárja lett, és kiképzőként dolgozott. Erős dohányos volt, 1971-ben tüdőrák végzett vele. Ha története részletesebben érdekel, itt egy brutálisan alapos írás róla.
#5 Vaszilij Mirtohin
Iratok a cipőben
Vaszilij Mirtohin 1972-től 1984-ig dolgozott a KGB levéltárosaként, és az ő története az egyik legkevésbé kalandos, mégis talán a legfurcsább kémtörténet. Ez alatt az idő alatt részt vett az iratállomány költöztetésében, így módja volt kiismerni magát az akták között, feltárultak előtte a kommunista diktatúra bűnei, így aztán gyorsan kiábrándult szovjet rendszerből.
A fontosabb iratokról másolatot készített, melyeket egyenként csempészett haza, általában a cipőtalpába rejtve azokat. Nem vicc,
ezzel a cipőtalpas mókával az évek során 26 kötetnyi gépelt oldal került a birtokába.
Állítólag át akarta adni a CIA-nak ezeket már akkor, de az amerikaiak nem adtak hitelt neki a kapcsolatfelvételkor. 1992-ben, a Szovjetunió összeomlása után a brit titkosszolgálat segítségével Mitrohin és családja, és velük együtt a méretes archívum Nyugatra került. Nagy-Britanniában telepedett le, ahol Christopher Andrew történész segítségével nekiláttak az iratok feldolgozásának.
Így látott napvilágot az úgynevezett Mitrohin-archívum, melyben mind a sztálinizmus, mind az azt követő időszakok törvénysértéseit alaposabban megismerhette a világ. Mitrohin 2004 januárjában hunyt el 81 éves korában. Az Andrew-val írt közösen írt könyve magyarul is olvasható.
#6 Sidney Reilly
A kémek ásza, akiről James Bondot mintázták
Nagy-Britannia talán legsikeresebb kémje az odesszai születésű, zsidó származású úriember, Sidney Reilly volt. 1874-ben látta meg a napvilágot az Orosz Birodalom területén, ám később az Osztrák-Magyar Monarchiában tanult vegyészetet, ahonnan később Brazíliába távozott. Itt ismerkedett meg néhány brit tiszttel, akik felhívták rá London figyelmét, s hamarosan be is szervezték a titkosszolgálatba. Ma is ismert angolszász nevét ekkor vette fel.
Nyelvtudását és kapcsolatait kihasználva éveken át jelentéseket küldött Angliába az Orosz Birodalomból. Ezek az információk igen széleskörűek voltak: a bakui olajmezők feltárásától a transzszibériai vasútvonal építésén át a Port Arthur-i kikötő állapotáig szolgáltattak információkat.
Többen úgy gondolják, hogy az orosz flotta 1904-es vereségéhez az ő kémtevékenysége is hozzájárult.
Egy alkalommal állítólag papnak öltözve a Francia Riviérán rávette a perzsa olajkoncesszió tulajdonosát, hogy Franciaország helyett Angliát részesítse előnyben a piacon. Reilly ezzel hosszú időre megoldotta Nagy-Britannia üzemanyag-ellátását.
Egy szentpétervári német hajóügynökség vezetőjének álcájában a Német Birodalom haditengerészeti titkaira is rátette a kezét. Az ekkor megszerzett információkat később az első világháború során Nagy-Britannia sikerrel tudta felhasználni.
Reilly a Nagy Háború idején is aktív volt. Segítette a britek fegyvervásárlásait az USA-ban, és ha már ott járt, akkor megakadályozta néhány amerikai gyár német szabotázsát is. Kapcsolatai révén állítólag még Vilmos császár vezérkari üléseire is bejutott.
A világháború után feltett szándéka volt a bolsevik hatalom megdöntése Oroszországban. 1925-ben aztán a politikai rendőrség csapdájába esett. Itt némi zsarolással rávették, hogy vallomását aláírja, majd hamarosan az út szélén agyonlőtték.
Élettörténetét Sam Neil főszereplésével minisorozatban is feldolgozták 1983-ban. Alakja Ian Fleming számára inspirációt jelentett James Bond karakterének megalkotásához.
#7 Aldrich Ames
Az elvtelen élvhajhász
A hidegháborús kémek közül Ames volt az egyik legfurcsább kettős ügynök, és egyben bizonyára messze a legnagyobb gyökér. Már az apja is a CIA-nak dolgozott, ezért senki nem lepődött meg azon, hogy a fiú is a hírszerzésnél kötött ki, bár arra kevesen számítottak, hogy életmódja és elvtelensége szinte mindenkinek kényelmetlenséget okoz majd, akivel csak kapcsolatba kerül.
Egyrészt piás volt igencsak, másrészt – nős ember létére – mindenkire rámozdult, akinél esélye volt, így aztán sikerrel varrta le a kolumbiai attasé feleségét is. Aki egyébként szintén kém volt. Ekkor kénytelen volt elválni, ami procedúra monstre költségeire viszont nem volt fedezete. Úgy döntött, hogy óriási szajrékért információkat, köztük a CIA kémeinek a nevét adja át a szovjeteknek, majd az így szerzett pénzt megmagyarázhatatlanul fényűző módon kezdte elverni. Példának okáért
50 ezer dollárért vett magának Jaguart, 540 ezer dollárért házat, és további brutális pénzekért öltönyöket, egyéb jóságokat vásárolt.
Ténykedése során huszonöt amerikai ügynök nevét fedte fel a Szovjetunió előtt, akik közül tízet ki is végeztek. A CIA csak egy évtizedes munka után jött rá arra, hogy Ames áruló. 1994-ben tartóztatták le, jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését tölti a Terre Haute-i börtönben. Történetéről 1998-ban Belső ellenség címmel forgattak filmet, de számos sorozat és dokumentumfilm is foglalkozott már vele.
#8 Eli Cohen
Az izraeli mesterkém
Az 1948-ban alapított Izrael nagyon hamar ellenséges környezetben találta magát a Közel-Keleten. Az újonnan létrejött zsidó államnak az első évtizedeiben szinte minden szomszédjával szemben védekeznie kellett, amihez nem elég a jól felszerelt hadsereg – szükség van magas színvonalú, megbízható hírszerzésre is.
Az 1924-ben született Eli Cohen önként jelentkezett a Moszad kémprogramjába, így elsők között képezték ki arra, hogy be tudjon épülni az ellenség soraiba. 1961-ben Szíriába utazott, ahol egy Argentínából hazatérő kereskedőnek adta ki magát. Számos társasági rendezvényre és partira meghívták, így elég gyorsan bizalmi kapcsolatba került számos politikussal és katonai vezetővel, akiknek még kölcsönöket is el tudott intézni.
A szíriai katonatisztek nagyon megkedvelték. Egyre több titokba beavatták, melyek között szerepelt például a Jordán folyó vizének elterelése, amivel Izrael ivóvízkészletét is veszélybe sodorhatták volna. Még a Golán-fennsíkon épített erődrendszert is megmutatták neki.
Mikor látta, hogy ez hazájára nézve veszélyes lehet, Cohen azt javasolta a szír parancsnokoknak, hogy ültessenek fákat a környéken, mert azoknak az árnyékában a katonák kevésbé szenvednek és el is tudnak ott rejtőzni.
Ezek a fák később kapóra jöttek Izraelnek az 1967-es hatnapos háború során. Cohen jelentései alapján ugyanis tudták, hogy ezeket az erőd közelébe telepítették, így könnyen kifüstölhették onnan a szíriai erőket.
Cohen azonban ezt a győzelmet már nem érhette meg, ugyanis 1965-ben lebukott: egy bizalmatlan szír ezredes éppen akkor törte rá az ajtót, amikor rádióadást továbbított Izraelbe. A zsidó állam mindent megtett azért, hogy legjobb emberét visszaszerezze: még a pápa is közbenjárt ez ügyben – mindhiába. Cohent többször megkínozták, majd 1965. május 18-án felakasztották. Földi maradványait a mai napig nem szolgáltatták vissza Izraelnek.
Cohen életéről a Netflix 2019-ben készített egy brutáljó minisorozatot Az izraeli kém címmel, melynek főszereplője (stílusosan) Sacha Baron Cohen lett. Már az ő zseniális alakítása miatt is érdemes megnézni.