A Harvard Egyetem társadalmi egyenlőtlenségekre és a munka világára specializálódott szociológiaprofesszora végzett kutatást a témában.
A szakmai karrier többek között arról híres, hogy megköveteli az emberek teljes elköteleződését a munkájuk iránt. Ez egy olyan igény, amely különösképp a férfiakat érinti, akik gyakran olyan merev elvárásokkal néznek szembe, mint például az, hogy a sikeres férfihoz sikeres karrier dukál, a siker pedig hatalmat és pénzt jelent.
A férfiak hagyományosan úgy elégítik ki ezeket az elvárásokat, hogy elvállalják a munkája iránt elhivatott kenyérkereső szerepét, akit egy olyan feleség támogat, aki nem dolgozik, vagy aki férje karrierjét helyezi előtérbe. Manapság azonban sok férfi olyan nővel házasodik, aki maga is teljes embert kívánó, megterhelő karriert folytat; ráadásul sok nő el is várja, hogy férje támogassa a karrierjét, és jobban részt vegyen a családi életben, mint a férfiak korábbi generációi.
Erin Reid a Harvard Egyetem szociológiaprofesszora, aki a nemek közötti egyenlőtlenség, az identitás, a karrier és a munka tervezése közötti összefüggéseket tanulmányozza. A világ 40 legjobb, 40 év alatti, üzleti területen tevékenykedő professzorai között tartják számon.
Egyik legutóbbi tanulmánya azt sugallja, hogy míg egyes férfiak még mindig a kenyérkereső, tehát a családfenntartó klasszikus szerepét választják, mások a kenyérosztó, azaz a családfenntartó-társ modern identitását veszik fel. Reid professzor 42 heteroszexuális férfi konzulenssel készített mélyinterjúkat, amelyek azt mutatták, hogy
ezen férfiak több mint fele (kb. 60%) nagyra értékeli felesége karrierjét.
Ezek a férfiak, – a kenyérosztók – dicsőítő szavakkal jellemezték feleségük munkáját: magas státuszúnak, tiszteletre méltónak és családjuk számára anyagilag fontosnak tartották azt.
Az azonos társadalmi és karrierstátuszú férfiakból álló minta nagyjából 40%-a hagyományos családfenntartóként, kenyérkeresőként azonosította magát és ők teljesen máshogy állnak a témához. Ezek a férfiak alacsony társadalmi státuszt tulajdonítottak feleségük munkájának, és minimálisnak nevezték anyagi hozzájárulásukat – még akkor is, ha a feleségük hat számjegyű fizetést vitt haza (amerikai dollárban), és
még akkor is, ha a feleségük kereste a család bevételének nagy részét.
A munkáról, a karrierről és a párkapcsolatokról folytatott beszélgetéseink során általában csak a keresetre és a munkaidőre koncentrálunk. Reid professzor tanulmánya azt mutatja, hogy a státusz is létfontosságú szerepet játszik: egyetlen orvosként vagy ügyvédként dolgozó feleség sem tapasztalta, hogy férje kisebbítette volna keresetének jelentőségét, függetlenül a konkrét fizetésétől. A fizetés ugyanis több mint pénz; társadalmi jelentése is van, és ez a jelentés meglehetősen képlékeny.