Downey-ék egyike azon ritka házaspároknak Hollywoodban, akiknek sikerült átvészelni azokat a magánéleti viharokat, amelyek gyakran a hírnév velejárói – miközben gyerekeket nevelnek és még karrierjükben is kiválóan teljesítenek.
Robert Downey Jr. és Susan a 2003-as Gothika című horrorfilm forgatásán találkoztak először, amiben a színész pszichiátert játszott Halle Berry mellett. Susan, aki producerként dolgozott a Silver Pictures-nél, bevallotta: kezdetben nem lelkesedett az ötletért, hogy egy kollégájával randevúzzon, de az Oscar-díjas színész fura, de mókás stílusa végül levette a lábáról.
„Montrealban készültünk a Gothikára, ahol a rendezővel és Halle Berryvel ebédeltünk együtt” – mesélte Susan korábban a The Hollywood Reporternek.
„Mindenki más valami japánt rendelt, de Robert kijelentette, hogy a zabpehely a ‘szuperétel’. Kiderült, hogy hozta magával a saját kis zabpehely csomagjait ebédelni. És volt nála egy doboz különféle gyógynövényekkel meg miegymással. Aztán elkezdett jógamozdulatokat csinálni. Mit mondjak, érdekes volt, de roppant furcsa.”
Bár a legtöbb embernek esélye se lenne randizni ebédpartnerével azok után, hogy az étterem kellős közepén demonstrálja neki a lefelé néző kutyának is nevezett hegytartás-pózt, Susan mégis elkezdett találkozgatni a bohókás színésszel, és 2003 novemberére már el is jegyezték egymást, 2005 augusztusában pedig összeházasodtak – a többi pedig már történelem.
A pár bő 18 éve házas, jelenleg két közös gyermekük van, Exton (12) és Avri (9), és még saját produkciós céget is indítottak, a Team Downey néven, amely olyanok filmek mögött áll, mint A bíró, a Dolittle és a Sherlock Holmes 3.
De mi lehet hosszú és sikeres házasságuk titkos receptje? Robert és Susan szerint náluk minden arról szól, hogy rendszeresen időt szakíthassanak egymásra, és a családot helyezzék előtérbe:
nem hajlandóak ugyanis 14 napnál hosszabb ideig külön lenni.
A People magazinnak adott interjújában Susan kifejtette: „Van egy kéthetes szabályunk, ami gyakran túl hosszú időnek tűnik, de szigorúan betartjuk, hogy nem megyünk két hétnél hosszabb időre egymás nélkül. Amikor úgy néz ki a helyzet, hogy hosszabb ideig nem látnánk egymást és a gyerekeket, akkor inkább vándorcirkusz-üzemmódba vált a család.”
Ettől függetlenül tisztában vannak vele, hogy néha az élet akadályozhatja ezt, különösen a mindkettejüknek munkát adó filmiparban. Susan így folytatta: „Nagyon csodálom és mérhetetlen empátiával szemlélem azokat a párokat, akiknek mindketten a kamera előtt kell lenniük. Ilyenkor könnyen elakadsz, de egyszerűen meg kell hoznod bizonyos döntéseket. Betartod a két hét alapszabályát és nem próbálsz túl messzire előre gondolkodni, mert olyan sok minden, amit csinálunk, kiszámíthatatlan. Sosem lehet tudni. Lehet, hogy valaki megbetegszik, vagy leállás lesz, vagy ez vagy az. Szóval néhány alapvető dolognak mindenképpen a helyén kell lennie, és akkor már hagyhatod megtörténni a többit.”
Robert aztán persze tréfásan hozzátette: „Őszintén szólva az, hogy betartjuk ezt a szabályt, nekem azt adja, hogy végre valami pozitív dologhoz köthetem a saját neurózisomat.”