A hangzatos elnevezés Barnaby Lashbrooke-ot dicséri, és a módszer lényege, hogy te magad szigorú határokat szabj a munkaidőd felhasználásának, annak érdekében, hogy tényleges munkát végezhess a sokszor csak másoknak fontos marhaságok helyett.

A távmunka napjaink a legforróbb foglalkoztatási témája, a túlterhelt alkalmazottak, akik nap mint nap azért küzdenek, hogy valahogy összezsonglőrködjék a családi életet az ingázással és a munkahelyi nyomással, gyakran egymásnak feszülnek azokkal a munkaadókkal, akik valamiért úgy gondolják, hogy az otthoni munkavégzés lehetősége inkább valamiféle diszkrecionális juttatás, mint munkavállalói jog.

Sok szakember azonban úgy véli, hogy eleve nem maga a távmunka a probléma, és hogy az irodába való visszatérés nem oldja meg a produktivitási problémákat. Úgy vélik, hogy

a hatékonyságot leginkább a szétszórt, kaotikus munkahelyi kommunikációs infrastruktúra csökkenti,

amely az esetek többségében ellenőrizetlenül fejlődött ki a világjárvány alatt és azóta – írja a Fast Company magazinban Barnaby Lashbrooke, a Time Etc. nevű, hús-vér virtuális asszisztenseket közvetítő vállalat alapító vezérigazgatója.

A digitális toolok hátrányai

A Forbes Advisor megbízásából készült 2023-as felmérés kimutatta, hogy a dolgozók átlagosan 20 órát töltenek a munkahetükből mindenféle digitális kommunikációs eszközök használatával. Mivel ezek az eszközök bárhonnan nagyon könnyen hozzáférhetőek és lényegében állandóan rendelkezésre állnak, a dolgozók 58%-a úgy érzi, hogy minden egyes ébren töltött órájukban rendelkezésre kell állniuk.

Ennek eredményeként az alkalmazottak egyre súlyosbodó kiégési tünetekről, a nem hatékony – gyakran fölösleges – kommunikáció miatti csökkent produktivitásról, valamint a válaszadás során a megfelelő hangnem meghatározásából adódó stresszről számolnak be. Bár ezeket az eszközöket a távmunka megkönnyítésére tervezték,

megfelelő gondozás vagy megfontolás híján egyenesen halálosnak bizonyulhatnak a produktivitás szempontjából.

Ez az oka annak, hogy a szellemi dolgozók egy kicsi, de egyre növekvő kontingense – akik attól tartanak, hogy ezek az idejük elleni támadások könnyen beférkőzhetnek a munkanap minden órájába – a Lashbrooke által szándékos rugalmatlanságnak nevezett módszert gyakorolja a munkahelyén.

A szándékos rugalmatlanság előnyei

A lényeg, hogy megvédjük a nap legproduktívabb óráit, és gondoskodjunk arról, hogy ezt az időt tényleges munkára használjuk. Ez a módszer a szigorú határok felállításáról szól, annak érdekében, hogy megóvjuk időnket az állandó zavaró tényezőktől, az értelmetlen meetingektől és a kommunikációs túlterheléstől.

Ezeket az órákat aztán kreatív és koncentrált munkára fordíthatjuk, és olyan kollégákkal tölthetjük, akiknek valóban szükségük van a támogatásunkra vagy a szaktudásunkra, az olyan random-Gézák helyett, akik minden egyes, emailben detektált kérdőjel miatt callt hívnak össze. Fontos például, hogy ügyeljünk rá,

a konkrét teendőink elsőbbséget élvezzenek, és ragaszkodjunk a tervhez, ahelyett, hogy görcsösen a beérkező leveleinkre és üzeneteinkre reagálnánk minduntalan.

Ezen a ponton néhányan nyilván azzal érvelnének, hogy a mítingmeghívók, a csoportos csetekhez való kérdezés nélküli hozzáadás és a közvetlen privát üzenetek villámgyors megválaszolása bizony mind-mind a munka részei, amit el kell viselnünk, mert… mert miért is? Mert ez van és kész. Na, itt van a kapitális hiba, és még csak el sincs rejtve!

Amíg vannak olyan emberek, akik arról számolnak be, hogy a heti 40 órás munkaidőből 30 órát értekezletekkel töltenek, és valószínűleg még legalább két órát csesznek el ezen találkozók lehető legmegfelelőbb ütemezésével, addig teljességgel érthetetlen, hogy bárki is előnyösnek tartsa ezeket az állapotokat. A közös, vagyis a cég érdekeit pedig végképp nem szolgálják.

Hogyan valósítsd meg

Nem meglepő, ám érdemes megjegyezni, hogy a szándékos rugalmatlanságot nem mindig könnyű gyakorolni. Sokan vannak ugyanis, akik bele sem gondolnak és csuklóból rossz modorúnak vagy csapatbomlasztónak tartják azt, akit nem lehet nullahuszonnégyben zsinóron rángatni, mert effektíve dolgozni szeretne – elvégezni a munkáját, amiért fizetik. Éppen ezért is fontos megosztani a munkatársakkal, hogy

miért érzi az ember szükségesnek, hogy ellenálljon az eszetlen – és gyakran bizony valóban indokolatlan – kommunikációs szőnyegbombázásnak.

A szándékos rugalmatlanság mindenkinél másként néz ki. De gyökere Alapvetően annyit jelent, hogy az ember a rá bízott teendők és a jól megfizetett kompetenciája alapján megválogatja, mire mond igent, és kivel mikor lép kapcsolatba.

Lashbrooke-nál például annyit tesz, hogy csak olyan megbeszéléseken vesz részt, amelyek összhangban vannak a közös üzleti célokkal, de soha nem elérhető rögtönzött találkozókra vagy megbeszélésekre. Lenémította az összes értesítést, munkaügyben nem használja a közösségi médiát, és nem olvas híreket a munkahéten.

Nem fogad kéretlen, ismeretlen, vagy előre nem tervezett telefonhívásokat, az e-mailjeit pedig csak egyszer, a nap végén nézi meg. Hacsak nem kritikus problémáról, vagy egy kiemelt ügyfélről/partnerről van szó, megvárja, amíg lesz ideje kényelmesen, alaposan, és érdemben válaszolni – nála ez általában pár hetente történik.

Az nyilvánvaló, hogy vannak munkahelyi funkciók és szerepek, amelyeknél ez a fönti megközelítés nem működik olyan jól. A sales, a hálózatépítés, vagy az effektív csapatirányítás például tipikusan olyan területek, ahol ezt nem lehet megtenni.

És az is tiszta sor, hogy új munkatársként, betanulási idő alatt is biztosan kivitelezhetetlen. De egyrészt, a módszer mögötti filozófia megértése és megértetése (!) a lényeg, mert az segít alkalmazni, másrészt pedig igenis rengeteg pozícióban élhető alternatívaként segíti a produktivitást, hiszen a legtöbb céges funkció számára előnyös lehet az összpontosításra és kreativitásra fenntartott és szigorúan őrzött időszak. Vagy ahogy Barnaby Lashbrook fogalmaz:

„Szerinted mi történne, ha mindannyian megegyeznénk abban, hogy munkahetünk legfeljebb negyedét töltjük a munkatársainkkal való kommunikációval és a fennmaradó háromnegyedét termeléssel vagy alkotással, problémák megoldásával, dolgok elvégzésével, esetleg ötleteléssel, akár egyedül, akár közösen? Eltaláltad: csak úgy szárnyalna a produktivitás.”

A 2023-as Work Trend Index jelentése így szól: „Csak ennyi perc van egy napban, ezen nem lehet változtatni – és minden egyes perc, amit ennek a digitális adósságnak a kezelésével töltünk, egy olyan perc, amelyet nem az innovációhoz vezető kreatív munkára fordítunk. Egy olyan világban, ahol a kreativitás jelenti az új termelékenységet, a digitális adósság több, mint kellemetlenség – közvetlen hatással van az üzletre.”