De még a beintés is. Egyelőre nem világos, mi az oka ennek, de végső esetre jó tudni.

Végül is logikus, hogy a káromkodásnak legyen más funkciója is illedelmesebb embertársaink megbotránkoztatásán kívül, de eddig nem bizonyították be, hogy valóban hasznát látjuk az erősebb kifejezéseknek. Egy nemrég publikált tanulmány azonban egyértelmű jeleit találta annak, hogy a szitkozódás csökkenti a fájdalomérzetet és növeli a fájdalomtűrést – írja a Psychology Today.

A Psychological Reports nevű szaklapban megjelent tanulmány szerzői amerikaiak, ezért meglehetősen szegényes alapanyaggal voltak kénytelenek dolgozni – a fuck szó hatásait vizsgálták. Hogy ne maradjanak szégyenben például az összehasonlíthatatlanul gazdagabb szókincsű közép-európai olvasók előtt, hozzácsapták ehhez a középső ujj felmutatását is mint a csúnya beszéd nonverbális megfelelőjét.

Egyetemi hallgatókkal végezték a kísérletet, melynek során a résztvevők a nem domináns kezüket egy tartály jeges (2-5 Celsius-fokos) vízbe merítették. Az egyik csoportban egy másodperces időközönként fennhangon fakkoltak, a másik tagjai pedig a szabad kezükkel ugyanilyen időközönként beintettek.

A két kontrollcsoportban ugyanez volt a feladat, a kimondandó szó azonban a fuckhoz hasonló, de értelmileg semleges flat (lapos) volt, a felmutatandó ujj pedig nem a középső, hanem a mutató-. Mindenkit arra kértek, hogy a lehető leghosszabb ideig tartsa a kezét a vízben, és jelezze, mikor érzi először fájdalmasnak a hideget. Végül az észlelt fájdalmat mindenki egy 12-es skálán értékelte.

Nem placebó

Az eredmények azt mutatták, hogy akik erőteljes kifejezéssel, illetve gesztussal adhattak hangot a kezüket lefagyasztó hülye kísérletről abban a pillanatban alkotott véleményüknek, azok szignifikánsan tovább bírták a fájdalmat, mint a semlegességre kárhoztatottak – sőt, kisebb fájdalmat is érzékeltek.

Érdekes módon a szóban és a kézmozdulattal kifejezett gyalázkodás hatásában nem volt lényeges különbség.

Ez utóbbi tényt különösen érdekesnek találják a kutatók, megmagyarázni egyelőre nem tudják. Az egyik lehetőség, hogy a beszélt nyelvet és a szimbolikus gesztusokat az agy közös területei dolgozzák fel. A másik, hogy a gesztusok bizonyos körülmények között nagyon erősen idézik fel a szavakat, vagyis a résztvevők a bemutatás közben azt gondolták: „fuck!”, és az ahhoz kapcsolódó érzelmeket is élték át.

Az egész jelenséget előidéző mögöttes mechanizmusra még több elmélet van. Lehet, hogy a káromkodás a fájdalom által okozott frusztrációt, dühöt és agressziót mérsékli, így téve lehetővé a hosszabb elviselését. Működhet figyelemelterelésként is, de a humor szerepét sem lehet kizárni, hiszen a laboratórium steril körülményei közötti céltalan bazmegelés és középsőujj-mutogatás könnyen komikusnak hathatott.