Ami bizony jóval több mint az úgymond konszenzuálisan tíz százalék körülinek mondott bi- és homoszexuális-arány.
Persze az LMBTQ-közösség tagjai közé messze nem csak azok tartoznak, akik vagy csak a saját nemükhöz, vagy ahhoz is vonzódnak. Idesorolandó minden a „hagyományos” nő és férfi közötti intim kapcsolattól eltérő identitás, olyanok is, mint például a transzneműek, vagyis azok, akiknek születési neme nem egyezik meg azzal, amivel élnek vagy éppen élni szeretnének.
A patinás Gallup Intézet friss felmérése korcsoportokra bontva egészen eltérő számokat mutat. A teljes lakosságban a bevezetőben írt tíz százalék alatti az arány: 7,6 százalék. De így is rekord, egész konkrétan négy százalékpontos növekedés 2012-höz képest. Feltűnő, hogy a nők közel dupla akkora eséllyel mondják magukat az átlagostól eltérő nemi identitásúnak, mint a férfiak.
Generációról generációra növekedés
A felmérés alapján kijelenthető, hogy meredeken nő az LMBTQ-identitásúak aránya, ahogy egyre fiatalabb generációkat nézünk. Az úgynevezett igazi boomerek (vagyis az 1946 és 1964 között születettek) még csak 2,3 százaléka mondja magát eltérő nemi identitásúnak vagy szexuális orientációjúnak.
Az Y-generációsok (születtek 1981 és 1996 között) között már több mint négyszer annyian – 9,8 százalék – vallják magukról ugyanezt, míg a legfiatalabb felnőtt tagokkal is bíró korosztály (1997-2012), a Z-generációsoknál már 22,3 százalékos arányt mértek a galluposok – a tavaly mérthez képest náluk másfél százaléknál többen lettek az LMBTQ-sok.