A brit fiatalok egyre jobban kivannak a toxikus maszkulinitás kifejezéstől

Szerző: Bronson

Találtunk egy reprezentatív kutatást a Guardianben, melynek ez csak az egyik érdekes eredménye.

Kiderült például, hogy a 16 és 29 év közötti brit fiúk és férfiak negyede szerint nehezebb manapság férfiként élni, mint nőként. Ez a korosztály bizony a sokat emlegetett (és sajnos szidalmazott) Z-generáció, melynek tagjai ezen felmérés adatai szerint biztosabbak benne, hogy a (túltolt) feminizmusnak inkább káros hatásai vannak, mint az úgynevezett baby boomerek, vagyis az 1946 és 1964 között születettek.

A különbség ugyan csak három százalék e kérdésben a két korosztály között, de a kutatást magyarázó Policy Institute igazgatója, Bobby Duffy professzor voltaképpen máris arról beszél – némi túlzással és sarkítással – , hogy ezek a Z-genek már megint mégis mit képzelnek:

„Itt egy új, szokatlan generációs mintát látunk. Az az általános tendencia, hogy a fiatalabb generációk jobban elfogadják a kialakuló társadalmi normákat, mert már abban nőttek fel, hogy ezek az életük természetes részét képezik.”

Felmerül a kérdés, hogy Duffy professzornak eszébe jutott-e, hogy

vajon nem éppen a feminizmus és a metoo mozgalom túlkapásai miatt gondolják-e úgy a Z-generációsok közül egyre többen, hogy előbbi többet árt, mint használ.

Nos, úgy tűnik, Rosie Campbellnek, az egyik felmérő szervezet (King’s Global Institute for Women’s Leadership) igazgatójának más jut az eszébe, mikor az eredményeket értelmezi:

„Olyan korszellemben élünk, mikor a fiatal nők már magukévá tették a feminista identitás eszméjét. A fiatal férfiak sokszor hallanak az úgynevezett girl powerről, de ugyanakkor életük ezen szakaszában még nem értik meg az egyenlőtlenségeket, melyekről az idősebbek már tudják, hogy igenis léteznek, amikor az emberek elkezdenek dolgozni, majd gyermeket vállalni.”

A másik érdekes eredmény, hogy a brit Z-genes férfiak az nem mellesleg általunk is kárhoztatott toxikus maszkulinitás kifejezést 37 százalékuk egyáltalán nem tartja hasznosnak (kétszer annyi, mint az azonos generációba tartozó nők aránya a kérdésben).

Ami viszont kissé lehangoló (és élnénk a gyanúperrel, hogy a fenti dolgok túltolásának kontraprodukciójáról van szó), hogy ennek a korosztálynak a tagjai közül ijesztően sokan, húszszázaléknyian ítélik meg pozitívan a gusztustalan nőgyűlölő és emberkereskedő Andrew Tate-et.

Az etnikai kisebbségekhez tartozók között ráadásul egyharmad azok aránya, akik azt gondolják, hogy fontos kérdéseket feszeget a férfiidentitást és a nemi szerepeket fenyegető valós veszélyekről. A fehér férfiak között ugyanezt csak 12 százalék gondolja.

Itt van még jó kis kontent