A natúr pengétől a tenyérben elférő szerszámosládáig.
Nálam okosabb emberektől azt hallottam gyerekkoromban, hogy magyar embernél mindig legyen bicska. Én azóta is megszívlelem ezt a tanácsot, bajom még nem származott belőle, ellenben számos helyzetben segített már sokat egy éles penge.
A magyar törvény a maga 8 centis él-, illetve pengehossz-korlátozásával (mármint, hogy ekkorát hordhatsz magaddal) elsőre szigorúnak tűnhet, de európai összehasonlításban nem az. Máshol például ugranak a rögzíthető és a fix pengére is, esetleg belekötnek a bicskádba akkor is, ha – merőben szubjektív szempontok alapján – túlságosan „katonai” külseje van vagy az intézkedő szerv valamiféle egyéb, homályos okból úgynevezett fegyvernek nézi.
Jobb, ha van, mint ha nincs
Ha tehát elindulsz Európába, alaposan meg kell fontolnod, mit vágsz zsebre. Ha teheted, valamilyen késféleséget érdemes magadnál tartanod, mert nem minden tengerparti büfében adnak rendes evőeszközt az ételhez, az útközben vásárolt dolgokat pedig alkalmasint elég nehéz kibontani a bombabiztos bliszterből. De ezenkívül is számos élethelyzetben lehet hasznodra egy zsebkés, például
kempingezéskor, kiránduláskor, piknikezéskor nyársat faragni, ágat, bogat, madzagot vágni. Sérüléskor kint a természetben ingből/nadrágból darabkát kivágni kötésnek, rosszabb esetben érszorítónak. Netán osztrigát vagy tengeri sünt felpattintani.
Az alábbiakban olyan darabokat gyűjtöttem össze, amelyek nagy valószínűséggel nem kevernek bajba, járj bármerre Belfast, Helsinki, Kréta és Lisszabon között. A legtöbb államban lehet nálad egy 7 és fél centit meg nem haladó pengehosszúságú, szabadon becsukható, tehát nem rögzített pengés kés.
Ezért ezekből válogattam, ügyelve arra, hogy a legdrágább is kijöjjön egy átlagos kétszemélyes éttermi ebéd árából (50-60 euró), elvégre alkalmasint feláldozható holmiról beszélünk. Mindegyikre igaz, hogy ha nem veszted vagy kobozzák el, továbbá nem próbálsz vele liftajtót feszegetni, elkísérhet egy életen át.
#1 Victorinox: a svájci sláger
A jó öreg svájcibicska, azaz a Swiss Army Knife, 1884 óta alapvetés a műfajban. Rengeteg kivitelben kapható, hogy neked milyen funkciók kellenek rá, azt te fogod tudni. Borosoknak dugóhúzó, kirándulónak fűrész, nyári nadrágba valami karcsúbb darab, jól felkészülteknek akár féltéglányi verzió.
Döbbenetes, hogy európai, ráadásul svájci gyártású kis eszköz, kiváló minőségben, mégis olcsó, és Johannesburgtól Narvikig megkapod az első sarki boltban. Eredetileg két cég gyártotta, a Wenger és a Victorinox, az utóbbi 2005-ben felvásárolta az előbbit. Nem foghatsz mellé vele.
#2 Higonokami: egyszerű bugylibicska
A világ minden táján gyártanak kiváló minőségű késeket, de a japán pengék világhírűek, és nem ok nélkül. A higonokami típusú kiskések története 1896-ban kezdődött, és mivel masszívak, elegánsak és borotvaélesek voltak, hamarosan minden japán zsebében ott lapult egy példány a lapos, könnyen hordható bicskákból. Még az iskolásoknál is volt, ceruzahegyezés céljából, de használták ácsok és fafaragók is.
A higo egyszerűbb nem is lehetne. Egy penge, acélból vagy rézből préselt markolat, meg egy szegecs, ami összetartja az egészet. A szerkezet egyszerűsége bizonyos szempontból előnyös ugyan, de mivel nem tartja nyitva és zárva a svájciaknál jól ismert rugó, durvább munkákra óvatosan használd.
Gyönyörű, tradicionális darab, valódi (és nem költött) történelemmel. Ma is Japánban, Kumamoto tartományban gyártja egy manufaktúra, mégis döbbenetesen olcsó: lapzártakor 20 euróból kijön egy 75 milliméteres. Azt viszont tartsd szem előtt, hogy az igazi higo szénacél, tehát
már attól rozsdásodni kezd, ha megsétáltatod a tengerparton.
A folyamatot valamelyest késleltetheted, ha lekened a pengét némi olajjal.
#3 Douk-Douk: elitkatonáknak is jól jön
Ismét egy darabka acélba álmodott történelem. A Douk-Doukot 1929 óta gyártja a francia M.C. Cognet cég. A jellegzetes ábra a melanéz szigetvilág mitológiájának egyik szellemét ábrázolja. A derék franciák eleinte a gyarmatok népének szánták az egyszerű, de célszerű zsebkést, ám az anyaországban is népszerű lett.
Az 1962-64-es algériai lázadás alatt mindkét fél alkalmazta fegyverként is, ehhez elég volt egy kalapáccsal vagy egy kődarabbal rácsapni a penge mögött a markolatra, és már kész is volt a rögtönzött fixpengés kés. Egyik-másik észak-afrikai hatóság annak rendje és módja szerint be is tiltotta.
A Douk-Douk szintén nem bonyolult eszköz, bár a higonokaminál egy fokkal összetettebb. Egy penge, nagyon erős rugó, két szegecs, egy akasztó és egy markolat, amelyet az első világháborús puskák tárjához hasonlóan egyszerűen acéllemezből préseltek. Erős, de könnyen hordható, a zsebedben meg sem érzed.
A francia különleges alakulatok kiképzésekor minden felszerelés nélkül ledobják a reményteli elitkatonát Guyana egyik dzsungelébe egy hétre, és boldogulhat, ahogy tud.
A kummantás azonban régi katonai hagyomány, tehát generációk óta elterjedt trükk, hogy az ugrás előtt a talpukra szigszalagoznak egy Douk-Doukot,
amit az őrmesterek nagyvonalúan nem keresnek. A Douk-Douk kapható több színben és méretben, de utazáshoz a 75 milliméteres a legcélszerűbb. Keresd a svéd 14C28N acélból készült darabokat, messze jobbak, mint a szénacél verziók.
#4 Sheffield: angol matrózkés
Ez sem új modell, hasonlókat a 19. század közepe óta hurcolnak magukkal az angol matrózok és katonák a britek összes háborújában, amelyekből, ugye, volt egy pár.
Sheffield kovácsműhelyei pedig 1297 óta működnek. Igen, akkor még Árpád-házi király uralkodott Magyarországon.
A Sheffield Army (vagy Navy) Claspknife acéllemezekből szegecselt, masszív darab, több angol cég is gyártja. A tapétavágóra emlékeztető (wharncliffe) penge kiválóan vág, bármilyen anyagba gyorsan belekap. A minősége elég jó, főleg az árához képest, de az acéljától ne várjunk csodát, éppen csak annyira fogja tartani az élét, mint egy svájcibicska, bár az nem is rossz.
Az alapverzióban csak penge és konzervnyitó van, továbbá egy laposfejű csavarhúzó, a markolatpanelből kialakítva, tehát akár még feszítővasnak is megteszi. Könnyen találhatsz olyan példányt, amelyhez kihajtható kötélbontó ár is tartozik, de én nem azt venném. A vastag, tűhegyes acéltüske láttán talán azoknak is megfordul a fejében, hogy nem okvetlenül csomókat akarsz bontani, akik amúgy nem esnének pánikba egy aprócska matrózkéstől.
Ezen a ponton kifogytam a történelmi darabokból, jöjjön néhány sokéves tradíciót nélkülöző, de nagyon praktikus bicska.
#5 Böker Atlas: könnyen hordható
Ne kerteljünk, ez a modern Douk-Douk. Préselt acéllemez markolat, szegecsek, teljesen felköszörült él, szinte minden stimmel. Az Atlas is a nagyszerű Sandvik acélt használja, bár a gyengébb éltartású 12C27-est, de az is nagyon jó. A Douk-Douk valamivel masszívabb, a rugója erősebb, a pengéje is vastagabb,
az Atlasnak viszont van zsebklipsze, amely nagyon hasznos lehet még ennyire könnyű késnél is,
hogy ne kelljen percekig kotorászni utána. Összesen 47 gramm, szóval tényleg meg sem érzed. A kiváló minőségű kis bicska röhejesen olcsó, ha szerencséd van, már 15-20 euróért is megkapod.
#6 Böker Tech Tool/Ruike M sorozat: jobb, mint az eredeti
A német Böker és a kanadai Ruike közösen megbízta a kínai mércével patinásnak számító SRM gyártót, hogy saját terveik alapján készítse el nekik a svájciak híres bicskáinak modern verzióját. Ahogy ránézel a képre, megfordulhat a fejedben a gondolat, hogy ez csak a svájcibicska koppintása, de a külső megtévesztő. A Böker/Ruike ugyanis jobb acélt használ, nevezetesen a svéd Sandvik 12C27-et, amelyet még tengervízzel sem lehet rozsdásodásra bírni, továbbá iszonyatosan szívós.
Éltartásban, mondjuk, nem jeleskedik, de ha tudsz élezni, elég meghúznod párszor egy fenőkövön és már borotválkozhatsz is vele. A svájci sérülékeny műanyag burkolata helyett üvegszálas G10 markolatpanelt kapott, amelyet még szándékosan is nehéz eltörni. Ráadásul torx-csavarok tartják össze szegecsek helyett, így
egy filléres szerszám segítségével bármikor szétszerelheted és megtisztíthatod, ha a gyerek beleejtette a sajtszószba.
Van zsebklipsze is, tehát sokkal kényelmesebben hordható, mint a Victorinox, és a zsebet sem szakítja szét. Számos méretben és felszereltséggel készül. Azt kell mondanom, hogy minden szempontból jobb, mint egy hasonló súlycsoportú svájci, ráadásul árban is versenyképes vele.
#7 Leatherman Bond: 14 funkció
Tim Leatherman találta fel a modern multitoolokat, és a cége azóta is piacvezető a szegmensben, ő pedig nem köt kompromisszumot sem minőségben, sem innovációban. A Bond egy kisebb és olcsóbb modell, azért választottam, mert a pengéje nem rögzített. Teljes egészében jó minőségű acélból készül, ezért a többi bicskához képest nehéz, mint a sár: 176 gramm. Zsebben nyilván kényelmetlen hordani, de övön vagy táskában nem okozhat problémát.
Akkor javasolt, ha úgy véled, szükséged lehet egy erős fogóra vagy drótvágóra. 14 jól megválasztott funkciója van, az nem kevés, bár én azért valahova bezsúfoltam volna egy fűrészt is. Erre is, mint minden Leatherman-termékre, 25 év garancia jár és ehhez a számlát vagy a blokkot sem kell megőrizni (a cégnek Magyarországon is van képviselete). Egyébként kicsit drágább, mint a többi, de alkalmasint beszerezhető 60 euróért.
#8 Manly Wasp: amerikai űrtechnológia bolgár áron
Utolsóként jöjjön még egy európai cég, a bolgár Manly bicskája, a Wasp. Egyszerű, de jól átgondolt kis kés, három csavar tartja össze a két G10-markolatpanelt, a zsebklipsz elég mélyen van, ráadásul homokfúvott szürke, tehát nem feltűnő. A rugója jó erős, nagy balszerencse vagy bénázás kell ahhoz, hogy az ujjadra csukódjon.
A fő műsorszám azonban a penge, pontosabban az acélja. Az amerikai S90V űrtechnológiás eljárással, úgynevezett porkohászati módszerrel készül. A szemcseszerkezet rendkívül homogén, tehát szinte minden szempontból jobb, mint a hagyományos eljárással készült anyagok. A rozsdamentes S90V a gyártási eljárás és az összetétel miatt majdnem olyan kemény, mint a vídia, de sokkal kevésbé törékeny.
Akár évekig vagy laza használat mellett akár évtizedekig is megtarthatja a borotvaéles gyári élét.
Élezni természetesen nem szórakoztató, gyémántos élezők nélkül neki se kezdj.
Ha tehát ki akarsz próbálni egy igazi egzotikus szuperacélt annyiért, amennyiből több száz eurós késeket készítenek, a te késed a Manly Wasp. Amúgy szívesen elröhögnék egy sör mellett a bolgárok marketingesével, szerintem tudta, mit csinál, amikor kitalálta nevet, ami magyarul: Férfias Darázs.
És a magyar bicskák?
Tudtommal hagyományos magyar bicskát nem gyártanak sorozatban, csak gyakorlott mesteremberek által készített egyedi, kézműves termékek léteznek. Ezért
árban messze a felsoroltak felett vannak, ráadásul hónapokat kell várni egy-egy példányra,
és a guta ütne meg, ha egy ilyet egyszer kénytelen lennék a reptéren hagyni vagy egy biztonsági őrre bízni. Inkább egy 4-5 korsó sör árába kerülő Böker Atlast vagy Douk-Doukot áldozok be, ha muszáj.
Azt mindenképpen tartsd észben, hogy a zsebkés nem fegyver. Természetesen alkalmas rá, hogy súlyos vagy akár halálos sebet okozzon, de nem arra való, te pedig főleg nem akarsz ilyesmit tenni, sőt még feltűnősködni sem. Diszkréten elővesz, vág, ha kell megtisztít, eltesz. Múzeumba, reptérre, koncertre, focimeccsre eszedbe ne jusson késsel besétálni, de ezt itthon sem szabad, tehát nem érhet meglepetésként.