Díjat kapott a kritikusoktól, köszönőbeszédében felidézte kedvenc oltásait.
A részben magyar származású, 58 éves Robert Downey Jr. híres szókimondó humoráról: a függőség poklát is megjárt színész – leghíresebb karakteréhez, a milliomos playboy-szuperhőshöz, Tony Starkhoz hasonlóan – folyton élcelődik,
és nemcsak másokon, de magán is tud nevetni.
A színész, aki a napokban azt mondta, hogy a Vasember megformálása élete egyik legnagyobb teljesítménye volt, most is nagyot ment a filmkritikusok által zsűrizett Critics Choice díjátadón. Az Oppenheimerben nyújtott alakításáért (Lewis Strauss politikus megformálásáért) kitüntették a legjobb mellékszereplő díjával, ő pedig úgy döntött, hogy köszönőbeszédében – amellett, hogy hálálkodik egy sort a kollégáinak –, megköszöni a törődést a kritikusainak, méghozzá egy erős best offal.
„Épp arra gondoltam ma reggel, hogy imádom a kritikusokat. Tudjátok, annyi gyönyörű visszajelzést kaptam tőlük, komolyan, számos remek pillanatot szereztek nekem, és egyes kritikák egészen költőiek lettek. Szeretném megosztani veletek néhány gondolatukat, amiket az évek során megfogalmaztak rólam”
– vezette fel a válogatást.
A recenziókból szemezgetett mondatokat fapofával olvasta fel, a közönség felszabadult röhögése közepette:
„Az első olyan, mint egy haiku: ‘Hanyag, összecsapott és lusta.’ A következő metafora-szerű: ‘Mintha Pee-Wee Herman épp kómából ébredne.’ Egy másikat pedig egy brittől kaptam: ‘Rejtélyes, miért pazarolja el így a tehetségét.’ És az utolsó, amely nagyon megmaradt bennem: ‘Lenyűgöző, mint egy ágyban ragadt fing’.
– idézte bírálóit az egyik legjobban kereső színész.
Több szempontból is példás Downey Jr. hozzáállása. Nem kamuzott, tényleg figyelemre méltó, költői, frappáns és vicces oltásokat választott, amelyeket nem tesz ki az ember az ablakba – ő mégis kitette, jelezve, hogy igen,
tisztában van az őt ért kritikákkal, alázatosan fogadja őket, és elismeri a filmítészek humorát.
Egy felmérés kimutatta, hogy a férfiak nagy része jól tűri az őket érő poénos pocskondiázásokat, vagy legalábbis jobban, mint a nők. A színész kitűnő példa erre, hiszen durcázás helyett beleállt a dologba, miközben felhívta a figyelmet arra is, hogy elismert színészként vastag bőrt kell növesztenie az embernek, ha boldogulni akar az életben. Ráadásul az ember tanulhat is az őt ért kritikákból, ha pedig nem ért egyet velük, hiszti helyett nevetve lesöpörheti őket a válláról.
Fejet hajtunk.