Ezúttal annyira komolyan gondolják, hogy nem pótolják be a korábban Zack de la Rocha énekes lábsérülése miatt lemondott koncertjeiket sem, pedig évtizedek óta csak a fellépések tartották őket össze.
A Rage Against The Machine nem véletlenül került be idén novemberben – Ice-T javaslatára – a Rock & Roll Hírességek Csarnokába, hiszen több szempontból is a világ egyik legzsenibb zenekara. Mármint csak volt. Mármint megint csak volt.
A korszakos őstehetségekből álló négytagú banda még az 1990-es években a masszív – helyenként már-már experimentális – gitárhangzás, a punk és a rap akkoriban viszonylag újszerű és ellenállhatatlanul groovy keverékével rúgta ránk az ajtót, de ami még annál is újszerűbb volt az az, hogy
ezek az okos Los Angeles-i fickók a kapitalizmust használták fel arra, hogy – nem kevés – pénzzé tegyék a kommunista ideológiát.
Rendre figyelemre méltó összegeket fordítottak humanitárius és jótékonysági célokra, de aktívan segítettek kétséges megítélésű entitásokat is. Annak ellenére, hogy teljesen nyíltan támogatták az erőszakos forradalmi kommunizmus eszméit és szerveződéseit (lásd Fényes Ösvény perui maoista terrorszervezet és a mexikói Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg, utóbbiaknak Zack egyszer 30 ezer dollárt akart utaltatni az Epic Recordsszal), páratlan és gyors karriert futottak be, amit igazán izgalmas volt végignézni – pláne, hogy a zenéjük is, amely egy egész generációt nevelt fel, mindvégig ugyanolyan izgalmas maradt.
Több mint 16 millió lemezt adtak el világszerte és két Grammy-díjat zsebeltek be, pedig mindössze négy stúdióalbumot adtak ki, azt is szűk tíz év alatt. A nagy szárnyalásnak régóta vége, utolsó albumuk 2000-ben jelent meg és
a zenekar jó ideje már hakni- és hattyúdal-üzemmódban működött, és korábban kétszer fel is oszlott.
Először az ezredfordulón, csupán kilenc év bandázás után szállt ki Zack de la Rocha frontember, belső konfliktusokra hivatkozva. Hét évvel később azonban sikerült őket összeimádkozni egy zsíros Coachella-fellépés kedvéért, amiből 2011-ig tartó aktív turnézás, majd ismételt feloszlás lett.
Egy szűk évtizeddel később, 2020-ban újbóli feltámadás és fellépések következtek – volna, ha nem jön a covid. Az előtte frissen beharangozott világturné 2022-re tolódott, amelynek chicagói állomásán Zack de la Rocha lába megsérült, ezért lemondták a további koncerteket.
Szállingóztak ugyan olyan hírek, melyek szerint ezeket még bepótolják, de már az is baromi gyanús volt, amikor a zenekar Rock & Roll Hírességek Csarnokába történő novemberi beiktatásán egyedül Tom Morello gitáros jelent meg. A másik három tag távolmaradását azzal indokolta, hogy nem értettek egyet a beiktatás elfogadásáról.
A dobosnak, Brad Wilknek mostanra lett elege a rajongók folyamatos hitegetéséből, ezért az Instagramján tisztázta a banda jelenlegi és jövőbeli helyzetét.
View this post on Instagram
Wilk feketén-fehéren leírta, hogy a Rage Against The Machine már biztosan nem fog élőben fellépni többé, egyúttal elnézést is kért azoktól a rajongóktól, akik mindmáig abban reménykedtek, hogy a zenekar bepótolja az elmaradt koncerteket. Új dalok szerzésével és stúdiómunkával pedig már több mint húsz éve úgysem bajlódtak, úgyhogy ez a harmadik pont lesz az utolsó a mondat végén.