Naivitáspornó mindannyiunk okulására.
Gyanakodni, féltékenykedni, egyszóval bizalom nélkül élni ronda dolog – de hülyének lenni azért egy fokkal még rosszabb. Ebben valószínűleg egyetért annak a 2 napja indított Reddit-fórumnak a közel 1000 hozzászólója, amelynek a címe így szól: „Megcsalt férfiak, mi volt az első jel, amit nem kellett volna figyelmen kívül hagynotok?”
Ne magas lóról olvassuk
Nem kenyerünk mások fájdalmában tapicskolni, lúzerségét fölényeskedve megítélni – már csak azért sem, mert bárki kerülhet hasonló helyzetbe. Hanem épp emiatt gondoljuk mégis érdekesnek a témát: a tanulságok megosztása sokaknak hasznos lehet. És mi lehetne tanulságosabb, mint átlagemberek való életből származó tapasztalatai?
Összeszedtük a fórum legtipikusabb és legérdekesebb hozzászólásait, vérmérséklettől függően lehet szörnyülködni vagy együttérezni, esetleg búsan bólogatni az ismerős emlékek súlya alatt. Akárhogy is, senki se feledje:
A leggyakoribb sztori összefoglalható három gyakran hallott szóban: „csak egy barát”. Ennek minősített alesete, amikor pont az ex az a bizonyos kebelbéli jó barát. És hát végül is mindenkinek lehetnek ellenkező nemű barátai, nem? Dehogynem. Csak érdemes tudni, hogy sokaknál volt ez az a bizonyos első jel. Egy másik vissszatérő mozzanat: „Újra elkezdett szórakozni járni a barátnőivel. Nem törődtem vele, mert úgy gondoltam, ha visszatartom, csak rosszabb lesz a helyzet.”
Nem győzzük hangsúlyozni, sokszor mennyire hangsúlyos körülmény a megcsalt férfi hamis biztonságérzete, naiv jóhiszeműsége, amit persze az is táplálhat, hogy tudja: ha valamire esetleg rákérdez, megkapja az arrogánsan lenéző „bizonytalan” jelzőt.
„Kicsit furcsa volt a sok csetelés, de meg voltam győződve, hogy egyáltalán nem az esete, nem éreztem fenyegetésnek.”
Ez néha olyan együgyűségig megy, amit utólag maga az érintett is nehezen ért: „Hallottam, amint arról panaszkodott a nővérének, hogy a kórházi kezelése alatt nyolc hétig lesz szex nélkül, pedig tinédzserkora óta soha nem volt kettőnél tovább. Tudtam, hogy mi néha hónapokig nem voltunk együtt a munkánk miatt. Próbáltam elhitetni magammal, hogy csak a beszélgetés kedvéért túloz. Kiderült, hogy nem.”
A telefon körüli visszásságoknak külön irodalma van. Növekvő használat, véget nem érő gépelés,
lehetőleg egy sarokban, mint valami vadnyugati pisztolyhős a kocsmában, hogy ne lehessen a háta mögé kerülni.
Hosszú ideig megválaszolatlan üzenetek. A készülék magával hurcolása a fürdőszobába, aztán csend vagy épp fojtott beszéd. Megváltozó jelszó, új zárolási mód. Második, állítólag munkahelyi mobil.
Aztán ott vannak a külsővel összefüggő, előzmény nélküli változások. Ha szokásosnál jobban kicsípi magát, amikor elmegy valahova „a lányokkal”. Indokolatlanul kihívó ruhában indul dolgozni. Egyszer csak elkezd reggel fürdeni, munka előtt, nem pedig este.
„Hirtelen fokozódó érdeklődés a diéta és a testmozgás iránt.”
Akadnak olyan szimptómák is, amelyekre első körben nem gondolna az ember. „A zenei ízlése minden átmenet nélkül teljesen átalakult. Természetesen azért, mert a másiknak az tetszett.” Vagy: „Hazajött az anyjával töltött nyaralásról, de nem mutatott egy fotót sem.” És a legkeményebb: „Váratlanul elkezdett olyan dolgokat csinálni az ágyban, amiket addig sohasem.”
A végére hagytuk egy igazán szomorút:
„Sírás szex után, amiről én ostoba módon elhittem, hogy azért van, mert annyira szeret engem.”
És a legviccesebbet:
„Megnézte a Breaking Badet, és elkezdett úgy viselkedni, mint Skyler.”