És ez nemcsak a régi szép időkben volt így, hanem most is.
Obligát cinizmusunkat és rosszmájú pikírtkedésünket félretéve számolunk be arról, hogy kutatások bizonyítják: a nosztalgia fontos szerepet játszik a szerelmi kapcsolatok működésében, amennyiben erősíti az egymás iránti elkötelezettséget, kötődést és a kapcsolattal való általános elégedettséget.
Hej, az én időmben micsoda kutatások voltak…
A Psypost cikke szerint az elmúlt években a nosztalgiázás jelenségét sokat vizsgálták a szociálpszichológusok, rámutatva a megélésének számos pszichológiai előnyére. Például arra, hogy segíti a más emberekhez, különösen a szeretteinkhez való kötődést. Nicholas D. Evans, a Manitobai Egyetem adjunktusa tanulmányában ehhez képest kimondottan a szerelmi kapcsolatokra fókuszált.
„A romantikus nosztalgia megtapasztalása egy olyan jelentős esemény felidézése révén, amelyben az egyén jelenlegi partnere érintett, legalábbis rövid ideig növelheti az elkötelezettség és elégedettség érzését”
– mondta Evans.
Kollégáivak többkörös vizsgálatsorozatot végeztek a nosztalgia és a párkapcsolati működés közötti kapcsolat feltárására. Az elsőben arra voltak kíváncsiak, hogy a felmérésben részt vevő felnőtteknek mennyire fontos a romantikus nosztalgia, milyen gyakran élik azt meg, és ez hogyan függ össze a kapcsolatuk minőségével. Azt találták, hogy akik hajlamosabbak voltak a romantikus nosztalgiára, azok erősebb kötődésről, elégedettségről és elkötelezettségről számoltak be.
Zenével is működik
A második vizsgálatban az ok-okozati hatást próbálták tetten érni. Az alanyokat véletlenszerűen arra kérték, hogy vagy egy nosztalgikus élményről elmélkedjenek és írjanak a jelenlegi partnerükkel, vagy egy hétköznapi élményről a partnerükkel kapcsolatban. Az első csoport tagjai ezután elkötelezettebbnek érezték magukat partnerük iránt, mint a többiek. Hasonló eredményt hozott a harmadik kör is, amikor egyszerűen
egy kedvenc dalt, illetve egy, a kapcsolatukra emlékeztőt kellett kiválasztaniuk és meghallgatniuk.
Az eredmények értékelésekor fontos, amit a kutató a fenti nyilatkozatában is megemlít: az időleges hatás ugyan bizonyítottnak tekinthető, a hosszú távúról azonban még nincs ismeretünk.
Azért a nosztalgiázás önmagában még nem elég: