Egy időszerű meglátás Nagy-Britanniából. Nekünk is szól.
„Nemrég leültem, hogy megnézzek egy gyerekfilmet a gyerekeimmel. A hatéves lányom, Lottie, a Clifford, a nagy piros kutya című filmet választotta. Aranyos film, de nem tudtam nem észrevenni, hogy a film gonosztevője egy Szilícium-völgyi milliárdos.
Ahogy ott ültem, rájöttem, hogy ez a cselekménysor túlságosan ismerős. Gordon Gekkótól Mr Burnsig a média túlságosan negatívan ábrázolja az üzleti vezetőket. A dráma talán nem tükrözi a valóságot, de a mindennapi életünkben meghatározza, hogyan látjuk az üzleti vezetőket”
– írja a konzervatív brit lap, a Telegraph internetes oldalán megjelent véleménycikkében Matthew Elliott brit közíró és politikai stratéga.
E sorok írója sok mindenben nem osztja Elliott véleményét, aki a britek uniós kilépési kampányának egyik vezetője volt, továbbá alapítója a Conservative Friends of Russia (Oroszország Konzervatív Barátai) nevű lobbiszervezetnek, amely tavaly márciusban rohamtempóban oszlott fel, miután kínosabbá vált, mint egy pedofil nagybácsi a családban.
Amire azonban Elliott most rámutat, abban nagyon is igaza van.
Mit szólna ehhez Maggie?
Többek között azt írja, a briteknek csak a 47 százaléka hiszi, hogy a vállalkozók megérdemlik, hogy gazdagok legyenek – ami valóban mellbevágóan alacsony adat a néhai Margaret Thatcher országában. Különösen, ha mellétesszük, hogy a franciáknál, úgymond, ugyanez az arány 66 százalék.
Az ő közvetlen élménye tehát nyilván a brit társadalomban tapasztalható hangulat, de mint az általa idézett példa is mutatja, a globális popkultúra felől is megközelíthető ez a kérdés. Márpedig azon valóban érezhető, hogy
egyik-másik nemzetközi nagyvállalat kétségkívül vállalhatatlan húzásai miatt általában az üzleti élet résztvevőinek nagyon rossz a sajtója.
Magyarországon sincs ez másként, bár ahhoz képest, hogy itt a kilencvenes évek elejének vadkapitalizmusa volt a szféra imázsának elsődleges alakítója, tulajdonképpen nem is olyan rossz a helyzet. Ettől viszont még igaz, hogy a vállalkozó kedvnek nálunk sincs elegendő becsülete.
Elliott idézi Winston Churchill egyik híres mondását, amely szerinte ma sem kevésbé aktuális, mint sok évtizeddel ezelőtt:
„Egyesek… a magánvállalkozást ragadozó tigrisnek tekintik, amit le kell lőni. Mások úgy néznek rá, mint egy tehénre, amit megfejhetnek. Csak egy maroknyian látják annak, ami valójában – erős és készséges ló, amely az egész szekeret húzza”.
Ebben bízvást hallgathatunk mi is az öreg szivarra, nemcsak a britek.