Szerkesztőségi közlemény.
Csütörtök hajnal óta Európában ismét háború van, mégpedig olyan, amilyet 1945 óta nem látott a kontinens. Egy ország területszerző inváziót indított az egyik szomszédja ellen. (A történelmi kontextushoz: a legutóbbi európai háború, délszláv polgárháború a kilencvenes években nem két független, szomszédos állam között zajlott; még ha a végén Horvátország már független országként hódította is vissza a szintén független Szerbia-Montenegrótól, Jugoszlávia utolsó maradékától keleti országrészét, Krajinát.)
Túlzás nélkül: február 24-én olyan történt, ami a jelenleg élő európaiak nagy részének életében még soha.
A világ sokkos állapotban figyeli az eseményeket, az Ukrajnából érkező hírek uralják a nyilvánosságot, és ebből mi sem vonhatjuk ki magunkat. Már csak azért sem, mert a világon röpke két nap alatt úrrá lett fenyegetettség érzése a mi torkunkat is elszorítja, nehezebben jönnek a poénok, a lazázás, a menőség hájpolása.
Először péntek reggel, egy nappal az orosz agresszió után cikkeztünk a háborúval kapcsolatban (azóta kiderült, hogy a standup-sztár Louis CK mégsem lép föl az ostromlott Kijevben a hétvégén), majd még aznap a háború okozta szorongás lehetséges enyhítéseiről írtunk. Szombat délután pedig az Ukrajnában háborús dokut forgató Sean Penn nagyon kemény nyilatkozatát hoztuk:
Két nap alatt ez már három háborús cikk (ezzel együtt már négy), és bár nem leszünk háborús hírportál, és hozzuk a core-tartalmainkat is, de amíg az események ilyen intenzitással zajlanak, nem kerülhetjük a témát. Aki kivonná magát mindebből, és inkább elfordítaná a fejét a szomszédban zajló tragédiától, azt megértjük, és egyben megértését kérjük.