Nemcsak megindító, tanulságos is, amikor elmondja, mit bánt meg már nagyon korán.
Nemrég jelent meg a Netflixen a jelek szerint bizonyos ismertségi szint fölött kötelező életrajzi dokumentumfilm a sokoldalú Sylvester Stallone-ról. A Sly című produkció egyik legőszintébb momentuma, amikor szóba kerül az egykori akcióhős több mint 10 éve elhunyt fia.
Stallone-nak jelenlegi feleségétől, Jennifer Flavintől három lánya van, Scarlet, Sistine és Sophia, első feleségétől, Sasha Czacktól pedig két fia születetti: Sage és Seargeoh. Az idősebb, Sage apja nyomdokaiba lépett színészként és rendezőként, mielőtt 36 éves korában váratlanul meghalt volna, érelmeszesedés okozta szívkoszorúér-betegségben.
Annak idején Stallone-t különösen megviselte, hogy az újságok rögtön azt kezdték feszegetni, Sage-et vajon az obligát celebgyerek-halálokok valamelyike (drogok és/vagy gyógyszerek túladagolása) vitte-e el – a boncolás eredménye szerint egyébként alaptalanul.
„Kérek mindenkit, hogy tisztelje csodálatosan tehetséges fiam emlékét, és érezzen együtt szerető édesanyjával, Sashával, mert ezt a gyötrelmes veszteséget egész életünkben nyögni fogjuk. Sage volt az első gyermekünk és az univerzumunk középpontja, alázatosan könyörgök mindenkinek, hogy hagyják békében a fiam emlékét”
– írta akkori közleményében a gyászoló apa.
Sage karrierjét ő maga indította el azzal, hogy írt neki egy szerepet az 1990-ben bemutatott Rocky V-be. A srác később feltűnt Sly egy másik projektjében, a Daylight című katasztrófafilmben is, majd felnőttként saját filmeket írt és rendezett, sőt producerkedett is.
A dokumentumfilmben Stallone felidézi, amikor Sage 14 évesen a fiát alakította a Rocky V-ben – szerepe szerint Rocky Jr. úgy érzi, az apja elhanyagolja őt a fiatal bokszoló, Tommy mentorálása miatt. Filmbéli felesége a szemébe is mondja, hogy „elveszíti a családját”:
Stallone utólag bevallja, hogy ez a történetszál „nagyon személyes” volt, a film készítése során a saját élményeiből merített.
„Sok minden igaz ebből. Sajnos az ember hajlamos ilyen-olyan dolgokat a családja elé helyezni. A következmények pedig mélyrehatók és pusztítók.”
Nehéz ebből nem kihallani a régi önvádat, amely értelemszerűen független Sage későbbi tragikus sorsától, bár a halála azóta nyilván még fájóbbá teszi az apa érzését: az első években nem volt jelen annyira, amennyire kellett volna.
E sorok írója saját élményei alapján azt gyanítja, akinek kicsit megnőttek már a gyerekei, azt előbb-utóbb mindenképp a hatalmába keríti a gondolat – akár igaz, akár nem -, hogy nem élte meg eléggé, hagyta elmenni maga mellett azt a különleges időszakot.
Szóval mindenkinek azt tanácsoljuk,
egyetlen alkalmat se szalasszon el, amikor a gyerekeivel megélheti a pillanatot, különben még alapja is lesz a későbbi önostorozásának!
Stallonét is erősen foglalkoztathatta ez a téma annak idején, a filmbemutatón ugyanis mondott még egy erőset az apaságról:
„Van egy mondat a filmben: ‘Annyira örülök, hogy megszületett, mert most már rajta keresztül is élhetek’. Azt hiszem, ez az, amit az apák a gyermekeikben keresnek. Saját maguk kiterjesztését, a halhatatlanság egy szeletét. Amíg ő él, az emléked mindig élni fog, és mutatja, hogy valamit jól csináltál. Az ember legalábbis ebben reménykedik.”