A független nő képzete látszólag zavart keltett, de valaki addig gondolkodott, míg feloldotta az ellentmondást.
Szemeket felnyitó véleménycikket közölt nemrég a Los Angeles Times internetes kiadása, elnézést, hogy csak most akadtunk rá. A lap szerzője, Jean Guerrero arról ír, hogy vajon helyénvaló-e egy randevún felezni a költségeket, ahogy a feminizmus elveiből következne, vagy mégiscsak rá kéne bízni a fizetést a férfiakra, mint az valaha természetes volt.
Materiális logika
A nőnemű (a keresztnevéből ez talán nem volt egyértelmű) Gerrero felidézi, hogy az ismerősei az utóbbi időben amellett érvelnek: tőrőlmetszett feministaként is teljesen oké elvárni a férfiaktól a cech rendezését, mégpedig a nemek közötti, a jövedelmi viszonyokban létező különbség miatt.
Magyarul: azért egyenes dolog a saját függetlenségére büszke, következésképp az efféle egyenlőtlen helyzeteket elvileg kerülő nőnek mégiscsak elfogadni a valaha lovagiassági alapvetésnek számító gesztust egy konkrét szituációban, mert a nők amúgy átlagosan kevesebbet keresnek, mint a férfiak.
Egyfajta általános jóvátételként, függetlenül az adott szereplők valós anyagi helyzetétől.
A cikk egyébként igyekszik körüljárni a koncepciót. Idézi például a UCLA gendertudományok-professzorát, aki nem nagyon lelkesedik érte. De miért nem? Ezért:
„Az a gond a keretezéssel, miszerint a vacsora a jóvátétel egy formája, hogy magánfogyasztásról van szó. Az igazságtalanság számonkérése így semmilyen látható módon nem történik meg. Óvatosnak kell lennünk, hogy ne címkézzünk fel bármit, ami személyesen előnyös, valamilyen módon politikailag igazoltnak”
– mondja Juliet Williams.
Szóba kerül viszont, a garasoskodás legszebb hagyományainak jegyében, hogy a nőknek azért tényleg több pénzbe kerül felkészülniük egy randira a velük szemben támasztott szépségelvárások miatt – úgymint smink, manikűrözés, fodrász és egyebek.
A cikkre az amerikai konzervatív kommentátor, Matt Walsh videója hívta fel a figyelmünket, aki már az eszmefuttatása elején szépen összefoglalja a dilemma tétjét:
„Hogyan lehet egy feminista nő egyszerre szuverén személyiség és kicsinyes olcsójános?”
Hát, így.