„Életemben először nem tudtam elfedni a démonaim” – így lépett ki Thierry Henry a sebezhetetlen futballikon szerepéből

Szerző: Zoidberg

A világbajnok francia csatár egyre gyakrabban mutatja meg személyisége eddig gondosan őrzött és eltitkolt, hétköznapi oldalát – amely bármelyikünké lehetne.

Manapság már egyre több egykori sportlegenda nyílik meg, és tárja a nyilvánosság elé a legmagasabb szinten való teljesítés lelki vetületeit is – így tett a minap Thierry Henry, a francia labdarúgó-válogatott Európa- és világbajnok csatára is Gary Lineker podcastjában.

A másfél órás beszélgetésben egyebek között napirendre került az is, amikor 2021 februárjában, Henry önként távozott a CF Montréaltól, amit annak idején azzal indokolt, hogy a világjárvány miatt egy teljes évig nem láthatta a gyermekeit, ami rettentően megviselte. Most a hatszoros gólkirály azt is elmondta, hogy a leállás idején magánya egyre súlyosabb lelki mélységekbe taszította:

„Életemben először kerültem olyan helyzetbe, hogy nem tudtam elfedni a démonaimat. Az egyedüllétben egyre gyakrabban olyan kérdések kavarogtak bennem, hogy ki vagyok én foci nélkül, és hogy milyen ember vagyok. Mi tesz boldoggá? Hogy viselkedem emberek társaságában?”

Őszintén mesélt arról is, amikor a bajnokság újraindult és játékosai személyes problémái egyre inkább felülírták a szakmai munkát. Henry a csapattal mindössze nyolc győzelmet és két döntetlent ért el, 13 alkalommal pedig vereséget szenvedett.

Ezekben a kihívásokkal teli időkben Henry egyre jobban beleásta magát játékosai pszichológiába, és ennek nyomán a

saját egykori döntéseit is képes volt más kontextusba helyezve felvállalni a nyilvánosság előtt, amit azelőtt gyengeségként fogott fel.

Henry példamutatóan sokat beszélt a sebezhetőségről és annak árnyalatairól is, illetve arról is, hogy milyen álarcokat öltött annak érdekében, hogy fenntartsa sebezhetetlen futballikon imázsát: „Azt mondtam magamban, hogy Thierry, ne sírj, ne sírj, ne sírj! Mégis megesett,, hogy egyedül, amikor senki sem látott, magányosan sírtam, és küzdöttem, hogy össze ne törjek. Ma már merek sírni.”

Érdekes és tartalmas beszélgetés volt – ha megy az angol és a foci mellett annak lelkisége is érdekel, feltétlenül nézd meg Thierry Henry és Gary Lineker beszélgetését, hiszen bármelyikünknek tanulságul szolgálhat:

Persze nem csupán a személyes lelki mélységekről esett szó. Az Arsenal egykori ikonja azt is elismerte, hogy – mielőtt Mikel Arteta vezetőedző visszahozta a csapatot a bajnoki címért folytatott küzdelembe – még ő is elvesztette érdeklődését az Ágyúsok iránt.

Arséne Wenger utolsó éveiben, Unai Emery rövid uralkodása előtt, az Arsenal rendszeresen lemaradt a Bajnokok Ligájáról. Ebben az időszakban Henry úgy jellemezte magát, hogy csak azért járt meccsekre, „mert ott kellett lenni”. Később a 46 éves játékos régi csapata iránt érzett szeretete visszatért a jelenlegi menedzser érkezésével.

A Rest Is Football podcastban így fogalmazott: „Öt évvel ezelőtt egyszerűen nem tudtam kapcsolódni a csapathoz. Azért mentem a meccsekre, mert muszáj volt – nem azért, mert akartam. Csak azért, mert Arsenal-szurkoló voltam, még nem akartam látni őket játszani. De most már látom, miről szól a csapat, és őrülten tisztelem, amit Mikel tett az Arsenallal, ahogyan visszaállította a csapatot a helyes útra.”

Itt van még jó kis kontent