Sajnos nem Magyarországon nyílt ilyen, bár kétséges, hogy lenne-e rá igény. Nálunk, a Bronsonnál mondjuk biztosan.
De a dél-angliai tengerparton, Weymouth városában nyitott bár üzemeltetői sem százasak benne, hogy kitart-e a most tapasztalható lendület a forgalomban. Egyelőre karácsonyig terveznek, és – ami szintén arra utal, hogy nem biztosak a dolgukban – nonprofit alapon működnek.
Az alapító Sam Watson korábban alkoholista volt (bár a legtöbb kigyógyult alkoholista azt mondja, olyan nincs, hogy nem vagy már alkoholista, ha egyszer az voltál – csak olyan van, hogy már nem iszol), és miután felépült, sem akart kimaradni a kocsmai bulikból, hangulatokból.
Ekkor döntött úgy, hogy nyit egy olyan helyet, ahova ő maga is szívesen járna, mivel egyszerűen nincsen alkohol, tehát sem kísértésbe nem eshet, sem mások
vicceskedős vegzálásának sem lesz kitéve, hogy ugyan mért nem viselkedik férfiként, és iszik ő is. Persze mi is el-elmondjuk, hogy a férfiasságnak semmi köze a piáláshoz, és szerencsére egyre többen gondolhatják ezt így,
ráadásul igencsak biztatóan legtöbben a fiatalok közül, ahogy itt is írjuk:
Nos, Weymouth lakói között is jócskán akad nem szeszes, hiszen ahogy a BBC írja, a Dry Dock elképesztő népszerűségnek örvend. Watson maga így lelkendez:
„A fogadtatás fenomenális, a betérő emberek és a pozitív visszajelzések száma is csodálatos.”
A hely korábban egy látszerészetnek adott otthont, most pedig kiemelt küldetése, hogy segítsen a bármilyen mentális vagy azt okozó problémával küszködő embereknek, legyen az függőség, magány, szorongás, depresszió. Fontos, hogy az egész tényleg olyan, mint egy kocsma, van biliárd, darts, zenegép, pult és bárszékek, vagyis minden olyan, mint egy piás kocsmában, ami kifejezetten cél is volt a kialakításnál.
„Van az az elvárás, mikor beülsz egy helyre, hogy alkoholt kell innod. De bőven vannak, akiknek nem lehet, vagy egyszerűen nem akarnak inni. Úgyhogy nagyon jó idejönni, nem nehezedik ránk ez a nyomás”
– indokolja az egyik rendszeres vendég a Dry Dock népszerűségét.