Érdemes tudatosan állni ahhoz, hogy milyen emberekkel töltjük a legtöbb időt, mert észrevétlenül idomulunk hozzájuk.
A 20. század 15. legtöbbet idézett (szociál)pszichológusa, David C. McClelland írta – sok más okos gondolat mellett -, hogy
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lennénk felelősek azért, amit elérünk vagy nem érünk el. Azt viszont igen, hogy tisztában kell lennünk vele: a közvetlen társaságunknak nagyon jelentős hatása van az életünkre. Szándékolt nyerseséggel fogalmazva úgy is szokták ezt mondani, hogy
mindenki annak az 5 személynek az átlaga, akikkel a legtöbb időt tölti.
Ez általában igaz az ember karrierjére, jövedelmére, szerelmi életére, sőt arra is, ahogy magáról beszél, ahogy a saját fizikai és mentális egészségét kezeli és így tovább. Ami egyszerre ijesztő és felszabadító. Ijesztő szembesülni vele, hogy mennyire függünk másoktól, és felszabadító tudni, hogy hatalmunkban áll eldönteni, kiknek az impulzusai lesznek ránk befolyással.
Szóval érdemes elgondolkodni azon az 5-8 egyénen, akivel a legtöbb kontaktusod van:
- Hogyan állnak hozzá a munkájukhoz és a pénzügyeikhez?
- Hogyan közelítik meg a kapcsolataikat?
- Hogyan viszonyulnak az egészségükhöz?
- Milyen értékeket és gondolkodásmódot képviselnek?
És mindegyik kérdést egészítsd ki azzal: hogyan illeszkedik mindez a saját hozzáállásomhoz? Egybeesik-e azzal, amit én gondolok az életről? Ezután könnyebb lesz válaszolni arra, hogy kiknek az energiájából szeretnél kevesebbet az életedben, és kikéből többet.
Végesek a szociális kapacitásaink
Elképzelhető, hogy rádöbbensz, valakit el kell engedni, nem utolsósorban azért, mert helyet kell csinálnod valaki másnak. Az is előfordulhat, hogy ezután egy ideig kicsit magányosnak érzed majd magad, de valószínűleg megéri a változás. Nem kell siettetni a folyamatot.
Ne feledd, hogy csak azért, mert régóta ismersz valakit, még nem kell feltétlenül barátkoznod vele. Egy barát esetében az ismeretség hosszánál sokkal fontosabb jellemző, hogy összhangban van azzal, aki vagy és ahová tartasz.