Ezt már Arisztotelész kiszúrta, és a modern pszichológia csak helyeselni tud.
Egy 85 évvel ezelőtt, a Harvardon készült tanulmány kimutatta, hogy a boldogság egyik egyik legfőbb feltétele a pozitív emberi kapcsolatok megléte, és azokon belül is nagyon fontosak a hosszú távú, stabil barátságok.
A többesszám nem véletlen, és nemcsak azért, mert jó, ha több barátunk van – hanem azért is, mert
a barátságoknak nem kell egyformának lenniük, sőt.
Már a nagy görög filozófus, Arisztotelész is három barátságtípust írt le, és a modern kutatások szerint mindháromra szükségünk van ahhoz, hogy valóban boldognak érezzük magunkat az életben.
Arthur Brooks, a Harvardon tanító professzor külön kurzust tart a témáról, amelyen a három típusról is szó esik – írja a CNBC amerikai hírtévé oldala. Brooks a következőképpen határozza meg őket:
- Hasznos barátság: ilyet azokkal az emberekkel ápolunk, akikkel együtt dolgozunk vagy üzletelünk. Ezek a kapcsolatok általában „tranzakciós jellegűek”.
- Örömbarátság: ez azon alapul, hogy mindkét személy örömet merít a másikból, például nagyon viccesnek, érdekesnek, jó társaságnak találja.
- Tökéletes barátság: Arisztotelész definíciója szerint azok között van ilyen, akiket közös szenvedély fűz össze valami olyami iránt, ami nemcsak összehozza őket, hanem jobb emberré is teszi.
A hasznos barátság nem mindig a legkielégítőbb, az örömbarátság pedig nem feltétlenül mélyül el a közös érdeklődési körön túl – de mindkettő fontos, kell ugyanis az életben való előrehaladáshoz.
„Bár szükségünk van rájuk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezeket a kapcsolatokat konfrontációval, nehéz beszélgetésekkel vagy intimitással kockáztassuk”
– írja erről Brooks.
Éppen ezért kellenek a „tökéletes” barátságok is – a másik kettő mellett – a boldogsághoz.