A férfiak csak ne akarjanak képviseletet, domináns csoportnak nem jár.
Még szeptember elején Nick Fletcher konzervatív képviselő a BBC Radio 4 egyik – egyébként nőknek szóló – műsorában felvetette egy férfiügyi minisztérium létrehozását. Azzal indokolta, hogy az egyenlőségkampányok közepette a férfiak egyre inkább el vannak hanyagolva, miközben bőven akadnak problémáik, például jóval korábban halnak, mint a nők, és a börtönpopuláció 96 százalékát adják az országban.
„Ha a férfiak jobb, boldogabb és egészségesebb életet élnek, akkor ez a nőknek is jobb, a társadalom egészének is jobb”
– magyarázta Fletcher a Daily Mail tudósítása szerint.
Hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy a nők ügyét félvállról kellene vennünk mostantól, az egyenlőség továbbra is „szuperfontos”, de „képesek vagyunk két dologra figyelni egyszerre”. Példaként említette, hogy míg léteznek női kórházak, a férfibetegségeknek szentelt egészségügyi intézmények nincsenek.
A felvetésre többek között Martha Gill újságíró reagált „Egy tory képviselő férfiminisztériumot akar. Nem kéne egy a fehér embereknek, a heteroszexuálisoknak és az arisztokratáknak is?” című, a Guardianen megjelent véleménycikkében.
Sértőnek nevezte az ötletet, hogy egy „domináns” csoportnak külön képviselete legyen a kormányban.
Gill nemcsak azzal érvelt, hogy a férfiak az élet szinte minden területén még mindig jobb pozícióban vannak a nőknél, hanem azzal is, hogy egy minisztérium nem elég precíziós eszköz az egyes problémák kezelésére. Azt elismerte, hogy a Fletcher által hangoztatott egyes célok – például a férfiak munkavállalásának ösztönzése a hagyományos női szakmákban – jó irány, csak ehhez nem rendelne külön tárcát.
Sántító párhuzam
A publicisztikára olvasói levélben válaszolt Ally Fogg, a Men and Boys Coalition nevű civil szervezet elnöke. Azt írta, megérti Gill érzéseit, de az általa használt hasonlatok sem kevésbé sértők.
„Talán lenne értelme az arisztokraták minisztériumának, ha a tagjaik nagyobb valószínűséggel halnának meg idő előtt minden életkorban; ha 19-szer nagyobb valószínűséggel kerülnének börtönbe; ha 6-szor nagyobb valószínűséggel aludnának (vagy halnának meg) az utcán; ha 3-szor nagyobb valószínűséggel lennének öngyilkosok; vagy ha éppen a múlt hónapban tudtuk volna meg, hogy a munkanélküli és oktatásban sem részesülő fiatalok számának valaha mért legnagyobb negyedéves növekedését kizárólag az ő gyerekeik adják” – sorolta a sokkoló adatokat.