A cég erősen túlbuzogja az egyenlősdit. Nehéz elképzelni, hogy a női focisták tömegei helyeselnék ezt.
A gémerek, akik júliusban már azon is megütköztek, hogy a FIFA nevet elveszítő FC 24-ben a gyártó EA egyazon játékmódba integrálja a női és férfi játékosokat, aligha gondolták, hogy hamarosan ennél is nagyobb meglepetés éri őket. Pedig sejthették volna, mert az értetlenkedésre adott céges reakciókban már el volt rejtve néhány utalás.
A naiv játékosok nyáron még azt kifogásolták, hogy az Ultimate Game módban lehetővé tett keveredés „nem realisztikus”, elvégre a profi valóságban sohasem fordulhatna elő, hogy felnőttszinten egymás ellen fociznak nők és férfiak, legfeljebb holmi uli-buli tornákon. (Általában 13-14 éves korig megtörténik a szétválasztás, értelemszerűen a lányok testi épségének védelme érdekében.)
Mi a hihető?
A „nem realisztikus” erős kifejezés ebben a közegben, hiszen a videójátékok jellemzően minél valószerűbb élményt igyekeznek nyújtani. A fejlesztések zöme arról szól, hogy a látvány, a hangok, a mozdulatok minél hihetőbbek legyenek, ebben a játékban például ezért ismerhetők fel az egyes játékosok az arconásaikról, sőt bizonyos esetekben a mozgásukról is.
Az Electronic Arts válaszának lényege az volt, hogy akinek nem tetszik a mindenféle nációjú, klubhovatartozású, korú és nemű focista egybegyűjtését lehetővé tevő fantasyjátékmód, az ne használja, hanem maradjon a Kick Off módnál, és kész.
John Shepherd, a cég alelnöke azonban hozzátette:
„Úgy érezzük, fontos szerepet játszhatunk a sportág fejlődésében, és megismertethetjük minden rajongónkkal. Meggyőződésünk, hogy a futballlal egyesíteni tudjuk a világot. (…) Az a víziónk, hogy nemcsak a mostani 150 millió, hanem egymilliárd szurkolót kötünk össze. Azt akarjuk, hogy ez a játék és ez a márka, ez az ökoszisztéma mindenkit befogadjon.”
A realisztikusság hamarosan megkapta a magáét. Kiszivárgott néhány játékoskártya az egyedi képességeket mutató furcsa értékekkel, de nem lehetett tudni, hogy ezek hitelesek-e. Aztán amint lettek hivatalos képek is a szeptember 29-én megjelenő játékból, kiderült, hogy a fejlesztők szerint hogyan aránylanak egymáshoz a női és férfi játékosok kvalitásai.
Például így:
Ezek a számok természetesen rendben lennének, ha – a Shepherd által használt kifejezéssel élve – két külön ökoszisztémáról lenne szó, amelyek között nincs átjárás. De a most bevezetett újítással a nők és a férfiak pontszámai egy ligába kerültek, egymással összemérhetők, sőt összemérendők lettek.
És innen nézve a fenti (vagy a lenti) értékek teljesen értelmezhetetlenek, illetve ha nem akarunk finomkodni: komolyan vehetetlenek.
Hagyjuk is az olyan, inkább szubjektíve megítélhető szkilleket, mint a cselezés, maradjunk csak a mérhetőknél. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a női játékosok futógyorsasága összevethető lenne a legjobb férfiakéval. Vagy hogy a gyengébb lövőerőt képesek lennének oly mértékben kompenzálni a lövések pontosságával, hogy pariban legyenek.
Ettől a női foci még nem lesz hitvány vagy nevetséges időtöltés, még csak azt sem állítjuk, hogy nézőként élvezhetetlen. Olyan is van, aki szerint a sportág romantikus hőskorát idéző attribútumaival még vonzóbb is, mint a férfiak felgyorsult, végtelenül eredménycentrikus futballja. Mindenesetre ugyanolyan létjogosultsága van, mint mondjuk, a női kézilabdának, amelynek régóta megvan a saját szurkolótábora.
De ez nem változtat azon, hogy
egy polcra helyezni Kevin De Bruyne és a mégoly kiváló, friss világbajnok Alexia Putellas készségeit egyszerűen nonszensz.
Itt egy magyar nőifutball-edző mondja el, hogy valójában mi a különbség a két játék között, és hogy mennyire értelmetlen dolog összehasonlítani őket:
Teljesen érthetetlen tehát, mi szükség van a bárki által megtapasztalható valóság eltorzítására – mintha legalábbis a női labdarúgók igényt tartanának arra, hogy egy játékfejlesztő (vagy bárki más) úgy tegyen, mintha.
Valószínűleg épp ellenkezőleg. Nem tudom elképzelni, hogy Mia Hamm vagy Birgit Prinz (amúgy mindketten a szakág legendái) nem érzi magát nagyon kínosan, amikor meglátja, hogy Bobby Charlton, Zico vagy Ribéry tőle tanulhatott volna lőni:
