A közösségi funkciók pótolhatják, amit a való életben nem kapnak meg a környezetüktől.
Ahhoz képest, hogy az online gaminget kritikusai szeretik a bizonyos társadalmi csoportok elidegenedéséért felelős, de minium azt szimbolizáló jelenségként lefesteni, egy amerikai tudós azt írja: a játékok közösségi funkciói biztonságos teret nyújthatnak az elszigetelt fiatal férfiak számára, ahol fontos, a való életben esetleg hiányzó szociális kapcsolatokat építhetnek ki.
Tyler Prochnow, a Texas A&M University adjunktusa a The Conversation nevű lapban publikált cikket arról, hogy egy új kutatás szerint
az online játékközösségek mentőövet jelenthetnek a mentális problémáikkal csendben küzdő fiatal férfiaknak.
Prochnow és kollégái egy éven keresztül elemezték egy kizárólag férfiakból álló online közösséget. Észrevették, hogy azok a tagok, akik több depressziós tünetről és a való életben kapott kevesebb támogatásó gesztusról számoltak be, 40 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakítottak ki és tartottak fenn társas kapcsolatokat a játékostársakkal, mint azok, akik több támogatásról számoltak be.
„Ez pedig azt sugallja, hogy az online játékok chat- és közösségi funkciói az elszigetelt fiatal férfiak számára olyan teret biztosítanak, ahol a munkahelyen és az otthonon kívül összegyűlhetnek – továbbá megnyílhatnak, empátiára lelhetnek, és létfontosságú társas kapcsolatokat építhetnek ki”
– írja a szakember.
Az olyan mentális egészségügyi problémák, mint a depresszió és az öngyilkosság, egyre gyakoribbak a fiatal férfiak körében az Egyesült Államokban. A társadalmi stigmák és a hagyományos férfiasságkép gyakran meggátolja őket abban, hogy szakszerű segítséget kérjenek. A becslések szerint a mentális betegségben szenvedők akár 75 százaléka kezelés nélkül marad, a férfiak pedig különösen ritkán vesznek igénybe tanácsadást vagy terápiát.
Informális támogatói hálózatok
Az online közösségi terek, így a játékközösségek is, alternatív lehetőséget kínálhatnak a kapcsolatteremtésre és a súlyos személyes problémák megvitatására, a hivatalos mentális egészségügyi szolgáltatások hátrányai nélkül. A szociális funkciók lehetővé teszik a privát csevegést és a barátságok kialakítását, ezzel informális támogatói hálózatokat hozva létre. A virtuális fórumok persze nem helyettesíthetik a szakszerű ellátást, de ösztönözhetik a mentális egészségügyi kihívások megvitatását.
Bár úgy véli, nagyon valószínű, hogy az online játékok szociális funkciói szó szerint mentőövet nyújthatnak a fiatal férfiaknak, amikor nincs hová fordulniuk, Prochnow elismeri, hogy átfogóbb, az övéknél nagyobb mintás kutatásra van még szükség a témában. Kérdés például, hogy az online támogatás közvetlenül javítja-e a depressziót – vagy a depressziós egyének hajlamosabbak a kapcsolatok virtuális keresésére.