A festőt nőgyűlölőnek kiáltották ki, de Olivier Widmaier Picasso azt mondja, nem árult zsákbamacskát: számos szeretője mind ismerte a természetét.
Pablo Picasso, aki a 20. század legnagyobb remekeit alkotta, hírhedt nőcsábász volt, és néha olyanokat is sikerült mondania, hogy:
„Csak kétféle nő létezik – istennő és lábtörlő.”
Nem csoda hát, ha 21. századi szemüvegen keresztül szemlélve rengetegen egy rémes nőgyűlölőt látnak a valaha élt egyik legnagyobb zseniben.
Most színész unokája szólalt meg, aki azzal érvel, hogy a művész szerelmesei kivétel nélkül előre tudták, milyen kapcsolatra számíthatnak vele. A Picasso hagyatékának forgatókönyvírója, Olivier Widmaier Picasso az Observernek elmondta, hogy nagyanyja, Marie-Thérèse Walter számtalanszor felidézte a vele való együttlét izgalmait – pedig közvetlenül a lányuk, Maya születése után elhagyta Picassót.
„Ennek ellenére egész életében mindig azt mondta, amikor az volt a téma, hogy milyen ember volt Pablo, hogy: csodálatosan szörnyű. Tulajdonképpen folyton úgy beszélt róla, mintha még mindig együtt lennének” – mondta.
Amikor 1927-ben meglátta Olivier nagymamáját a párizsi Galeries Lafayette előtt, Pablo Picasso épp Olga Khokhlovával, az egykori balerinával élt házasságban.
Marie-Thérèse Walter mindössze 17 éves volt akkor, Picasso pedig 28 évvel volt idősebb nála.
A lány teljesen elbűvölte, s hamarosan a művész múzsája és szeretője is lett. Leghíresebb portréi közül néhányat ő ihletett, köztük az 1932-es erotikus Le Rêve (Az Álom) címűt is. De aztán Picasso továbblépett- számos későbbi kapcsolata közül a szürrealista fotós és festő Dora Maar volt a következő.
„A nagyapámnak minden kapcsolata valódi, kölcsönös szerelmi történet volt, soha egyik nőt sem sem kényszerítették semmire” – mondta Widmaier Picasso, Maya fia. „Pablo Picasso az Pablo Picasso. Nem egy szokványos ember, és a nagymamám tisztában volt vele, hogy házas volt, amikor találkozott vele.”
Majd így folytatta: „Tudta azt is, hogy közvetlenül Maya születése után viszonya lett Dora Maarral. Ugyanígy Dora Maar is tudta, hogy pont akkor lép be Pablo Picasso életébe, amikor annak épp gyermeke született és Marie-Thérèse mellett van egy másik élete, ahogyan azt is tudta, hogy ő sem marad örökké a harmadik.”
Úgy véli, Maar élvezte Picassóval való kapcsolatának intenzitását. „A kapcsolatuk tele volt egyfajta – valószínűleg pszichológiai – erőszakkal, aminek ő is részese volt.” Hozzátette: „A kivételes emberekkel nem könnyű. El kell fogadnod, hogy néhány embernek többre van szüksége még nálad is. Igényesebbek, és szerintem Pablo is kifejezetten igényes volt.”
A #MeToo-mozgalom által kiváltott erkölcsi viták a társadalomban különböző művészek újraértékeléséhez vezettek. A New York-i Brooklyn Múzeum jelenleg
egy sokak által vitatott Picasso-kiállítást rendez, It’s Pablo-matic címmel, amely „komplex kérdéseket vet fel” a nőgyűlölettől a zsenialitásig.
Picasso női is a BBC hamarosan megjelenő Picasso: A szépség és a szörnyeteg című dokumentumfilm-sorozatában sokrétűen boncolgatott témák közé tartoznak. A doku szerint, amikor Picasso 1973-ban meghalt, a világ egy szupersztárt gyászolt, aki teljesen a feje tetejére állította a 20. századi művészetet.
„Picasso két világháborút élt át, és dokumentálta a káosz, a remény és a kétségbeesés évszázadát. Művészete lehetett brutális, mert a szépséget a szenvedésben ragadta meg. Magánélete is tele volt ellentmondásokkal. Rendkívüli gyengédségre és kegyetlenségre volt képes, zűrzavaros kapcsolatokat hagyott maga után. És mégis, a 20. század legnagyobb alkotásait is ő hagyta ránk.”