A szimulációs modellek szerint van egy embertípus, amely nem könnyítené meg a dolgokat odaát.

Bár egyelőre még ott sem tartunk, hogy akár csak egyetlen ember eljusson a Marsra, a tudósok már igyekeznek felkészülni arra, ha egyszer képesek leszünk egész kolóniákat létrehozni a vörös bolygón. Egy friss tanulmány annak a szimulációnak az eredményeiről szól, amely egy ilyen település túlélésének feltételeit kutatta.

Az eredmények alapján egyrészt meghatározták a telepesek minimálisan szükséges számát, valamint

megállapították, hogy bizonyos személyiségtípusoknak valószínűleg távol kellene maradniuk egy ilyen küldetéstől

– írja az IFL Science.

A 10 és 170 közötti létszámmal lefuttatott szimulációk azt vették alapul, hogy viszonylag gyakran lehet majd utánpótlást küldeni a Földről, és így azt találták, hogy 22 fő a legkisebb méret, ami még működhet – a korábbi tanulmányok még többet – az egyik például 110-et – mutattak ki, de rendszeres földi szállítások nélkül.

A kutatók a telepesek személyiségét is bevonták a vizsgált tényezők közé, négy alapvető típust különböztetve meg:

• Alkalmazkodó – kevéssé kompetitív vagy agresszív;
• Közösségi – extravertált, a társas interakciókat igénylő;
• Reaktív – versengő, de a szigorú rutinokhoz ragaszkodó;
• Labilis – erősen versengő, agresszív, az unalommal és a monotóniával megbirkózni képtelen.

A leginkább váratlan a labilis típusba sorolt marslakók halálozási aránya volt. A szimulációban ezért a népesség akkor stabilizálódott, amikor az ő létszámuk elért egy megfelelően alacsony szintet. Egyszersmind a kolónia állapota is javult, miután megfogyatkoztak.

Analóg modell is kell

Az emberi interakciók természetesen sokkal bonyolultabbak, mint az efféle leegyszerűsítő modellekben, de arra azért ezek is jók, hogy a valószínű trendeket segítsenek felismerni. Ugyanakkor hús-vér emberekkel, fizikai környezetben is zajlanak szimulációk.

– idézi a cikk Grace Douglast, a NASA houstoni Johnson Űrközpontjának tudósának néhány évvel ezelőtti nyilatkozatát.