Talján iránymutatás és tanácsadás azoknak, akik a Camorra háza tájáról öltözködnének, jó áron, kiváló minőségben. Üzletek, árak és körültekintő.
Már tudom, hogy Mario Girotti miért volt mindig olyan vidám a régi Bud Spencer-Terrence Hill-filmekben. Mert már akkor ismerte azt, amivel én csak nápolyi körutamon szembesültem: az olasz nők meg nem énekelt szépségét, életteli, barna gombszemeit, dús selymű, sötétbarna fürtjeit és izgalmasan kihívó, de mégsem csapodár viseletét. Az olasz nők fantasztikusak.
Talán ez is az oka, hogy Itáliában az igényes férfidivat ekkora prioritást élvez;
az olasz középosztálybeli férfi számára az öltöny nem ruha, hanem élvezeti cikk. Nápoly az első város, ahol többen árulnak ruhát férfiaknak, mint nőknek.
Ráadásul, ezen boltok többsége kegyetlenül nívós készlettel bír, néha váratlanul kellemes árakon. Közép-olasz túrám alapján próbálok iránymutatásul szolgálni: milyen Itália az eleganciára fogékony ízléssel, ha nem a high fashion unalomig ismert kirakatmárkáinak megfizethetetlen portékáira fókuszálsz. És nem is a fast fashion megbízhatatlan minőségű portékáiba helyeznéd a bizalmadat.
Campania ehhez azért jó referencia, mert a hatalmas társadalmi különbségek miatt ugyanúgy megtalálod itt az olcsó, elérhető cuccokat a Via Toledo koszos macskakövein caplatva, ahogy a Boggi félmilliós, 130-as gyapjúöltönyét a Galleria Umberto környékén.
A leárazás tényleg leárazás
Az első szembetűnő jelenség, hogy magyar viszonylatban az olasz leárazások megdöbbentőek. Itthon jó, ha adnak tényleges 15-20%-ot végkiárusításkor, azt is úgy, hogy felcímkézik az eredeti terméket másfélszeresére. Kint ezzel szemben tényleges kedvezményekkel bombáznak: a nyári öltönyöket augusztusban az eredeti ár feléért, akár harminc százalékáért meg tudod venni például.
A legtöbb üzlet arrafelé a hetven százalékra fixálódott, a saldi -70% tábla visszatérő installáció a kirakatokban.
Ha ezt az ordas árelőnyt a nagy világmárkák üzletei nem is adják meg általában, de azért találsz Boggi zakót is 70-80 ezerre leárazva, hivatalos üzletben.
Parlez-vous italian, my dude?
Itáliai ténykedésedben a leginkább korlátozó tényező az lesz, hogy az olaszok nagy magabiztossága pusztán addig tart, amíg nem szólsz hozzájuk bármilyen idegen nyelven. 95%-uk ugyanis egyetlen nyamvadt szót nem beszél angolul, németül, franciául, a szegényebb városrészekben szerintem néhányan még olaszul sem.
A legforgalmasabb turistaközpontokban sem. A yes és a no még megy, minden máshoz kalimpálás kell és jeltolmács, esetleg fordítóapp a mobiltelefonodon. Ilyenkor aztán bólogatnak vagy a fejüket rázzák, esetleg elkezdenek olaszul karattyolni, amit meg te nem értesz. Így aztán a kezedet a vásárláskor mindig a hozzáértésed és az árcédulák irányítsák.
Színek, flat cap, szűk szabások
Korábban már írtam egy cikkben, hogy aki hisztizik a mankle miatt, az az olasz divatvilágot nyugodtan el is engedheti, mert a legelegánsabbaknak ott minimum a fele titokzokniban nyomatja.
De inkább azt mondom: a legjobban öltözöttek szinte mindegyike. Egyszerűen azért, mert rettentően praktikus, és értelmesen művelve elegáns is. Ennek megfelelően loaferekből bőséggel találsz a helyi boltokban, ahogy olyan nyári, rövidebb szárú öltönynadrágokból is válogathatsz, melyek kimondottan a nyitott, kánikulás cipőkkel néznek ki jól.
A legtöbb alapértelmezett színből egyébként imponálóan sok variációt kínálnak, ráadásul töméntelen flat cap csüng a polcokon. Lehet, hogy oda is begyűrűzött a Peaky Blinders-hatás, mindenesetre sokkal több helyen láttam fedorát és egyéb klasszikus kalapvariánst is, mint itthon.
Nem mind arany, ami olasz
Arra érdemes tekintettel lenni azért, hogy noha ezeknek a termékeknek a minősége varrásban és anyaghasználatban egy H&M-et vagy Zarát általában leköröz, ám nem minden ruha tökéletes csak azért, mert olaszoktól vetted.
Találtam például olyan zakót, aminek a revere úgy volt elszabva, hogy azt hittem, valami új, Y-generációs trendet látok éppen. Természetesen egy 70-80 euroért vesztegetett blézernél nem is mindig várhatod el a perfekciót, ahogy azt sem, hogy 150-es merinógyapjúból készüljön.
Nagy általánosságban azonban bizton állíthatom: sokkal jobban jársz egy Itáliában vásárolt darabbal, mint egy itthoni fastfashion-házban megvett ruhával. Egyébiránt az olasz üzletekben dolgozók hozzáértése megmosolyogtató:
a csávók általában gondolkodás és különösebb válogatás nélkül adták rám a megfelelő méretet. Rád néz, mondja is a számodat legott, és mikor rajtad a textil, tökéletesnek érzed.
Amikor arról kellett döntenem, melyik márkához térek be, bevallom az alapján is mérlegeltem, mennyire tűntek az eladók hozzáértőknek. Ugyanúgy akadnak már ránézésre is kiművelt, elegáns, évtizedek óta a szakmában ténykedő, középkorú urak, ahogy friss stílusú, fiatal, divat dolgában naprakész srácok – ám akadnak olyan eladók is, akik csak a szezonra álltak be egy kis plusz bérért. Az első két kategóriához javasolt odamenni.
Az eladók nem ritkán azt is mutatják rögtön, hol kell majd egy kicsit igazíttatnod a szabóddal, mert errefelé az is bevett, hogy a ruhát még optimalizálod utólag egy mesterrel.
Megéri-e ezért kimenni?
Mivel repülőjegyeket az olasz nagyvárosokba komikusan alacsony áron kifoghatsz, így az a legszebb a dologban, hogy akár anyagilag is megérheti egy ilyen expedíció. Okosan foglalva már 60-70 ezerből megjárod, feladott poggyásszal együtt is száz alatt kijön, retúr. Két öltöny esetén kvázi már pénzben is megérheti a menet.
Egy kis addicionális infó: Nápolyban amúgy is kötelező lenne pizzát enni, az meg kint a 6-7 eurós csórókaja. Nem sokban különbözik ez attól, mintha itthon habzsolná az ember a girosztálat. A kávé mondjuk drága, és az eszpresszójuk olyan kicsi, hogy azt egy retard C-vitamin-kapszulában is nyugodtan kiadhatnák. De ez meg ugyan férjen már bele annak, aki Olaszba’ jár öltönyért!
A végére pedig mutatok néhány konkrét márkát és öltönyházat, amit érdemes megnézned, ha arra jársz. Tudtommal itthon egyik sincs jelen, származási helye mindnek Olaszország.
Barbuti
Bevallom, nekem ez volt a kedvencem. A Barbutinál szebb öltönyüzletet én még nem nagyon láttam, és jobb kínálatot is keveset. Az eladó úgy volt felöltözve, hogy tiszteletbeli tagságot adtam neki a Bronsonba, és teljesen nyilvánvalóan értette is a dolgát. Bár az általam meglátogatott üzletük a Pompeii melletti plázában található, nem pont bent Nápolyban, de ha megnézed az archeológiai múzeumot, ide is ugorj át. A leárazásban itt is találtam 60-70 eurós zakókat, ami vicc.
Fusaro
A nápolyi székhelyű Fusaro szintén elegáns öltönyöket, nyakkendőket és cipőket kínál, kiváló ár-érték arányban. Nápolyban belőlük látsz a legtöbbet, bár az üzletek az almárkáknak megfelelően kicsit eltérő imázzsal és kínálattal bírnak. Ahogy Armaniból is van Exchange, Jeans, Emporio vagy épp Giorgio, úgy
Fusaróból is van Luigi, Antonio, meg Ciro Fusaro, és túlzás nélkül mondom: Nápoly főbb bevásárlóutcái sz.rásig vannak velük.
Biztosan több van belőlük, mint közlekedési lámpa. A boltok dizájnja sem egységes, és a kínálat is meglehetősen széles skálán mozog, de ha ott jársz, javasolt ezekbe is betérni.
Gutteridge
Angolos hangzása ellenére a Gutteridge is olasz. 150 évvel ezelőtti megalapításakor a márka tulajdonosai szándékosan választották a brites nevet, de a nemzeti trikolórt azért beledobták a címerükbe, a miheztartás végett.
A Gutteridge árszínvonalban a fentiekkel van kábé egy kategóriában, üzleteiket pedig megtalálod Nápoly belvárosának elegánsabb környékein, de Caprin is például. Anyagminőségben a Gutteridge általában kiemelkedő, és a kínálatukban megtalálod az elegáns, illetve a lazább smartcasual-szettek minden szükséges összetevőjét.
Fantasztikus anyagú pulóvereik vannak, az külön figyelmet érdemel. Saját parfümjük is van, elég egyedi illat, egy szippantást megér.
Antonio Barbaro
Az Antonio Barbaro egy nápolyi multibrandstore, aminek a flagship-üzlete a város talán legelegánsabb részén, a Galeria Umberto hatalmas csarnokában van. Megkerülhetetlen mind az elhelyezkedése, mind impozáns megjelenése, mind a kínálata miatt, és sokatmondó, hogy bár a cég forgalmaz női portékát, a belvárosi üzletet teljes egészében az elegáns férfidivatnak szentelik.
Spada Roma
A Spada több mint 50 éves márka, és 15 éve van a Colella família, egy hagyományosan textilbizniszben utazó olasz család tulajdonában. Boltjaikban jól öltözött, hozzáértő figurák várnak, a termékeik pedig remek minőségűek, és meglepően olcsók.
Jelenleg a hivatalos weboldalon is megtalálod a leárazott termékeiket, de próba nélkül – mint mindenhol – itt is rizikós ilyesmibe ruházni. A Spadanak 18 üzlete van Olaszország-szerte, fizikailag csakis az anyaországban vannak jelen. Az anyagaikon visszaköszön a tulajdonosok hozzáértése, a szabásaik pedig jellemzően fiatalosan szűkek, a korszellemnek megfelelően.