A loaferek, vagyis papucscipők a mai napig viszonylag ritkán látott állatfajták, mivel viselésük ingoványos terület, és tág teret adhat a nevetségessé válásnak. Koncertre, gálára, bálra például teljesen felejtős, de az időjárás is erősen korlátozza a lehetőségeket. Pedig jó ízléssel párosulva a loafer egy igazán izgalmas és egyedi összhatást keltő hibrid lehet. Ebben segítünk.
Elgondolkodtál már azon, hogy milyen trendevolúciós folyamat vezetett a divatban időről időre makacsul felbukkanó papucscipők elterjedéséhez? Vajon az északi uraságoknak (a papucscipő ugyanis Norvégiából származik) a norvégdézsából/szaunából kilépve jutott eszébe, hogy a tó felé menet inkább nem váltanának félcipőre? Netán a kibújok-bebújok praktikussága hiányzott a mindennapokból, vagy épp a cipőfűző megkötése nem fért bele a sűrű északi hétköznapokba?
A helyzet ennél jóval prózaibb (ejtsd: kivonatos loafer-történelem következik). 1930-ban a norvég Nils Gregoriusson Tveranger új cipődizájnnal rukkolt elő, amit Aurland mokaszinnak nevezett el (ezt később Aurland cipőre keresztelték át). Még mindig a harmincas években járunk, amikor a New Hampshire-i Spaulding család a Tveranger-modell alapján új cipővonal készítésébe kezdett, és a kézzel gyártott műremekeket loafernek nevezte el (a plázákban és Bátonyterenyén papucscipő, de a szó szerinti fordítás a szójátékkal is kecsegtető lófráló lenne, a loafer főnevet ugyanis a to loaf, azaz csellengeni, csavarogni igéből képezték).
1934-ben G.H. Bass mégsem volt elégedett a névvel, és a norvégok tiszteletére a Norwegians jelzőből Weejunsra keresztelve dobta őket újra piacra. Az 1950-es évekre aztán a loafer olyannyira nem lett laugher (bocs), hogy minden magára valamit is adó férfi gardróbjába utat talált.
A loaferek azóta is ciklikusan kerültek a divat perifériájára, illetve tértek vissza a fősodorba, ám eközben egyre több változatuk került be a köztudatba, és szépen lassan
elmozdították a casual-lábviselet határait a high fashion merészsége felé,
mindeközben megtartva a klasszikus, komfortos érzetet.
Az elmúlt évtizedekben persze a loaferek is komoly változ(tat)ásokon estek át, frissítés frissítést követett, hogy aztán csak a legjobb, legkényelmesebb és legelegánsabb variációk maradjanak talpon. Az alábbi négy típust a mai napig megtalálhatod az álmaid cipője utáni kutatás során:
#1 A klasszikus: penny
A penny loafer felső részén bőrszíj vezet át, amelynek közepén a gyémántformájú kivágás épp olyan széles, hogy egy aprócska érme beleférjen. Egyes elméletek szerint a karakteres, feltűnő és fura megoldás az 1950-es évek amerikai főiskolás divathóbortjának köszönhető. Mások szerint a díszítés
praktikus okokat szolgált arra az esetre, ha a cipő viselőjének hirtelen vészhívást kellett volna indítania.
Mármint telefonfülkéből. Akárhogy is volt, a jellegzetes dizájn mára legendássá vált.
#2 A mostohagyerek: makkos
Az angolul tassel, vagyis bojtos loafernek nevezett modellről nem csak azért írunk, mert hazánk táján a mai napig egyfajta kétes hírnévvel őrzi a rendszerváltás málnaszínű zakókkal és dáridókkal terhes, konfúz éveinek emlékét. Tény, hogy bár ennek a modellnek is némileg tisztázatlan a pontos eredete, az egyik elmélet szerint
az ötlet egy magyar-amerikai színész fejéből pattant ki,
aki előszeretettel hordott bojtos végű cipőfűzőket.
Épp ezért az Alden Shoe Companyt valami hasonlóval bízták meg, akik az fűző nélküli típussal kapcsolatos igények gordiuszi csomóját úgy vágták át, hogy a bojtot egyszerűen a cipő felső rétegére tették dekoráció gyanánt. A modellt végül hosszas kísérletezés után, 1950-ben bocsájtották útjára. Az eredmény: elsöprő siker.
#3 A macsó: snaffle
Ezt a modellt a Guccinak köszönhetjük. A divatmárka 1968-ban dobta piacra a snaffle-t, amelynek felsőrészén eltéveszthetetlen, zablára hajazó ornamens fut keresztül, némi tesztoszteronnal fűszerezve meg az egyébként inkább a kényelemre utazó alapkoncepciót. Szintén a Gucci dobott a loafer-tó állóvizébe egy méretes kavicsot azzal, hogy
a hagyományosan barna viselet színét feketére cserélte,
így téve azt némileg formálisabbá, ezáltal öltönyhöz is hordhatóvá, a típus rajongóinak legnagyobb örömére. Valódi csellengőforradalom vette kezdetét, amit jól jelez, hogy olyan nevek adták lábukat előszeretettel az új divathoz, mint Gianni Agnelli vagy John F. Kennedy.
#4 A kifinomult: apron
Ez a mock toe néven is ismert típus könnyen felismerhető a hangsúlyos élekről, illetve a lábujjak számára kialakított „előtérről”, melyről eredeti nevét is kapta. A ránézésre is baromi kényelmes lábbeliket két bőrdarabból varrják össze, amelyek egyike a talpat és a testet, a másik pedig a felsőrészt alkotja.
Így lófrálj loaferben
Casual
A loaferre bármelyik „mindenes” csukádat lecserélheted,
és ezzel rögtön szintet is lépsz jól öltözöttség tekintetében.
Casual loafereket felvehetsz szövetgatyák és farmerek mellé egyaránt, de nyáron sem kell nélkülöznöd őket, a rövidnadrághoz is nagyszerűen passzolnak, persze szigorúan mankle-lel kombinálva. Ha a leglazább kiszerelés mellett döntesz, elég felvenned egy pólót és egy farmert, mert egy loaferrel így is stílusos leszel, de ha eggyel komolyabban akarsz kinézni, válassz inget és chinót a lépőd mellé.
A loaferek hagyományosan
a formális és az informális közti pengeéles határvonalat mossák el,
épp ezért tökéletesek egy smartcasual-összeállításhoz. Ha chinódhoz zakót vennél, vagy szabónál készített rövidnadrágodhoz inget, a makkos vagy zablás verzióval nem nyúlhatsz mellé. Utóbbit főleg akkor ajánljuk, ha első körben a smartra szavazol, és csak másodsorban a casualre.
Öltönyhöz
Bár a loafer sosem lesz az operagálák, esküvők és bálok elfogadott viselete, öltönyhöz felvenni korántsem ciki. Egy ultradrága, szabónál készített, szigorúan üzleti modellt már nehezen visel el a cipő, de egy casual öltönnyel/sportzakóval alkotott kombináció több mint működőképes. Sötét színeket, minőségi anyagokat, kifinomult fazont és minél kevesebb figyelemfelkeltő díszítést ajánlunk hozzá.
Zokni vagy nem zokni? Ez itt a kérdés
Erről még korábban kiadtunk egy hivatalos állásfoglalást, amit ha még nem olvastál, pótolhatod legott:
Cikkünk a D’Marge összeállítása alapján készült