Bocsi Attila pályája során olyan autókat tervezett, mint a Peugeot 107, 508 RXH és Expert, a 5 by Peugeot, illetve a Gran Turismo videójáték Vision GT-je, na, meg az Airbus H160-as helikoptermodellje. A Miskolcon született szakember vázolta fel azt a versenygépet is, melyek a kilencszeres ralivilágbajnok Loeb rekordidővel megnyerte a híres-hírhedt Pikes Peak nemzetközi hegyi futamot. A magyar mérnök Torinóban él, onnan adott interjút a Bronsonnak is, aminek különös aktualitást ad a frissen bemutatott Gran Turismo film (melyről a laptestvérünk, a GameStar videóban itt fejtette ki alapvetően pozitív véleményét, másik, filmes laptestvérünk, a Puliwood pedig itt a nem éppen pozitív véleményét).
Nem mindennap készíthetünk portrét olyasvalakiről, aki Európa legnagyobb autógyártóinál bizonyított. A vártnál is több érdekességgel, és még annál is több tanulsággal szolgál, ha egy ilyen kvalitással beszélgetünk a pályájáról és a tapasztalatairól.
Kultúrsokk volt, ami engem ’93 tavaszán ért, mikor 1500 kilométer levezetése után beálltam a Ladámmal az igen magas presztízsű dizájnegyetem, az Art Center College of Design parkolójába Svájcban.
A magánkastélyból átalakított épület előtt Aston Martinokat, Jaguarokat, Rolls Royce-okat láttam – ezek voltak a diákok autói. Az utakat és tereket pálmafák övezték, melyek a helyi mikroklímának köszönhetően március elején még havasak voltak. Én addig miskolci gyerekként csak posztereken láttam pálmafát. A mesevilághoz tartozott jachtkikötő is. Felfoghatatlan volt az egész” – emlékszik vissza pályafutásának kezdetére Bocsi Attila.
Világelső autórajzoló
Az akkor 26 éves fiatalember egy ösztöndíjpályázat eredményhirdetésére érkezett. A világ legrangosabb, dizájnképzést folytató egyeteme, az Art Center svájci kampusza hirdetett versenyt, melynek tétje az autótervező-szakon való ingyenes tanulási lehetőség volt. Attila erre adta be az alkotásait, és versengett 34 ország 137 résztvevőjével.
Az eredményhirdetésre a húsz finalistát hívták meg – emberünk végül megkapta az ösztöndíjat a nyolc szemeszterből álló, szemeszterenként hatezer dolláros képzésre.
Renitens diák
„Igazi vásott kölyök voltam, aki minden rosszban benne van. De rajzolni szerettem, mondták, tán tehetségem is van hozzá, de az akkori oktatási rendszer nem respektálta az átlagon túlmutatót – intőkkel jutalmazták, hogy a füzeteim és könyveim telerajzoltam autókkal.
Az igazi katarzist az hozta el, mikor a szüleimtől a tizedik születésnapomra kaptam egy Lancia Stratos Zero modellautót, melynek formai világa radikálisan különbözött attól, amit én eladdig az utcákon és az egyetlen akkori magyar autós újságban, az Autó-Motorban láttam. A Marcello Gandini tervezte ajándék megsokszorozta addigi ambícióim, innentől már tudatosan rajzoltam.
Ami a tanulmányi eredményeim rovására ment, gimnáziumba nem vettek fel, szakközépben végeztem, de már a kötelező gyakorlaton tudtam, az esztergapad a Lenin Kohászati Művekben kicsit sem az én asztalom. Még középiskola alatt, 1984 májusában az IPM-ben találtam egy cikket, mely a kaliforniai Art Centerről szólt. A magazin részletesen bemutatta az intézmény életét, tanárait, és nagyon hamar rájöttem, hogy én ide szeretnék járni”
Tiltott tevékenység
Magyarországon ekkor nem létezett olyan, hogy autótervezés, a szakma alapjait esetleg autodidakta módon lehetett elsajátítani, de internet hiányában ez is nagyon nehéz ügy volt. Viszont volt még kötelező sorkatonaság, és a laktanyában hamar híre ment, hogy jó rajzos, így ő készítette a leszerelő katonák emlékzászlóit.
Ami tiltott tevékenységnek számított, jó esetben is két nap fogda járt volna érte, de vele kivételt tettek. Katonaság után taxizni kezdett, közben ralizott, a másodosztályban komoly sikereket is elért. A rajzolgatásból a kitörést 1992 nyara hozta el, amikor az Autó Magazin című lap meghirdette a Tervezzünk Opelt! pályázatot, melyen második lett. Ez épp
elég volt, hogy tényleg komolyan vegye az álmát: a Miskolci Egyetem könyvtárában megkereste az Art Center címét, és írt egy levelet nekik.
Mikor megérkezett a válasz az ösztöndíjopcióról, egy hónapra bezárkózott a szobájába, hogy csak a rajzra tudjon koncentrálni.
„1994 májusában, pont 10 évvel azután, hogy kezembe került az IPM-cikk, megkezdtem autótervezői tanulmányaim. A tíz évig dédelgetett álmom teljesült. Nem lehet szavakba önteni, hogy mit éreztem ekkor. Az iskolában az óriási anyagi különbségek egyáltalán nem érdekeltek senkit, csakis a teljesítmény számított.
És teljesült az amerikai álom is: ’96-ban a svájci kampusz bezárt, a hátralévő két szemesztert Kaliforniában végeztem el. Mikor a Los Angeles-i repülőtéren landoltam, megcsapott a negyvenfokos hőség és a Nyugat áhított illata. A város mérete, a 8 sávos autópályák, a forgalom és a V8-asok robaja lenyűgözött
Ahogy az Art Center is a maga ezerötszáz fős diákseregével. Három iskolatársammal – egy-egy német, japán és török diákkal – béreltem házat, ami mellett volt úszómedence is, a kertben citrom, banán és gránátalma termett. A tanulás mellett az iskola műhelyében vállalt munkával, és Kalifornia felfedezésével telt az utolsó két szemeszter. Fantasztikus időszak volt, túlszárnyalta minden elképzelésem„.
Instant sikerek dizájnerként
„A diplomaosztó után még egy évig az USA-ban akartam maradni. A BMW-nél helyezkedtem el szabadúszó dizájnerként, majd az Opel megkeresett egy visszautasíthatatlan ajánlattal, így visszatértem Európába. Csakhogy a munkavállalási engedélyeket abban az időben, a kilencvenes évek végén leginkább csak a szakmunkásoknak osztogatták, ezért váltanom kellett. A svájci Protoscar cégnél vállaltam munkát. Innen 2001-ben Párizsba mentem, ahol 14 évig a Peugeot tervezőjeként dolgoztam.
Párizsban a kollégákkal angolul beszéltem, de az értekezletek franciául zajlottak, hamar bele kellett rázódnom egy újabb idegen nyelvbe. Munkatársaim között franciák mellett volt görög, indiai, japán, kínai, német, orosz, mindegyikük között barátokra akadtam.
Pedig a tervezőgárda tagjai mindenhol és állandóan rivalizálnak egymással: akivel egyik este söröztem a Rue De Rivolin, azzal másnap versenyben voltam a prezentáción.
Nyilván mindenki a legjobbat igyekezett kihozni magából, és elsősorban nem is azért, mert a projekt nyertesét plusz havi fizetéssel jutalmazták, hanem az elismertségért és az önmagunknak való bizonyításért.”
Kulcsszavak: brief, package, target market
„Az új projektnél a tervező kap egy briefet és egy package-et. A brief tartalmazza a célközönséget, a trendeket, a formát, a színvilágot, az anyagokat, a textúrákra vonatkozó információkat és a szempontokat.
A package-ben benne, hogy milyen méretű lehet az autó, hol vannak a hard pointok, melyek nem változtathatók, például lökhárítótartók, gyalogosvédelem, szélvédő-pozíciók és kilátószög. Mindezek alapján a tervező készít egy inspiration boardot, mely egy vizuális és hangulati ötlettár a készülő modellről. És ha mindez megvan, indul a gyakorlati munka.”
Csak egy maradhat
„Az Art Centerben már tanították a számítógépes rajzprogramokat, de az idő nagy részében változatlanul kézzel skicceltünk. A 3d-modellezés is gyerekcipőben járt még ekkor. Azóta az autótervezést is átitatta a digitális evolúció. De ettől még nagyon fontos a hagyományos kézi rajz, még mindig megvan a sármja.
Tehát a tervező papíron, grafitceruzával vázlatokat készít, majd számítógépen folytatja a rajzolást, eztán jön a számítógépes modellezés. A tervezők heti prezentációkon mutatják be a munkáikat, a megbeszélések során pedig többen kiesnek a versenyből. Ez soklépcsős kiválasztási folyamat, a végén csak egy nyertes lehet, akinek az autóját életnagyságban kimarják. Mindez igen hosszú folyamat: az első skiccektől a gyártásba kerülésig átlag két év telik el.”
Közben számtalan kompromisszumot kell kötni:
a tervezők harcolnak a leglátványosabb és legjobb kivitelezésért a mérnökökkel és a gazdasági vezetőkkel,
akik pedig a legegyszerűbb és legköltséghatékonyabb megoldásokat forszírozzák.
Változatos projektek
Bocsi Attilának a PSA márka tág teret adott az alkotásra. A Peugeot Expert, a Peugeot 308 és a 107-es után a nemzetközi hírnevet a 5 by Peugeot hozta el számára. A tanulmányautót a nagyközönségnek a Genfi Autószalonon mutatták be. Munkásságát fémjelzi még a Peugeot 508 RXH dízelhibrid is. Fő külső ismertetőjele az oroszlánkarmokra emlékeztető ledfényszóró. Megjelenésekor ez volt a francia márka legdrágább modellje.
De a tervező kedvence az az időszak, mikor raliautót tervezhetett. Nem csoda, hisz
a kilencszeres világbajnok Sébastien Loeb versenygépét álmodta és valósította meg. Azt a fenevadat, mellyel Loeb rekordidővel nyerte a Pikes Peak nemzetközi hegyi versenyt az USA-ban.
Nevéhez fűződik az Airbus H-160 helikopterének megtervezése is, ami a Peugeot Design Lab közreműködésével valósult meg.
Az általa tervezett virtuális szuperautót, a Vision GT-t pedig a Gran Turismo videójátékban lehet látni:
A játék trailere a gépről:
„Nagyon elégedett vagyok, hogy ilyen széles skálán mozoghattam a Peugeot-nál. Szerettem a munkámat és Párizst is, de tizennégy év után újabb kihívásokra vágytam. Az olasz közeg, a napsütés és a dolce vita mindig is csábított. Felkészültem az újabb idegen nyelv megtanulására is, és elküldtem pályázatom a Pininfarinához. Felvettek, és vezető dizájnerként konceptautókon dolgozhattam.”
„Egy évvel később felkértek az Icona torinói stúdiójának megalapítására. Az itt töltött hónapok során egy futurisztikus autó, a Nucleus tervezése volt a csapatom legfontosabb dolga. A jövő autóját, egy önvezető járművet alkottunk.
„A pandémia erre a szakmára is hatással volt, és látva a nehézségeket, hogy a világot sújtó koronavírus-járvány milyen hatással lehet a mégoly ambiciózus és profi, de kis létszámú magánvállalkozásokra, ez 2021 tavaszán örömmel fogadtam a lehetőséget, hogy újra nagyvállalatnál dolgozzak. A 16 ikonikus autómárkát tömörítő, világszerte összesen 300 ezer alkalmazottat számláló Stellantis cégcsoportnál chief designerként dolgozom.„
Az álmok álmodója
Nos, egyszerűen mondva, ebben csodálatos történetben tanulság számos van. Például, hogy az iskolában néha bizony karó jár azért, amiért a nagyvilágban csillagos ötös. Meg hogy