A 101-es légideszant-hadosztály történetét sokan ismerik. Számos könyv, dokumentumfilm szól róluk, a legismertebb Az elit alakulat (Band of Brothers) című sorozat. Közéjük tartozott Vincent J. Speranza, aki egy saját legendával büszkélkedhet. Rá emlékezünk.

Egyszer találkoztam vele 2018-ban. Túravezetőként dolgoztam, második világháborús helyszínekre vittünk zömmel amerikai utasokat. December 16-a volt, az ardenneki hadművelet évfordulója, Bastogne városa ilyenkor megtelik turistákkal. Sokan beöltöznek katonának, hogy eljátsszák a nyolc évtizeddel ezelőtti eseményeket. És persze számos vendéget is meghívnak, köztük veteránokat, akik (ha egészségük még engedi) örömmel jönnek.

Vincent J. Speranza akkor 93 éves volt, a bastogne-i hadtörténeti múzeumban szervezett közönségtalálkozóra jött el. Nagyjából egy órán át mesélt a háborús élményeiről, aztán lehetett vele közös képet készíteni. Ekkor volt alkalmam kezet szorítani vele.

Már kiskorúként harcolni akart

Speranza története egyszerűen indult. Olasz eredetű családban született New Yorkban 1925. május 23-án. Már 1941-ben, az USA hadba lépésekor be akart kerülni a hadseregbe, de meg kellett várnia, amíg betölti a 18. életévét. Amint nagykorú lett, ejtőernyős kiképzést kapott, és a 101-es légideszant-hadosztállyal először Franciaországba, majd Belgiumba került. 1944 telén épp Bastogne-ban volt, amikor a németek megpróbálkoztak az utolsó dobásukkal: az ardenneki hadművelettel.

Bastogne egy hosszú, roppant hideg hétre ostrom alá került, míg Patton tábornok felmentő serege meg nem érkezett. A romok közt bóklászó fiatal Vince szerette volna hasznossá tenni magát, ezért meglátogatta egy sebesült bajtársát a közeli hadikórházban. Kérdezte tőle, hogyan tudna segíteni neki.

A katona csak annyit mondott:

Így hát Vince kapta magát, és kiment a romos kisvárosba sör után kutatni. Talált is egy ép sörcsapot, csakhogy nem volt miben vinnie az italt. Jobb híján a sisakját töltötte meg sörrel, azzal tért vissza a barátjához. Mikor ezt a többiek meglátták, elkezdték rátukmálni a sisakjukat, azzal, hogy hozzon nekik is.

Így aztán Vince a hadikórház és a sörcsap között ingázott egy ideig.

A sokadik körnél szerencsétlenségére belefutott egy vizitet tartó hadiorvosba, aki majdnem agyvérzést kapott látva, hogy a betegeit valaki a tiltása ellenére alkohollal látja el. Meg is fenyegette Vince-t, hogy ha még egyszer ilyesmin kapja, saját kezűleg lövi le.

Vince sztorija közben szájról szájra terjedt a városban. A háború után egy helyi sörfőző nagy fantáziát látott benne, ezért egyik márkáját Airborne Beernek, azaz légidesztantos sörnek keresztelte el. Stílusosan kis kerámiasisakokat is készíttetett hozzá, ezek ma Bastogne legtöbb pubjában korsó helyett is kérhetők.

Az alábbi videóban ő maga meséli el a történetet:

Speranza 1946-ban leszerelt, két évvel később pedig megnősült. Két lánya és egy fia született. A háború után tanárként helyezkedett el New Yorkban, és szívesen mesélt katonaélményeiről, sőt könyvet is írt róluk. Kedélyes ember volt, ha hívták, szívesen vett részt veterántalálkozókon Amerikától Európáig.

2023. augusztus 2-án hunyt el. Legyen neki könnyű a föld.

Az ardenneki hadművelet egy másik hőséről itt írtunk: