A címbe forgatott idézet a 30 éves, e cikkben is ajánlott Anima Sound System Öltöztessél fehérbe című számának refrénje. A Bronson szerkesztőinek helyenként kitárulkozóan szubjektív Sziget-ajánlója következik.
Kontinensünk egyik legnagyobb könnyűzenei és kulturális rendezvénye mellett mi sem mehetünk el szó nélkül. Az 1993 óta – 2020 és 2021 kivételével – folyamatosan megrendezett monstre fesztivál mára már nagyon széles rétegeket szólít meg és komoly kulturális jelentőséggel bír.
A Szigetről ezért nem annyira egyszerű, és nem is túl hálás bárminemű ajánlót írni, ami a teljességre törekszik, mert olyan, mint a kétajtós hűtőszekrény költözködéskor:
hol fogjam meg, hogy jó legyen.
Így aztán fogtuk magunkat, és megcsináltuk a legkézenfekvőbbet, a hovatovább pofátlanul egyszerűt: a szívünkre tettük a kezünket, és összeszedtünk egy néhol nagyon, néhol kevésbé, de mindenképpen és alapvetően személyes 8-as listát a programfüzetből.
#1 Lorde (NLD)
augusztus 14. hétfő, 19:15, Nagyszínpad Dedicated to Dan
Egyik kedvenc énekesnőmnek, a 26 éves, izlandi Ella Marija Lani Yelich-O’Connornak, vagyis Lorde-nak már 16 évesen sikerült befutnia Pure Heroine című albumával, amellyel két Grammyt is behúzott, és még a rocklegenda Bruce Springsteen is feldolgozta róla a legnagyobb slágert, a Royalst.
Azóta még két nagylemezt hozott össze, a szakításfeldolgozó Melodramát, valamint a kissé hippis, természetközeli Solar Powert, és
úgy sikerült megújulnia, hogy közben megőrizte a stílusát.
Nem mellesleg elképesztően érett dalszerző, aki előszerettel keveri a soulos, hiphopos, rockos, folkos és világzenei elemeket, és minden hangulathoz akad dala. Mivel még nem járt Magyarországon, mindenképp speckó alkalomról van szó – a beszámolók szerint pedig az énekesnő intenzív előadásával élőben mindent letarol.
És persze, hogy ide kellett raknunk a Springsteen-féle Royalst is.
#2 Macklemore (NLD)
augusztus 14. hétfő, 21:15, Nagyszínpad Dedicated to Dan
A turkálós dalával világsztárrá lett amerikai rappert – akit amúgy valójában Benjamin Hammond Haggertynek hívnak – már volt szerencsém látni a 2019-es Szigeten, és bár nem tartom magam rajongójának, szerintem
kolosszális bulit csinált, amit lehetetlen nem fülig érő szájjal végigtombolni.
Most is sanszos, hogy az Óbudai-sziget egy hatalmas házibulivá alakul másfél óra erejéig, főleg az ultimate-partyhimnusz We Danced alatt várható a fergeteges totális ájulás.
#3 Ivan & The Parazol (NLD)
augusztus 13. vasárnap, 17:00, Mastercard-színpad
Vitáris Iván bandája Magyarország talán legjobb koncertzenekara. A klasszikus rock- és blues-elemekből építkező Parazol tagjai nemcsak kiváló dalszerzők, de tökéletesen összeszokott társasaágot alkotnak, akik
ideális összhangban tolnak olyan improvizációkat, hogy leszakad a plafon.
Szóval nemcsak szimplán zenészek, hanem előadóművészek is, akik mindig feltüzelik a közönséget – Balla Máté pedig valószínűleg hazánk egyik legjobb gitárosa.
#4 Bernathy Zsiga (Zoidberg)
augusztus 12. szombat, 15:00, Colosseum
A magyarországi technó egyik ősatyja, Bernáthy Sándor autodidakta festőművész a kilencvenes években fiával, Bernáthy Zsigával létrehozta a Bernathy & Son nevű formációt, amit az egyik első hazai elektronikus liveactként tartunk számon. Improvizatív technó- és acidhouse-produkciójukkal egészen A Fater 2012-es haláláig léptek fel elsősorban hazai és időnként külföldi elektronikus zenei eseményeken.
Gépszava néven, szintén fiával közösen készítették az elsősorban a technókultúrára fókuszáló művészeti magazinjukat, de képzőművészként és grafikusként is együtt dolgoztak. Nem meglepő hát, hogy
Zsiga egyenes ágon viszi tovább édesapja szellemi örökségét,
grafikusként dolgozik, és a lájvozást is rendületlenül nyomja tovább – de még, hogy. Nemcsak a rendkívül szórakoztató liveact robog tovább átfogalmazott, korszerűbb és immár egyszemélyes formátumban, hanem Zsiga rendre részt vesz érdekes, ínyenc, kísérleti produkciókban is, amint az a fönti videón is látható Minkával és a Honvéd Férfikarral.
„Pár éve azt mondtam, hogy a délután 3 értelmetlen időpont, de egy ideje már napközben elkezdenek bulizni az emberek. Emlékszem, régebben volt, hogy ilyenkor három hózentrógeres férfi volt a közönség – annál még az üres tánctér is jobb”
– meséli a mostani fellépésének kezdési időpontjáról. Egy szigetes kisszínest is megosztott abból az időből, mikor először volt elektronikus zene a fesztiválon:
„Akkoriban aki a jegyszedésnél azt mondta, nem a fesztiválra jött, hanem az Iránytű bisztrós acidre, az 300 forintos napijeggyel mehetett be. És nem is volt nagy keveredés, mert aki a technót szerette, az úgyse ment rockra. Az alterokkerek meg mit sem tudtak arról, hogy valami egész más is zajlik a Diákszigettel egy időben. Egy évre rá pedig már volt hivatalos technósátor is Lovebarikád néven.”
#5 Anima Sound System (Zubor Tamás)
augusztus 15. kedd, 0:20, Európa-színpad
Az idén harmincéves zenekar az elektronikus zenei undergroundból úgy nőtt ki nagy fesztiválok headlinerévé, hogy közben pont hitelesen része tudott maradni a mindenkori magyar alternatív kulturális és zenei színtérnek. Számtalan stílust (az elektronikus irányzatok bugyraitól széles e világ népzenéin át a naivitásával gyönyörködtető popig) kipróbáltak és kimunkáltak, összekevertek és -kevernek a mai napig, amivel – számomra legalábbis a napnál is világosabban –
azt mutatják meg, hogy valójában nincs más dolgunk a világgal, mint bátor szeretettel megismerni, és megismerni benne magunkat is, mert ha ezekkel megvagyunk, már soha_többé nem kell az úgynevezett boldogság után sóhajtoznunk.
Jubileumi évük koncertjeinek közönsége számról számra éli át velük egy-két órába sűrítve három évtized nagyívű és nagyvonalú zenei, kulturális és gyakran szinte eszmetörténeti utazását, melyet műfajokat nem tisztelve megtettek. A Tilos-maratonon a Dürer Kertben nemrég én is megtettem ezt az utazást, az átszellemült koncertpillanatok emlékei pedig nem hagytak nyugodni: tántoríthatatlan muszáj-érzést plántáltak belém, hogy idén nyáron még egyszer meg kell nézni őket.
Nem volt kérdés tehát a bérelt helyük ezen szubjektív ajánlóban, és persze azért ráírtam a régi, jó ismerős zenekarvezetőre, Prieger Zsoltra, mégis mi várható, mondjuk a düreri koncerthez képest. Annyit mondott:
„Még annál is durvább lesz, táncolósabb-tombolósabb, fesztiválosabb – de amúgy is ebben vagyunk, annyi minden fog még történni velem és velünk idén, hogy a lelkesedéstől, ha akarnánk, se tudnánk holmi visszafogottságot magunkra erőltetni, mikor a közönségünkkel találkozunk.”
#6 Deva (Zubor Tamás)
augusztus 15. kedd, 22:30, Petőfi-színpad
Deván is voltam idén nyáron (pontosabban a tavasz utolsó napján, a Budapest Parkban), meg tavaly nyáron is. Akkor az Ozora Fesztivál legnagyobb koncertélményét adta
az egyik, ha nem a legnagyobb jövő előtt álló, de biztosan a legszuggesztívebb magyar énekes-zenésztehetség.
(Lehet persze legyinteni erre, hogy na hiszen, abból a három koncertből, ami Ozorán van, nem nagy dolog a legjobbnak lenni, de ez nagy hülyeség, Ozorán külön koncertszínpad van, de a nagyszínpad is minden este koncerttel, vagy legalábbis koncertszámba menő liveacttel indul.)
Deva sodró, etnós-hipnotikus elektronikája mint kés a vajban, úgy hasítja maga előtt az utat a legnagyobb színpadokra, így nyilvánvalóan a Szigetről sem lehetett kihagyni. Jelzésértékűnek vehetjük az időpontot is: utolsó nap este fél 11-kor fellépni az ország legnagyobb és Európa egyik legnagyobb fesztiválján fellépni föltétlenül beszédes. Pláne, hogy ekkortájt lesz vége a nagyszínpadon az idei program csúcsfellépője, Billie Eilish koncertjének.
#7 Sleaford Mods (Zoidberg)
augusztus 15. kedd, 20:15, Mastercard-színpad
Nyissunk mondjuk onnan, hogy a new wave emblematikus alakja, Luke Haines és a protopunk ősatyja, Iggy Pop egyaránt a Sleaford Modsot nevezte a legjobb brit bandának, de a legkifejezőbben a PJ Harveyval, a Pixiesszel, Jimmy Page-dzsel, Robert Planttel és a Nirvanával is együtt dolgozó Steve Albini producerlegenda fogalmazott, amikor azt mondta:
„Tegye fel a kezét, aki szerint a Sleaford Mods a világ legjobb bandája. A többiek tévednek.”
Nem is csoda – sokak számára a 2007-ben alakult nottinghami duó egyenesen a húsbavágó társadalomkritika visszatérését jelentette a popzenébe. Eleinte a posztpunk címke alá tolta be őket a közvélemény, de ez leginkább csak az attitűdjükre stimmel.
Jason Williamson énekes és Andrew Fearn zeneszerző kettőse karcos, minimalista zenei stílusáról és a 2008-as gazdasági világválság korszakának Nagy-Britanniáját feldolgozó, a popkultúra és a munkásosztály életével kapcsolatos, brit humorral kezelt keserű elmélkedéseikről ismert.
A very british modkultúra és a Wu-Tang Clan hatása alatt előadóművésszé érlelődő Williamson összetéveszthetetlen East Midlands-i akcentusa és kritikus-cinikus punk aurája
a nyomasztóan fülbemászó számokkal kombinálva egy minden körülmények között elképesztően működő elegy.
Színpadi jelenlétük is – a maga szándékosan tökéletlen puritánságában – magával ragadó. Többnyire egy-egy sörrel a kezükben térdrogyasztgatnak a színpadon, nem ritkán zoknipapucsban, mintha csak leugrottak volna kivinni a szemetet.
Andy Fearn általában egy laptopon nyomogatja a lejátszás gombot a dalok között, ezzel is egy sajátos görbe tükröt tartva a jelen elektronikus zenei előadói elé. Williamson pedig
úgy engedi el a slam-művészet, az éneklés és a rap kizárólag őrá jellemző házasítását,
mintha az volna a legtermészetesebb dolog a világon, hogy kiállsz a színpadra, és a lehető legőszintébben magadat adod. És hoppá, hát nem ez volt mindig is a leglényeg? Dehogynem. Na, ezt hozta vissza a Sleaford Mods a popzenébe.
#8 Cirkusz és kenyér
A koncertek előtt/között/helyett is érdemes körbejárkálni a Szigeten:
bármikor belefuthatunk breaktáncpárbajba, modern cirkuszi előadásokba a világ minden tájáról, szemrobbantó fényshow-kba és installációkba, élőszobor-kiállításba.
Különösen érdekesnek tűnik a katalán Yldor Lach zenés-biciklis légiakrobatika-show-ja, a kanadai Cirque Alfonse groteszk, akrobatikus Állatfarm-értelmezése (fenyegető kacsákkal, fogazó csirkékkel), az ausztrál Circa dobálós műsora (az emberlét folytonos változásaival), és a portugál Telmo Ribeiro felhős fényelőadását sem éppen jó dolog kihagyni,
ha bírod a különleges vizuálokat.