A nagy stresszel járó párkapcsolat beindíthatja az egyébként szunnyadó hajlamot.
Ha az ember lát egy rosszul működő párkapcsolatot, benne egy (vagy két) mentális problémákkal küszködő emberrel, azt gondolhatja, hogy akinek ilyen gondjai vannak, az törvényszerűen mérgező viszonyokat teremt maga körül. Holott az összefüggés az esetek nagyobb részében éppen fordított.
A Psypost.org ír egy, a Current Directions in Psychological Science nevű szakfolyóiratban megjelent cikkről, mely azt tárgyalja, hogy
a konfliktusossá, nyomasztóvá váló kapcsolatok hogyan válthatják ki a mentális betegségekre való biológiai vagy pszichológiai hajlamot.
A Purdue Egyetem pszichológiaprofesszora, Susan C. South és munkatársai heteroszexuális házaspárok hosszú távú vizsgálatával értékelték a házastársi stressz és a pszichopatologikus jelenségek közötti kapcsolatot. Amellett érvel, hogy az előbbi az utbbiak fontos társadalmi-környezeti kiváltó oka lehet.
Környezeti kockázatok
Az ikervizsgálatok már korábban bizonyították, hogy a genetikai hajlam mellett környezeti hatások is szerepet játszanak a mentális betegségek kialakulásában. Az egyénenként eltérő érzelmi vagy kognitív kockázatok, a támogatás mértéke vagy az érzelemszabályozási stratégiák közvetítő tényezők lehetnek a kapcsolati stressz és a mentális egészség közötti összefüggésben.
Előfordulhat, hogy valaki olyannyira stresszessé válik a kapcsolatában, hogy átlép egy küszöböt, amely olyan pszichopatologikus mozzanatokhoz vezet, amelyekre érzékeny. South szerint ezért a kutatás egyik útja az lehet, ha az általános viselkedés- és gondolkodásmódot jellemző személyiségjegyek helyett inkább
„az egyes személyek által a kapcsolatba hozott célokra, értékekre és szükségletekre összpontosítunk,
és arra, hogy ezeket hogyan elégíti ki (vagy nem elégíti ki) a partner”.
A tanulság a mindennapi élet szintjén nyilván annyi, hogy nagyon érdemes megfontolni, meddig érdemes benne maradni egy olyan kapcsolatban, amely az elfogadhatónál nagyobb stresszel jár.