Vajon miért csavarodott rá annyi híresség a dzsiu-dzsicura?

Szerző: Lakinger Béla

Színészektől techmilliárdosokon át kiöregedett sportolókig sokan lettek a rabjai – több magyarázat is lehet rá.

Shaquille O’Neal, Russell Brand, Tom Hardy, Jonah Hill, Anthony Bourdain, Ed O’Neill, Elon Musk, Guy Ritchie, Keanu Reeves, Mark Zuckerberg, Ashton Kutcher, Joe Rogan – egy tucat olyan nagyon ismert ember, akiről tudható, hogy beleszeretett a brazil dzsicuba. Más küzdősportoknál valószínűleg nehezebben tudnánk összeszedni ennyi nevet, pedig akad még egy-két népszerű mozgásforma e műfajban.

Mi lehet ennek az oka?

Egyes vélemények szerint a dolognak köze lehet az önkontrollhoz, a celebritások ugyanis elég intenzív életet élnek a reflektorfényben. Ráadásul feltűnő, hogy a dzsicu hívei közül sokan beszéltek már arról, hogy életük során volt olyan időszak, amikor valamilyen mentális betegséggel küzdöttek – a fenti rögtönzött listában is akadnak néhányan.

Joggal mondhatná erre bárki, hogy lényegében az összes harcművészet és küzdősport a fegyelem, az önuralom fejlesztésére (is) nevel. Tény ugyanakkor, hogy a brazil dzsicu egyik alapelveként gyakran emlegetik, hogy

az ellenfeledet nem bántani akarod, hanem kontrollálni, irányítani, megfékezni.

Továbbá mivel földharcra épül, megvan az az előnye, hogy élemedettebb életkorú műkedvelőként sem fenyegeti az embert a veszély, hogy belenéz egy komolyabb pofonba. Tehát amíg valaki kopogtatni tud, addig a sérülés esélye legalábbis csekélyebb, mint egy ütésekkel, rúgásokkal is operáló küzdelemben – írja a Stuff.co.nz.

A cikk szerint a sportágnak van egy, a problémamegoldó képességet fejlesztő aspektusa is, főleg az ellenfelek állandó mozgása és taktikaváltása miatt.

„Amint megoldást találsz egy fenyegető gondra, az egész helyzet azonnal megváltozik, és egy új problémával kell foglalkoznod. Az üzleti világban dolgozó csúcsvezetők számára ez nagyon vonzó. Átélhetik a mámort, amikor rájönnek valami lehetetlennek tűnő megfejtésre, de aztán tovább kell csinálniuk”

– idéznek egy edzőt.

Végezetül pedig a hozzáértők állítják, hogy az egónak is jót tesz. Az ember rendszeresen kerül ugyanis olyan helyzetbe, hogy fölé kerekednek, és ezt el kell ismernie, de aztán lehetősége van megerősödve visszatérni.

Itt van még jó kis kontent