Persze ez sem arra ad alapot, hogy ne bízzunk a tudományban (még ha vakon persze abban sem érdemes), éppen ellenkezőleg: a cáfolhatatlannak tartott igazságokon való átlépés, a revideálás mindenkori képessége világosan megmutatja, hogy lenne mit átvenni a tudományos megközelítéstől a végletesen ítélkezővé vált globális közbeszédben is.

Az utóbbi hetekben ez már a harmadik széles körben elterjedt, korábbi tudományos eredményeken, vagy azok félreértésén alapuló feltevés, melynek nagyon megalapozott, szintén tudományos cáfolatáról számolunk be: két cikket hoztunk az édesítőszerek egészségtelenségéről (ide és ide), itt pedig megírtuk, hogy nincs is olyan a farkasoknál sem, hogy alfahím.

A későn fekvés egészségkárosító, sőt életrövidítő hatása is hasonló, afféle megkérdőjelezhetetlen konzumigazságként uralta az életmódtanácsadók tutorialjait. Azért is futhatott be a teória ilyen fényes pályát, mert

patentül illeszkedett ahhoz a stigmatizáló narratívához, miszerint aki későn fekszik, következésképp nem kel korán, egy léhűtő, züllött alak, aki haszontalan tagja a társadalomnak.

Eklatáns példája a szemléletnek, mintha minden fontos dolog csak reggel történhetne, a közmondásos ki korán kel, aranyat lel duma jegyében képtelenség akár csak egyetlen órával későbbre csúsztatni az iskolakezdést reggel 8-ról. Pedig rég kiderült már, kiskamaszkortól kezdve a tinédzsereknek nemcsak a teljesítményére, de a mentális egészségére sincs fényes hatással a túl korán kelés.

Talán nem véletlen, hogy épp az innovatív, elfogadó, gyerek- és fejlesztésközpontú oktatást megvalósító Finnországban álltak neki 37 évvel ezelőtt a későn fekvés vs. korán kelés viszonyának tisztázásához.

Igen, 37 éven át készült az a tanulmány, melyet most a Chronobiology International folyóiratban tették közzé, és melynek komolyságához és megalapozottságához akár ez is elég lenne, de a résztvevők száma is elképesztő: 24 ezer azonos nemű ikerpárt, vagyis összesen közel 50 ezer embert vontak be a csaknem négy évtized alatt.

Egyébként egész pontosan az a helyzet, hogy a finnek nem cáfolják azt a 2018-ban megjelent, szintén nagy mintán készített kutatást, ami azt mutatta ki, hogy egy hat és fél éves időszak alatt a későn fekvő, úgynevezett baglyoknak 10 százalékkal nagyobb esélyük van a halálra, mint a korán kelő pacsirtáknak.

A Christer Hublin vezette tudóscsoport ennél egy százalékkal kisebbre teszi a későn fekvők nagyobb elhalálozási valószínűségét, de

kimutatták, hogy ennek köze nincs a lefekvés/felkelés időpontjához.

Egyszerűen arról van szó, hogy aki átlagosan később kerül ágyba, az átlagosan alvás helyett alkoholizál és (többet) dohányzik, és ez a többletterhelés növeli az elhalálozás esélyét.

Az egyik piálással kapcsolatos tévhitet még 2021 őszén itt cáfoltuk: