„Énekelve dörömböltünk a falakon, és az összes vécécsésze összetört!” – 10 lemez, ami megváltoztatta Danny Trejo életét

Szerző: Zoidberg

Zenei ízlésről nem vitatkozunk. Machetével meg pláne nem!

Az amerikai színész olyan filmekben vált híressé, mint az Alkonyattól pirkadatig, a Fegyencjárat és a Machete, viszont sok hasonló kaliberű társával ellentétben ő valóban behatóan ismeri a keménylegény-témát: az ötvenes és hatvanas évek nagy részét különböző börtönökben töltötte.

Mára azonban, több mint háromszáz filmmel a háta mögött, ő elsősorban Hollywood kedvenc rosszfiúja, aki a színészi pálya mellett a névtelen alkoholisták és kábítószerfüggők mellett is segítő szerepet vállalt, de gyermekkori álmát megvalósítva éttermet is nyitott Trejo’s Tacos néven. Ugyanezzel a címmel jelent meg a napokban első szakácskönyvének magyar nyelvű kiadása is.

Mindenki Machetéje történetesen nagy zenerajongó is; ízlése a jazzen, az r&b-n és a metálon is átível, amint azt az életét megváltoztató 10 lemez is bizonyítja, melyekről a Loudersoundnak vallott.

Élete első lemeze: Frank Sinatra’s Greatest Hits (1968)

„Nem szívesen vallom be, de az öreg kékszemű válogatásalbuma volt az első. Akkoriban egyébként nem túl sok lemezt hallgattam, inkább csak rádiót” – meséli Trejo.

A kedvenc lemezborítója: Mary Wells – Mary Wells (1965)

„Van az a lány – Mary Wells –, és az első lemeze borítóján egyszerűen gyönyörű. Ez az a fajta r’n’b, amit mindenkinek meg kellene hallgatnia, Mary nagyszerű.”

Az album, amit bárcsak ő készített volna: The Beatles – Abbey Road (1969)

„A Beatles lenyűgöző. Hát mi ez az album? Egyszerűen szuper. Amikor Angliában jártam, végigsétáltam az Abbey Roadon, meg kellett tennem.” – emlékszik vissza Danny Trejo.

„Az egyik kedvenc Beatles-számom a Hey Jude. A börtönben hallottam először. Amikor elkezdték játszani, minden elcsendesedett. Pedig a börtön soha nem csendesedik el éjszaka, de ekkor igen! Aztán jött benne az a rész, ahol az megy, hogy Hey Judy, Judy, Judy, Judy, és az egész hely megőrült! Énekelve dörömböltünk a falakon, és az összes vécécsésze összetört!”

A lemez, amire gyorshajtani szokott: The Best of Bluegrass18 Banjo Favourites (1998)

„Mindenféle bluegrasscountry-muzsikát nagyon szeretek.

„Szerintem, ha ilyesmit hallgatsz, nem is nagyon tudsz egyebet tenni, mint mondjuk gyorsan kitakarítani, vagy bazi gyorsan vezetni.”

A legjobb lemez szexhez: Barry White’s Greatest Hits (1975)

Ez egy régi klasszikus, és még az is lehet, hogy nagyon szokványos dolog, de nekem működik. Ó, igen, de még mennyire, hogy működik!”

„Ember, ha nem tudod lehúzni a csaj nadrágját Barry White-ra, akkor valami nagy baj van veled.”

Ami az iskolára emlékezteti: Chuck Berry – The Anthology (2000)

„Ó, ez valami Chuck Berry lesz. Rémlik is tőle egy dal, itt van a fejemben” – idézi fel Trejo. „Valahogy úgy szól, hogy reggel felkelsz és irány a suli. A tanár az aranyszabályt tanítja, amerikai történelem és gyakorlati matematika. Keményen tanulsz, és reméled, hogy sikeres leszel.

A lemez, amiről senki sem hinné, hogy megvan neki: Billy Idol – The Devil’s Playground (2005)

„Biztos sokan kinevetnek érte, és amikor éneklem, hogy I don’t care if it rains or freezes, as long as I’ve got my plastic Jesus, az éttermem személyzete is mindig teljesen hülyének néz, de nem érdekel, mert szeretem ezt a számot. Hogy is hívják a fickót? Billy Idol!”

Ha egy gyerek megkérdezi, mi az a metál, ezt nyomja a kezébe: Suicidal Tendencies – Join the Army (1987)

„Nagyon bírtam 80-as évek soundját, tudod, a Suicidal Tendencies, meg a Metallica… És ott van a fiam bandája! Ők is ilyen stílusban játszanak.”

Ami a temetésén szóljon: Louis Prima – The Golden Hits (1966)

„Van egy album… Elfelejtettem a címét, de Louis Prima és Keely Smith a szerzője, és azt énekli, hogy just a gigolo, és bárhová megyek, az emberek tudják, hogy milyen szerepet játszom.”

Az album, ami hazarepíti: Julio Iglesias – A Flor De Piel (1974)

„Nos, ez egy nagyon érdekes kérdés, mert azt hiszem, valami olyasminek kell lennie, amit anyukám játszott otthon. Ha jól emlékszem, Julio Iglesias például ilyen volt. Amikor eszembe jut, mindig visszavezet a mexikói gyökereimhez.”

Itt van még jó kis kontent