Merengett egyet a boldog békeidőkön, és az internetet találta meg bűnösként, amiért azok elmúltak. Pedig őket jópár húzásukért a fénykorukban is sokan eltöröltek volna, pedig akkor még nem volt ilyen csuklóból ragasztható címkéje a jelenségnek, mint a mai cancel culture.
A gitárosikon új könyvét, a The Collectiont (mely 400 gitárból álló gyűjteménye körül forog, vagyis alapvetően zenei fókuszú) hordozza körbe sajtóban, ennek keretében nyilatkozott, hogy mennyire megváltozott a világ, és hogy a negatív változások okozója az internet maga.
– mondta a még mindig csak 57 éves Slash (született Saul Hudson), és bár nem részletezte, mire gondol pontosan, de bőven lehet fogalmunk a még 2007-ben megjelent önéletrajzi könyvéből, mely valóságos tutorialként is felfogható a már-már klisésen huszadik századi sex & drugs & rocknrollhoz, a klasszikrocksztár-imidzshez.
És persze mostanság feltehetően még jobban szétszednék őket például egy olyan dalszöveg miatt, mint a 1988-as Used to Love Her című számuké: de a szerető meggyilkolásáról értekező felvétel azért akkoriban is kiverte a biztosítékot, és sokan belelátták, hogy a frontember Axl Rose egyik csajáról szól, akivel talán azt csinálta, amiről a dalszöveg szól.
Nyilván vicc volt az egész,
ahogy a még nagyobb habot verő One in a Milliont sem érdemes szóról szóra, meg komolyan venni, akkor sem, ha a maga idejében is megtalálták miatta a rasszizmus, az idegengyűlölet és a homofóbia vádjával.
A Used… megjelenése előtti 1987-es albumuk, az Appetite for Destruction pedig már a borítójával kiakasztotta a korabeli nyilvánosságot. Az amerikai sci-fi-festő, Robert Williams készítette kép egy barna kabátos robotot ábrázol, egy fiatal, szenvedő, szinte meztelen lánnyal. A tiltakozás hatására új cover kellett a lemezhez, ami végül visszafogottan blaszfémiás lett: Axl Rose egyik tetoválását tették rá halálfejes kereszttel, illetve öt, az együttes tagjait jelképező koponyával.
Tehát Slashnak kissé szelektív a memóriája, ennek fényében pedig az internetet tettesként beállítani a régi világ (bármit is jelentsen ez) kinyírásában, még kínosabb.
Egyrészt az interneten sem tobzódtak mindig ennyire buzgón a félkegyelműek – és az, hogy az efféle szerzetek egy ideje hangosabbnak tűnnek, nem föltétlen azt jelenti, hogy többen vannak és még hülyébbek. Hiszen az internet-penetráció, bár folyamatosan nő a világban, de a robbanáson már rég túl van, vagyis aligha lettek annyival többen a csípőből ítélkezők és a jóemberkedő píszíhuszárok, mint amennyire érzékelni véljük.