A XX. század egyik utolsó színészdívája 95 évesen hunyt el.
Szóval, igen, ezzel a névvel szinte predesztinálva volt a klasszikus filmsztárságra, illetve arra a dívaszerepre, melyet egész életében vitt. Merthogy a Lollobrigida tényleges, születési neve volt, nem választott, fabrikált művésznév, bármennyire is annak tűnik; a Gina pedig egyszerűen Luigina keresztnevének rövidített változata.
Legnépszerűbb filmjeit a múlt század ötvenes éveiben forgatta, melyek közül talán leggyakrabban emlegetett, ikonikus szerepe Esmeralda volt A párizsi Notre-Dame-ban.
Ezt a kiemelkedő korszakát még a negyvenes évek végén megelőzte egy amerikai, konkrétan hollywoodi kitérő, ahonnan – mivel az semmiféle szakmai előrelépést nem hozott számára – rövidúton hazatért Olaszországba.
A hetvenes évek elején aztán be is fejezte színészkarrierjét, ezután már csak néhány filmben kért és kapott szerepet. Beleállt a fotózásba, majd a szobrászatba, amit még fiatal lányként tanult a római Képzőművészeti Akadémián.
Mindkettőben komoly hírnevet és elismeréseket gyűjtött be, de ahogy egy négy évvel ezelőtti interjújából is lejön, a legfőbb szerelme mindvégig a filmezés maradt (a férjeket és szeretőket sem váltogatta gyakran sok pályatársával ellentétben, egyetlen férje volt, illetve 2006-ban majdnem hozzáment egy még a gyerekénél is fiatalabb férfihez, de azt ezt furcsálló nyilvánosság miatt végül nem volt esküvő) – szerepválasztásairól például így nyilatkozott:
„Soha nem fogadtam el egy szerepet csak úgy. A minőség volt mindig a legfontosabb.”
(És hogy miért épp 23 fotót válogattunk ki? Nos, mivel kábé bármennyit összeszedhettünk volna, de valahol határt kellett szabni, a határt pedig egyszerűen az aktuális évszám adta.)