Mi baja a férfihormonnal a legmacsóbb akciófilmek rendezőjének, és hogy értette ezt? Megfejtjük, amennyire lehetséges.
Még egy bő hét, és érkezik az Avatar: a víz útja, amely legalább 13 éve, azaz a minden rekordot megdöntő első rész óta készül – nem csoda, hogy csúcsra pörgött a marketinggépezet. James Cameron életműinterjúkat ad, felidézi, milyen kemény volt és mennyi áldozatot követelt filmjeinek forgatása és a harc a producerekkel, stúdiókkal. Így 70 körül mintha folyamatos őszinteségi rohamban szenvedne, nyíltan beszél arról is, milyen durva, sokszor indokolatlan elvárásokat támasztott stábja, színészei felé (egyébként is arról híres, hogy mindenkitől perfekcionizmust vár, sőt azt, hogy akár a saját testi épségét is kockáztassa a Nagy Mű érdekében).
Mindez azért fontos, mert amit a Hollywood Reporternek mondott, abban akadt egy nagyon furcsa mondat. Pontosabban kettő. Ezek:
Már nem tennék meg sok mindent, amit korábban megtettem, karrierszempontból és általában sem vállalnék olyan kockázatokat, amelyeket fiatal, tesztoszterontól mérgezett férfiként még vállaltam. Egyébként is úgy gondolok rá, mint egy méregre, amelyet ki kell dolgoznod a szervezetedből.”
Mármint, hogy a tesztoszteron a méreg. Amikor rákérdeztek, nem sajnos nem fejtette ki bővebben, mire gondol, így csak találgatni tudunk. Abból kiindulva, hogy Cameron művelt ember (akinek ráadásul csak úgy árad a tesztoszteron a filmjeiből, hol komolyan, mint A bolygó neve: Halálban, hol ironikusan, mint a Két tűz közöttben), azaz tudja, hogy
az említett hormon nélkül nagyon betegek és gyengék lennénk,
alighanem metaforaként értette mindezt.
El is mondja, hogy régen csak úgy repkedtek a B betűs szavak közte és a producerek közt, és úgy általában sem fogta vissza magát, ha a filmjeiért kellett harcolnia, ezt pedig ma már nem így tenné – azaz alighanem ez lehetett nála a „tesztoszteronmérgezés”. Most egyébként a Disneyvel áll szerződésben, ahol hagyják dolgozni, így nem is kell ordítoznia. „Lehet, hogy ezek még csak a mézeshetek, és ha nem lesz kellően jövedelmező a következő filmem, ennek vége lesz”, tette hozzá.
Nem visszhangzott jól ez a toxinozás
Akárhogy is, a megfogalmazás arra jó volt, hogy a konzervatív orgánumok és a toxikusmaszkulinitás-szkeptikus celebek rápörögjenek, több helyen is ezt emelték ki az egyébként tartalmas interjúból. Megszólalt The Critical Drinker youtuber is, aki rendszeresen beszél arról, mennyire rossz nézni, ahogy Hollywood a woke-újratervezés jegyében tönkreteszi a hagyományos férfiétosszal felruházott hősöket (lásd a teljes Star Wars-univerzumot; felkészül: Indiana Jones). A tweetjét pedig megosztotta Az Ember, Aki Egy Percre Sem Képes Csendben Maradni, azaz Elon Musk, azzal, hogy
most mit hazudjak, a tesztoszteron király.
Cameron egyébként sok mindenről beszélt még, például arról, hogy a klímapara az első Avatar idején még csak távoli fenyegetés volt, most pedig valóság, ezért is fontos a sorozat, amely tulajdonképpen azt kéri a nézőktől, hogy „sírjanak egy fáért”. Szerinte a filmesek és más művészek nem sokra mennek, ha ijesztgetik a nézőket, helyette inkább alternatívát és megoldást kell kínálni. Egy ideig ugyanis szó sem volt a témáról, aztán rögtön a világvége-forgatókönyvek jöttek,
kimaradt a közbülső lépés”.
Cameron még nemigen nyúlt mellé, amennyiben a filmjei nem csak feszesek, látványosak és megunhatatlanul szórakoztatók, de tele vannak összetett, egyszerre esendő és erős férfi és női hősökkel, akik eddig sosem akartak lenyomni a torkunkon semmilyen társadalmi üzenetet.
Haragudni tehát nem tudunk rá, de akkor is: ne már!
Amúgy Bondot sem szereti: