Indiánokról nevezték el, de nem azokról, akikről kellett volna. A frizura izgalmas története régre nyúlik vissza, és lazább formája ma is elég népszerű az utcákon. Útmutató a mohikánhoz és az áltarajhoz.
Egy ideje újra felkapottá vált 2000-es években nagyot pörgött stílus,
a fauxhawk-frizura.
Valamiért sokan a gyökérségre asszociálnak róla, annak ellenére, hogy bizonyos fejformákhoz tényleg jól áll a középre fésült fazon. A modern faux hawk, szabad fordításban áltaréj eredetije, a mohawk viszont öregebb, mint hinnéd. A fazon érdekes történetét fejtjük ki ebben az írásban, és mutatunk némi inspirációt is.
Iro mint iroquois
Bár írásos emlékek és néhány képi bizonyíték igazolni látszik, hogy
hasonló hajviselet már 2000-3000 éves kultúrákban is jellemző volt
(szkíta ábrázolások és néhány jó állapotban megmaradt, mumifikálódott holttest alapján is egyértelműnek tűnik ez), népszerűvé és világszerte ismertté mégis az észak-amerikai indián törzsek és a nagy indián háborúk tették.
A mohawk szó a hasonló nevű törzsre utal, pedig ők nemigen viselték így a hajukat. A mohikán egyébként többféleképp értendő: a mohawk elvileg nem azonos a fonetikusan mohikánnak ejtett mohegan törzzsel, amelyből például a legendás Uncas származott, és ahogyan az Utolsó mohikán egyik szereplőjét is hívták. A mohawk valójában egy, az irokéz törzsközösséghez tartozó, terebélyes nemzet. Létezett ezenkívül egy mahican nevű törzs is, ami a Hudson folyó partjának felső szakaszán élt, és szintén nem azonos a mohikánokkal. Na, ezek ilyen indián dolgok.
Az alapvetően hibás elnevezés elterjedésének oka egy Henry Fonda-film, az 1939-es Drums Along the Mohawk elcseszett látványtervezője, aki az abban szereplő indiánoknak álmodott ilyen hajviseletet, pusztán a hatás kedvéért.
Most akkor honnan ered?
Ez a stílus valójában a Nebraskában és Kansasban élő, harcias pownee törzsre volt inkább jellemző, akik a jellegzetes taraj körül
nem borotválták, hanem kitépkedték a hajat.
Hasonló frizura egyébként − ezzel párhuzamosan − Kelet-Európában is kialakult, például a kozákok csuprina nevű viselete szintén körbeborotvált és egy csíkban hosszúra hagyott fazon, csak ők egy tincsben előre is vetik.
Mohawk a harcmezőn
A második világháborúban bukkant fel aztán újra ez a speciális séró. A lentebbi képen az amerikai légierő 101-es hadosztálya 506. légideszant ezredének katonái láthatók jellegzetes mohawk-frizurával, amint autentikus indián harci festést visznek fel egymás arcára 1944-ben. (A bal oldali srác mellesleg Clarence Ware, aki meg is sérült a normandiai partraszállás során.)
Az 506-osok főleg robbantásos szabotázsakciókat követtek el az ellenséges vonalak mögött, egyik vezetőjük, Jake McNiece (becenevén McNasty, a lentebbi képen a jobb oldalon) volt az, aki indián felmenői előtti tisztelgésből kiötölte a harci festést és ezt az autentikus frizurát a társainak. Ennek a csapatnak az akcióiról és módszereiről mintázta Robert Aldrich regényében a legendás piszkos tizenkettőt.
Mohawkkal a világ ellen
Hogy pontosan miért és mikor lett a mohawk a világgal való szembeszállás összetéveszthetetlen jelképe,
a leglátványosabb k.rva anyád, amihez még csak a középső ujjadat sem kell felmutatni,
az nem tisztázott, de alighanem szerepet tulajdoníthatunk benne Scorsese ’76-os Taxisofőrjének, melyben De Niro éppen az általa elkövetett merénylet előtt dönt úgy, hogy ilyen fejjel int búcsút kispolgári életének.
Ha pedig az ember a 80-es években, Margaret Thatcher Angliájának bigott, konzervatív középosztályát akarta polgárpukkasztani, aligha találhatott volna jobb megoldást erre a rikítóra színezett mohawknál. És ki akarta volna látványosabban szemléltetni a tényt, hogy rendkívüli mértékben szarik a társadalmi konvenciókra, mint az ezekben az években új erőre kapó punkmozgalmak hívei?
Jött Becks, széjjelcsapott
2000-ben történt aztán, hogy David Beckham a Chelsea elleni charityshield-meccsre egy irgalmatlan mohawk-frizurával akart kiállni, állítása szerint azért, mert a Taxisofőrben Robert De Niro lázadó figurája baromira szimpatikus volt neki. Ám annyira fosott attól, hogy az akkori menedzser, Alex Ferguson kiakad ad hoc kitalált stílusán, hogy sapkában ment be az öltözőbe. Körülbelül egy órával a kezdés előtt szúrta csak ki a dolgot a nagyfőnök, és hanyagul odavetette:
− Szedd le azt!
− Nem! − jött a válasz elsőre.
A vén szeszkazán erre olyan nézést vágott le, hogy Beckham mégis bement a mosdóba leborotválni magának, legalábbis így számolt be erről a The Graham Norton Show egyik részében.
Rá egy évre viszont már hajthatatlan volt, rövidebb taraja, majd később hosszabbra hagyott faux hawkja folyamatos beszédtéma lett a sajtóban, és gyakorlatilag azonnal irgalmatlan mániát indított el a fiatalok körében.
Mohawk vs faux hawk
A különbség a fazon két alaptípusa között kézenfekvő: a mohawk esetében nagyobb a hosszkülönbség az oldalsó és a felső terület között, sőt, sokszor egyszerűen leborotválják a fejtetőig, a hajat pedig általában fixen középre fésülik, majd stabilan fixálják.
A klasszikus faux hawk
Míg a mohawk egy szándékoltan provokatív, erősen csibészes megoldás, addig a faux hawk egy tök vállalható alternatíva, gyakorlatilag egy szokatlanul szárított, textúrázott vágás. Technikai értelemben tincsezéssel készül, és hossztól függően alkalmas lehet vizuálisan nyújtani vagy szélesíteni az arcszerkezetet. Kivitelezésében hasonlít ahhoz a spikey-hoz. A legnépszerűbb verziójában oldalt is némileg hosszabbra hagyják, szárításnál pedig középre és előre-felfelé állítják be a tincseket.
Egy másik verzió, némileg rövidebb átmenettel:
Fade + faux hawk
Mint ahogy kvázi valamennyi hajviseletet, ezt is lehet rövid, átmenetes trükkökkel kombinálni. Íme pár példa:
Ahogy valamennyi fade-vágásnál, itt is ügyelj arra, hogy a fodrász rendesen összedolgozza a borostáddal vagy szakálladdal a sérót. Ez annyit tesz, hogy a pajeszod és a szakállad kapcsolódásánál ne legyen markáns hosszkülönbség, hanem ugyanolyan vagy hasonló átmenet készüljön, mint a halántékod magasságában.
Mennyire érdemes hosszúra hagyni?
Ha 4-5 centinél hosszabb hajat szárítanak előre-felfelé, az egyesek számára már extrém hosszúnak tűnik, bizonyos munkakörökben talán már nem javasolt, de például NASA-mérnök még simán lehetsz vele:
Variációk egy témára
A mohawk– és a fauxhawk-séróknak két titkuk van: az egyik az ideális hajhossz megtalálása, a másik pedig a normális „utómunka”, vagyis az, hogy
otthon magadnak is rendesen be tudd szárítani, és tisztességes hajformázót használj rá.
Utóbbira mi a matt waxokat ajánljuk, amik kellően erősek ahhoz, hogy ne ugorjon szét az egész kompozíció, viszont nem ragadnak annyira, hogy az egészet egyetlen pikkelyes sárkánytaréjjá préseljék össze.
Érdemes még pár szót ejteni a borotvált választékról és a csíkokról, amik jól elhelyezve és ügyesen kivitelezve elég frankón passzolnak ehhez a fazonhoz. A kérdés persze itt is az, hogy az életstílusod, a munkahelyed és a magánéleted egyéb lényeges aspektusai (értsd: csajod) mit engednek meg.
Faux hawknál gyakran felmerül még a dilemma, hogy a tarkónál mennyire célszerű hosszúra hagyni. Ez ismét csak ízlés és stílus kérdése, de a modern faux hawkot általában nem hagyják hosszúra hátul, mert az már szignifikánsan növeli a polgárpukkasztás-faktort. Lazább viseletekhez, például athlesure-höz viszont teljesen jól nézhet ki.